Gyakorlatias nemzedék szorításban

Megjelent az Egyházfórum 2006/6. számában

A „15. Shell-Tanulmány az ifjúság helyzetéről” elkészítésével a Shell németországi ágazata az ifjúságkutatásban végzett elkötelezett tevékenységét folytatja tovább. Az energia-vállalat már 1953 óta bíz meg vezető kutatóintézeteket olyan tanulmányok készítésével, melyek a fiatalok beállítottságait, hangulatát és elvárásait hivatottak dokumentálni. A 2006. évi „Shell- Tanulmány az ifjúság helyzetéről” olyan reprezentatív módon összeállított szúrópróbán alapszik, melyet 2532 12 és 25 év közötti fiatal körében végeztek, mind a régi, mind pedig az új szövetségi tartományokban¹. A következőkben a tanulmány fontosabb megállapításait foglaljuk össze.

 

Végzettség és család

„Kiszorulás helyett felemelkedés” marad, miként már 2002-ben, a fiatalság jelszava. A fiatalok egyéni utakat keresnek, és olyan struktúrákat hoznak létre, melyek lehetővé teszik számukra a továbblépést. Továbbra is az iskolai végzettség marad a siker kulcsa: a jobb szociális helyzetben lévő szülői házból érkező fiatalok olyan iskolatípusokat látogatnak, melyek több kilátással kecsegtetnek amazoknál, amelyekbe a nehezebb szociális körülmények között élők járnak. Ami az álláslehetőségeket illeti, a Shell-tanulmányból az derül ki, hogy a fiatalok sokkal jobban aggódnak munkahelyük elvesztéséért, illetve azért, hogy nem találnak megfelelő munkahelyet maguknak, mint akár négy évvel ezelőtt. Ennek ellenére is azt látjuk, hogy az egyéni megoldási lehetőségek keresése a legjellemzőbb.

Ezen összefüggésben figyelemre méltó egy, a nemek szempontjából specifikus irányzat. A fiatal nők iskolai végzettség tekintetében megelőzték a fiatal férfiakat, és a jövőt illetően is gyakrabban törekszenek magasabb iskolai végzettség elérésére – olyan irányzattal van itt dolgunk, mely már a 2002-es „Shell-tanulmányban” is körvonalazódott. 2006-ban a megkérdezett leányok 55 százaléka tűzte ki célul az érettségit, a fiúknak viszont csak 47 százaléka.

Ami saját család tervezését illeti, e tekintetben is megmutatkozik az ifjú nemzedék gyakorlatias megközelítése. Növekszik az olyan fiatal felnőttek száma, akik eleinte lemondanak róla, hogy saját gyerekeik legyenek, mivel a képzés, a munkába állás és a párválasztás illetve a családalapítás időszaka rövid időszakra sűrűsödik össze.

A személyes és családi szféra által nyújtott támasz tompítja a feszültségeket. A gazdasági bizonytalanság időszakaiban a család biztonságot, szociális támaszt és érzelmi támogatást nyújt. A 18-21 év közötti fiatalok csaknem háromnegyede (73 százaléka) még szüleivel lakik együtt. Divatos, ha a saját négy fal között harmónia uralkodik: a fiatalok 90 százaléka állítja, hogy jól kijön szüleivel, 71 százalékuk pedig saját gyermekeit is éppen így, vagy ehhez hasonlóan szeretné nevelni.

A megkérdezett fiatalok az idősebb nemzedéket a reá sajátosan jellemző különbözőségében látják. Egyfelől vannak az éltesebbek. Ez a nemzedék az „országot újjáépítő nemzedék” tekintélyét élvezi: – teljesítménye okán felnéznek rá a fiatalok. Másrészt ott vannak a „fiatal öregek”: ők formában vannak, tevékenyek, és nyitottak az új dolgokra. Mindez alapvetően találkozik a fiatalok tetszésével. Gondot csak akkor okoz, ha a szeniorok túlontúl gyakran avatkoznak a fiatalok dolgaiba, vagy vetélytárssá válnak: mint például az egyetemi szemináriumok helyeiért folytatott versengésben.

 

Elmaradt vallási reneszánsz

Mind a 2005-ös kölni Katolikus Világtalálkozón, mind pedig II. Pál pápa halálakor rendkívül intenzíven voltak jelen az egész világról érkező fiatalok a médiában. Emiatt a nyilvánosságban időnként a fiatalság körében megfigyelhető „vallási reneszánszról” spekulálnak. Az időszerű Shell-tanulmány viszont azt mutatja, hogy a legtöbb németországi fiatal változatlanul csupán mérsékelt érdeklődést mutat a vallási-egyházi hittételek iránt. Csupán 30 százalékuk hisz valamely személyes Istenben, további 19 százalékuk valamely személytelen felsőbb hatalomban. Ezzel szemben a fiatalok 28 százalékától a vallás idegen, fennmaradó részük (23 százalék) bizonytalan a vallás dolgaiban. Napjaink ifjúságára jellemző, hogy noha alapvetően helyesli az egyház intézményét, ugyanakkor kifejezett egyházkritikai nézeteknek ad hangot. 65 százalékuk gondolja úgy, hogy az egyháznak nincs válasza a kérdésekre, melyek manapság valóban foglalkoztatják a fiatalokat.

Míg az új szövetségi tartományokban a fiatalok nagytöbbségének aligha van bármiféle kötődése a valláshoz és az egyházhoz, a legtöbb nyugatnémet fiatal gyakorol valamiféle könnyített vagy enyhe, „light” vallásosságot. Ezek a fiatalok vallási és látszat-vallásos pótszerekből valamiféle vallási rongyszőnyeget toldoznak össze maguknak. Életvezetésük számára azonban mindenekelőtt valamilyen szekuláris értékrend az irányadó.

Másképpen áll a dolog az olyan fiatalok csoportjában, akik bevándorlók, vagy bevándorlók gyermekei. Ezeknél a fiataloknál az „igazi” vallásosságnak még erős támasza van. A külföldi fiatalok 52 százaléka hisz valamilyen személyes Istenben, szemben a német fiatalok csekély 30 százalékával. A vallási szempontból mutatott nagy különbségek ellenére azonban számos hasonlóság van a fiatal bevándorlók, a keletnémet és nyugatnémet fiatalok között.

 

Új lendület a szorgalom és becsvágy terén

A fiatalok értékrendje pozitív és stabil irányultságot mutat. A család, a barátság, a társkapcsolat, valamint az önmagunkért való felelősségvállalás továbbra is „menő dolognak” számít. Mindezt a személyes függetlenségre való fokozott törekvés kíséri. A fontos dolgok közé sorolják a kreativitást, ugyanakkor azonban a biztonságot és a rendet is. Továbbra is feljövőben vannak olyan erények, mint a szorgalom és a becsvágy. Ilyenformán a fiatal embereknek az életben való orientációja során továbbra is modern és hagyományos értékek keverednek.

A leányok, valamint a fiatal nők 2006-ban, miként már 2002-ben is, az értéktudatosabb nemet jelentik. Nekik fontosabbak orientációk, mint a környezet- és egészségtudatosság, valamint a szociális elkötelezettség, mint a fiúk és a fiatalemberek számára. Mindez a családi és a társkapcsolati kötelékekre is igaz, valamint a saját érzelmekre való odafigyelésre és az olyan másodlagos erények megítélésére, mint a biztonság és a rend. A leányok és a fiatal nők mindazonáltal éppoly becsvágyóak, mint a fiúk és a fiatalemberek, akik azonban a maguk részéről jobban kedvelik a versenyhelyzeteket.

A politika iránti érdeklődés továbbra is csekély. A csekély politikai érdeklődés ellenére sok fiatal folytat társadalmi tevékenységet saját környezetében. A társadalom érdekében és más emberekért való fellépés a személyes életstílus teljesen természetes részét képezi. A fiatalok 33 százaléka mondja, hogy szabadidejében „gyakran”, további 42 százalék pedig, hogy „alkalmilag” valamilyen tevékenységet folytat szociális vagy társadalmi célok érdekében.

Az ilyen tevékenységek között a fiatalok érdekében való munkálkodás áll, például a szabadidő értelmes felhasználásához nyújtott segítség. Ehhez járul még a szociálisan rosszabb vagy hátrányos helyzetben lévő emberek érdekében való elköteleződés, továbbá ide sorolhatók az együttélést megkönnyítő vagy a lakóhely biztonságát és rendjét erősítő tevékenységek, vagy ehhez hasonló konkrét tevékenységi formák.

 

Európa, globalizáció

Európa továbbra is divatos: a megkérdezettek 60 százaléka Európát továbbra is „menőnek” tartja. 2002-ben ez az arány 60 százalék volt. A globalizáció folyamatára a fiatalok egyre kritikusabban tekintenek. E tekintetben feltűnő, hogy mindazonáltal a fiatalok 24 százaléka állítja, hogy semmit sem hallott még a globalizációról. Különösen az egészen fiataloknál vannak még nyilvánvalóan komolyabb hiányosságok az ismeretek terén.

A fiatalok 48 százaléka abból a feltételezésből indul ki, hogy számukra a globalizáció mind előnyökkel, mind pedig hátrányokkal jár majd. Az olyan előnyökre, mint a munkaerő és a javak, stb. szabadabb áramlása, valamint a kulturális sokféleség a fiatalok 18 százaléka utal. A fiatalok 27 százaléka érzékeli az olyasféle hátrányokat, mint – a globalizáció által előidézett – bűnözés és munkanélküliség. A 2002. évi eredményekkel összehasonlítva, irányzatát tekintve, valamivel kétkedőbb e megítélés.

Amennyiben az a kérdés, miként befolyásolhatjuk a globalizáció folyamatát, a fiatalok elsősorban olyan szervezetekbe vetik bizalmukat, mint az EU vagy az ENSZ. E tekintetben jelentős szerepet tulajdonítanak a nemzeti kormányoknak is. Az olyan globalizáció-ellenes szervezeteknek, mint az Attac vagy a fogyasztóvédelmi szervezetek, inkább kiigazító jelentőséget tulajdonítanak, semhogy meghatározó jelentőségűnek tartanák őket. Az USA-ba, vagy Kínába mint lehetséges jövőbeni globális centrumokba vetett bizalom csekély.