Aki nyomon követte az elmúlt hónapok eseményeit, talán meglepődve tapasztalhatta az oktatással kapcsolatos események megszaporodását, amely nem csupán a tüntetések, élőláncok történéseiben foglalható össze. Miről is szól valójában ez az egész mozgolódás? Ezt próbálom a következőkben körbejárni. Teszem ezt abból a belső meggyőződésemből, melyet maga Jézus diktál. Mária és Márta történetére utalok itt (Lk 10,38–42), amely szerint a két testvér közül az egyik a házimunkával foglalkozott, míg a másik leült az Úr lábához, és csak az ő beszédét hallgatta. Jézus egyértelműen állást foglal, ki is jelenti: „Mária a jó részt választotta.” Itt nem csupán az isteni ige meghallására, értelmének felfogására gondolhatunk, hanem arra, hogy magát a TANÍTÁST, az abban tanítványként való figyelmes részvételt választotta. (Tudjuk, hogy a korban a nők edukációja huszadrangú volt. Milyen szép tehát ez a történet, amelyben Jézus azt mondja: hadd tanuljon Mária, ez a jobb rész!) A tudás átadása tehát erkölcsi felelősségünk, annak megóvása, biztosítása a következő generáció számára olyan kötelességünk, amely a Bibliában is megjelenik. […]
Be kell látni – amit már sokan leírtak –, hogy minden oktatásba befektetett forint duplán térül majd vissza. Azaz jobb oktatás, több fizetés, több adó, több nyugdíj. Nincs késlekedni való időnk, hiszen most még van társadalmi akarat, most még van szakembergárda, amely le tudna tenni az asztalra reform elképzeléseket. Ahogy írtam, ha ma elkezdjük, nagyjából 3–5 év múlva indulhatna az első osztály az új képzésben.
Itt, nekünk, magyaroknak az oktatás kulcskérdés, ez lehet igazi nagy erőforrásunk: a kiművelt emberfők. Csupán élnünk kellene vele, és kiaknáznunk lehetőségeit.
Tóth László
(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/4. számában olvasható.)