Gondolatok a magyar politikai kultúráról

Éveken keresztül a reggeli imámhoz hozzátettem egy kérést, hogy adjon az Úristen nekünk tisztességes politikusokat, akik ezt az országot szolgálni akarják, és szolgálni tudják. Azonban rá kellett jönnöm, hogy az országot nem a rossz politikusok juttatták oda, ahol most van, hanem mi, magyar értelmiségiek választottunk ki sikkasztót meg privatizációs ügyeskedőt politikai vezérnek. Ezek csak kihasználják, hogy mi ilyen ostobák, erkölcstelenek és képmutatók vagyunk. Az egyszerű embereket könnyű átverni olyan szlogenekkel, mint „Az egészség nem üzlet”, meg „Két igennel sokat spórolhat”*. A magyar értelmiségnek kellene kitermelnie az ország vezetésére alkalmas személyeket, de frusztráltsága, irigysége és butasága miatt erre képtelen. Ez az ország Mátyás király óta mindig vesztes volt. Történelmünk kudarcok sorozata, hiába akarjuk Rákóczi szabadságharcát, az 1848-49-es szabadságharcot, vagy 1956-ot dicsőséges eseménynek látni. Ezek sajnos mind kudarcok. Az események tényleges elemzése helyett mítoszokat termelünk ki, és dühödten tiltakozunk, ha bárki a valóságra akar ébreszteni. Mítoszainkban a derék, becsületes, tiszta magyarokat a gonosz idegenek teszik mindig tönkre. Lehet állítani bármilyen ostobaságot, csak másra lehessen mutogatni, mert mi mindig ártatlanok vagyunk. Gondolkodás, értelmes mérlegelés itt nem működik. Itt csak ködevés van meg hazafias szólamokba csomagolt haszonlesés. Meg egy csomó jóhiszemű ostoba, aki azt hiszi, hogy kemény munka nélkül majd a jóságos állam mindent előteremt. Csak hinni és akarni kell, dolgozni nem.

Nagyra vagyunk azzal, hogy mennyi tehetséget adtunk a világnak. Büszkék vagyunk a 2. világháborúban az USA-ban dolgozó öt „marslakó” (Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Kármán Tódor) magyarságára, azonban arról mélyen hallgatunk, hogy mind Auschwitzban végezte volna, ha itthon marad. Nagyra vagyunk Nobel-díjasainkkal, de arról hallgatunk, hogy Szent-Györgyi Albert kivételével mind külföldön dolgozott, mert itthon erre nem volt lehetősége. Itthon Simonyi Károlyt elüldözték a Budapesti Műegyetemről, pedig az elméleti villamosságtant még a Szovjetunióban is az ő könyvéből tanították. Máshol lehet, hogy ő is Nobel-díjas munkát végezhetett volna, itthon megírhatta a Fizika kultúrtörténetét.

A féligazságok, az elhallgatások, mind frusztráltságot eredményeznek. A rendszerváltásig abban a naiv hitben éltem, hogy ha egyszer elmennének innen az oroszok, akkor ez a tehetséges ország csodát művelne. Hát nem ez történt, hacsak nem tekintjük csodának azt, hogy harminc év alatt ennyire tönkretettük önmagunkat. Az értelmiségen belül különösen tiszteltem a papságot, benne láttam az erkölcsi tartást, tőle vártam megbékélést, a sebek begyógyítását. Aztán kiderült, hogy a magyarországi katolikus papság semmivel se jobb, mint az itthoni értelmiség. Közülük sokan jól tudják, hogy Orbán „megtérése” csak ócska ripacskodás, de fel akarják használni az Egyház befolyásának növelésére, a hit terjesztésére. Súlyos tévedés! A hitet nem lehet hitetlen és hiteltelen emberekkel terjeszteni. Meggyőződésem, hogy erkölcsi alap nélküli politizálás csak gazemberséget eredményez.

Arthur Koestler írta valahol, hogy „magyarnak lenni kollektív neurózis.” Nálunk egy politikus nyugodtan hazudhat, sőt nyugodtan halandzsázhat is, senki sem teszi szóvá. Kádártól megtudtuk, hogy „a krumplileves legyen krumplileves” és kacsintott ehhez a bölcsességhez, Orbán szerint pedig „A haza nem lehet ellenzékben”, meg „Nem leszünk gyarmat!”. Minél értelmetlenebb a mondat, annál jobb, mert a hivatásos értelmezők annál könnyebben tudják a pillanatnyi igényeknek megfelelő magyarázatot kiolvasni belőlük. Hivatásos értelmező pedig rengeteg van, nincsenek itt erkölcsi gátlások. Ebben az országban mindig egy vezért akartak, aki megmondja, merre kell menni, akiért gondolkodás nélkül rajongani kell. Számomra tökéletesen érthetetlen, hogy intelligens emberek szemrebbenés nélkül képesek a tegnapi véleményükkel homlokegyenest ellenkező nézeteket támogatni. 2007-ben Orbán még a következőket mondta:

„Oroszország újabb megerősödése és soha nem látott gazdasági ereje miatt is változás történik Európában, és az Unióban ma már másképp tekintenek a szovjet időkből itt maradt elvtársakra, azok hálózataira, és az Oroszországhoz hasonló politikai jelenségekre. Ez egy valóságos kihívást és fenyegetést jelent Európa számára, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Uniót és a szövetségek katonai erejét is. Európában, bizony, elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt már mindenki kezdi veszedelmesnek látni” Ugyanebben az írásban még a következő van: „mi nem a nyugatiak, hanem magunk miatt akarunk a Nyugathoz tartozni, mert függetlenek és erősek akarunk lenni. Magyarországnak nincs semmi keresnivalója Keleten, mert ott semmilyen babér nem teremne országunknak, csak alárendeltség és kiszolgáltatottság.”©

Mikor meg hatalomra kerül, meghirdeti a keleti nyitás politikáját és azt mondja, hogy „Oroszország a keleti nyitás egyik kulcs országa.” Azon nem csodálkozom, hogy vannak hivatásos megmondó emberek, akik pénzért bármit tömjéneznek, de azon igenis csodálkozom, hogy támogatói megpróbálnak önmaguknak érveket fabrikálni arról, hogy ez így van rendjén. Ennyire gerinctelenné váltunk.

Minden negatív emberi tulajdonság közül a hazugság a legrosszabb.. A hazugság szétrombol minden emberi kapcsolatot. Olyan társadalomban, amelyben elvész az adott szó becsülete, egyedüli erőnek az ököljog, a nyers erő, marad. De a hazugság az egyén jellemét is szétmarja. 1988-ban a Fekete Doboz interjút készített Orbán Viktorral*. Ebben egy tisztaszemű, értelmes fiatalembert láttam, aki őszintén beszélt magáról, a családjáról, a terveiről. Ha ezt összehasonlítom a mai Orbánnal, sírni volna kedvem. Élő illusztrációja annak, hogyan marja széjjel a hazugság az emberi jellemet. Bár lehet, hogy ez az interjú is csak szerepjátszás volt.

A Kádár rendszer hatalmas besúgóhálózatot működtetett: ők voltak a III/III-as ügynökök. Sajnos az u.n. békepapok soraiból sokan váltak ügynökké. Például, a II. Vatikáni Zsinat 2. ülésszakára kiutazó tizenhat fős delegációból kilenc ügynök volt§. Ezen felül, három főpap még a Kádár Parlamentnek is tagja lett, amiért őket XII. Piusz pápa kiközösítette, majd VI Pál pápa a kiközösítést feloldotta§§. Ezek a főpapok a kiközösítés ideje alatt is úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna. Nem csoda, hogy a hajdani békepapok körében heves ellenállásba ütközött az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala. Nagyon jól emlékszem, micsoda sértődöttséggel harsogták, hogy ez egyházi belügy, ez csak a hierarchiára tartozik, sőt a kérdés tisztázását egyenesen egyházellenességnek nyilvánították. Pedig mennyivel tisztességesebb lett volna kiállni a híveik elé, és őszintén beszélni a múltjukról. Példát mutathattak volna, de nem tették. Sajnos az egész magyar társadalomra annyira jellemzővé vált a szembenézés hiánya, pedig e nélkül nincs leszámolás a múlttal és természetesen a katarzis is elmarad. Azt hiszem, hogy az ügynöklista további titkosítása lehetett az egyik kérdés, amiben Paskai László bíboros és Orbán Viktor egyezséget kötöttek. Mindenesetre ez az egyetlen, ritka kivétel, amely mellett Orbán következetesen a mai napig kitartott. Azt viszont elképzelni sem tudom, mivel tudták rávenni Szent II. János-Pál pápát a legmagasabb Vatikáni kitüntetés adományozására, amelyet addig aktív politikus még soha nem kapott, ráadásul az alapító okirat szerint azt kizárólag csak római katolikus kaphatja. A szent is csak ember, hibázhat és be lehet csapni őt is.

A foxi-maxi egyetem§ korábbi lelkes hallgatói a Rendszerváltáskor azonnal felkokárdázott keresztet tűztek a kalapjuk mellé és vadul nekiestek a Kádár-rendszer korábbi ellenzékének. Szükségük volt önigazolásra.

A jelenlegi helyzet teljesen abszurd! Egy olyan országban, amely magát mell döngetve keresztényinek nevezi, ahol a hatalom keresztet akar faragni a Szabadság-szobor talapzatára, ahol külön Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkárság működik, egy keresztény felekezet vezető lelkésze kénytelen kijelenteni, hogy amit velük szemben a hatalom elkövet, az egyházüldözés. Mert az ugye mégsem vitatható, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) metodista hitvallású egyház, Jézus Krisztus anyaszentegyházának egyik protestáns tagja, amely már 1981. óta bejegyzett egyházként működött Magyarországon. Igaz viszont, hogy Orbán gyűlölete csak rásugárzik a MET-re, mivel ő személyesen Iványi Gábort gyűlöli, aki először próbálta a teljesen vallástalan ifjút megtéríteni, aki megáldotta a házasságát és megkeresztelte az első két gyermekét. Iványi viszont súlyos hibát követett el, mivel ellenezni merészelte a köpenyegforgatását, amikor a korábban vadul antiklerikális Orbán hirtelen konzervatív úriemberre változott.

Harminc éve nincs megszálló hatalom Hazánkban. Szinte kérés nélkül tagjai lettünk az Európai Uniónak, meg a NATO-nak, amiről ötven éve még csak álmodni sem mertünk. Hosszú időn keresztül dőlt a pénz az Unió felzárkóztatási alapjából. És mire ment el? Amit nem loptak el, abból díszburkolat lett, meg stadion. A kommunista uralom alatt mi voltunk a „bezzeg” ország, most meg a szomszédjaink kivétel nélkül mind lehagytak minket. Nem kell ecsetelnem, milyen siralmas állapotban van az egészségügy meg a közoktatás, ezt mindenki látja. Nemrég az egyik korábbi pénzügyminiszter© arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi államadósság elérte a GDP 67 %-át, amely körülbelül akkora, amekkora 2008.-ban volt, csakhogy akkor azt külső ok, a világgazdasági válság okozta. Szép csendben hatalmas energetikai válság felé sodródunk; mivel a Paksi Erőműnek, amely 2023.-ban a hazai áramtermelés csaknem felét biztosította (48,8 %), a következő évtizedben lejár a meghosszabbított üzemideje és nem lesz kiváltója. A MÁV állapotát már említeni sem érdemes. A fiatalok meg tömegesen hagyják el az országot. Orbánnak sikerült szétverni az Tudományos Akadémia kutatói hálózatát és elűznie a CEU-t. Lehetne a sort még folytatni, de felesleges. És ezért a rombolásért csak sajátmagunkat okolhatjuk, mert nem volt itt sem török, sem tatár, sem német, sem orosz. Senkire sem tudunk mutogatni.

Amikor pedig Orbán majd egyszer eltűnik, mivel semmisem tart örökké, csak romhalmaz marad utána meg néhány szomorú lap Magyarország legújabb kori történetében, amelyet mindenki szégyellni fog.

Végh Endre

* A 2006-os népszavazás jelszavai.

* Jellemző, hogy ez a video már nem érhető el

Kahler Frigyes: III/III-as történelmi olvasókönyv. Kairosz kiadó, Budapest, 2005, 54. oldal. A könyvből könnyen azonosítható több személy.
§ Előző mű. 40. oldal.
A fiatalabb olvasóknak: Ez volt a Marxizmus-Leninizmus Egyetem gúnyneve.