A „fülkeforradalom” vezérének irányításával hatalmas változások mentek végbe az országunk életében. Tettei, törekvései egy irányba mutatnak: Lehetőleg az idők végezetéig megőrizni a hatalmát. Ennek egyik mozzanata volt egy, a kormánnyal rokonszenvező művészekből összeállt civil társaság, a Magyar Művészeti Akadémia alaptörvényben rögzített köztestületté emelése, eljelentéktelenítve az MTA keretében működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát.
A „fülkeforradalom” vezérének irányításával hatalmas változások mentek végbe az országunk életében. Tettei, törekvései egy irányba mutatnak: Lehetőleg az idők végezetéig megőrizni a hatalmát. Ennek egyik mozzanata volt egy, a kormánnyal rokonszenvező művészekből összeállt civil társaság, a Magyar Művészeti Akadémia alaptörvényben rögzített köztestületté emelése, eljelentéktelenítve az MTA keretében működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát.
Ez a testület Fekete György vezetésével megkapott minden eszközt ahhoz, hogy a kultúra területén ítélkezhessen elevenek és holtak fölött. Maga állapítja meg az új tagok belépésének feltételeit, rendelkezik a kultúrára fordítható javakról. Díjakról és jutalmakról dönt, megkapja a felújított pesti Vigadót és a Műcsarnokot az államtól. .
Megfigyelhető, hogy önmagukat – gazdáikhoz hasonlóan – a megfellebbezhetetlen, mindenre feljogosító igazság birtokosainak gondolják. Mindezt a régi korok gyakorlatával ellentétben nem isteni eredetű adománynak tartják, hanem a választók kétharmadának akaratából eredeztetik (a Magyar Írószövetséggel és a Professzorok Batthyány Körével együtt azt vallják, hogy ők „a magyar társadalom jelentős többségéhez tartozó értelmiségiek”).
Ez feljogosítja őket az ízlésüknek megfelelő „nemzeti elkötelezettségű” alkotások támogatására. Erre a pontosan megfoghatatlan „nemzeti” jellegre tökéletesen ráillik az a mondás, amellyel a székházul kapott Vigadóról a bécsi udvari építész mondott egykor: „auskrystallisierte Tschardasch”. A szocreál mintájára én ezt nacreálnak nevezném, és emlékeztetnék arra, hogy az esztétikai értékeket a politikaiaknak alárendelő alkotóktól milyen szörnyszülöttek származtak.
Párbeszéd helyett elítélik a másként gondolkodókat; a vitapartnerekből kirekesztendő ellenségek válnak. A nem magánvéleményeket, hanem hatósági állásfoglalást képviselő Akadémia, rendőri szerepet vállal: egy bizonyos fajta Gondolatrendőrség, pontosabban GondolaTEK szerepét. A náci Németországban az Entartete Kunst (Elfajzott Művészet) kategóriába sorolták az ilyen alkotásokat. Az egykor elrettentőnek szánt anyag ma nagysikerű nemzetközi kiállítások, és pl. a DECCA CD-sorozatának anyagát alkotja. A mai akadémikusok – a hivatalos politika elképzelése nyomán – a valóságtól elrugaszkodva annyira kártékonynak képzelik ezeket a művészeteket, hogy azt hiszik, külföldi szereplésükkel komolyan ártanak – no nem a kormánynak és az MMA-nak –, hanem az országnak. Mindezt némi harcosan vallásos kijelentéssel megspékelve: „Én hithű református vagyok és presbiter, és úgy vagyok a művészeti akadémia elnöke”.
Fekete György az Indexben illetve a Demokratában napvilágot látott interjúiban szerepeltek az ilyen elhíresült mondatok: „Erre a modern demokráciára én fütyülök, mert ez nem modern, és nem demokrácia. Nem demokrácia, mert kisebbségi uralmat akar a többségi uralom fölé helyezni. Ez nem demokrácia, ez antidemokrácia. És ebben a fasizmus, a kommunizmus és ez a fajta liberalizmus, amit én úgy hívok, hogy liber-ál-izmus, ezt nem tudom figyelembe venni”. Vagy: „Azzal számolnunk kell, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”.
Feltételezhetően Fekete radikális nézeteit nem osztja maradéktalanul a tagság egésze, még a sok művész látványos kilépése után maradók sem. (Mint ahogy remélhetőleg Bayer felfogásával sem azonosul mindenben a Békemenet teljes tagsága.) Először azt lehetett hallani, hogy véleményét az Akadémia vezetése nem osztja. Végül mégis maradt a posztján. Ő és a vezetőség is mindössze néhány elhibázott kijelentéséről beszélt. Ebből arra lehet következtetni, hogy Fekete nem csomagolta be szépen a hivatalossal azonos véleményét, hanem egy fecsegő idős ember módján, nyersen mondta el.
Jalos