Megjelent az Egyházfórum 2005/2. számában
Felmerül a kérdés, hogy az emberek vallásos hitét, meggyőződését szabad-e szociológiai górcső alá vonni; magyarán szólva arról faggatózni, hogy mi az életlátásuk, illetve kikutatni a legbelsőbb problémájukat, életük célját és értelmét. Másrészt ugyanannak a kérdésnek a másik oldala, hogy mi ennek a vizsgálódásnak a célja, kinek segít, vagy használ a vallásosság meggyőződés- és indítékrendszerének a feltérképezése.
A szociológia alapvetően empirikus tudomány: leír, megállapít, következtet, de nem alkot ítéletet. Csak a jelenséghez vezető utat mutatja meg. Ugyanakkor azonban olyan véleménycsoportokra is fény derülhet, amelyeket a közvetlen résztvevő nem vehet észre vagy nem láthat. Ezek a megfigyelések nagy mértékben segíthetik a vallásos emberek megismerését.
Minden vallásnak kétféle rendeltetése van: a vallás céljával összefüggő hitéleti tevékenység és a társadalom bevallott törekvéseivel összefüggő szociális, egészségügyi és oktatási feladatok együttese. Ha ezt figyelembe vesszük, hamar ki fog derülni, hogy a vallások és a mindenkori társadalom erősen egymásra vannak utalva, és tevékenységeikre kölcsönösen számítanak.
Ennek a vizsgálatnak a módszere az interjúkészítés. Ez a módszer egyrészt személyes kapcsolatot teremt, másrészt pedig sok nehézséget rejt magában. Az interjú-szövegeket nehéz matematikai-statisztikai formába átírni. Ezért kell segítségül felhasználni a tartalomelemzést, amely a megadott szövegben a nyelvi jelenségek gyakoriságát vizsgálja. Így már lehetővé válik a különböző matematikai-statisztikai elemzés.
A megfigyelt személyek (interjúalanyok) személyisége is feltárul a vizsgálat folyamán. Így megismerhetőek a válaszolók személyiségének világnézeti aspektusai is az eltelt életük folyamán. Ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy feltárjuk a válaszolók családi és szélesebb társadalmi környezetét, ismeretségi körét és a társadalomban való elhelyezkedését is, egyszóval életterének mikro- és makroklimáját, és ennek a meghatározó tényezőit is. Az életkor függvényében, családi és szélesebb társadalmi környezetben figyelték meg a hívővé válás hatótényezőit és az ezt elősegítő és gátló okok együttesét.
Az interjúkérdések a vallásos élet résztvevőinek érdeklődését tükrözték, minden társadalmi csoportot figyelembe véve.
A szocializmusnak nevezett rendszerben titkolt és nem titkolt vallásüldözés folyt, így nem kevés elszántság és bátorság kellett a vallás gyakorlásához. Ez a tény abban is tükröződik, hogy sok a bizonytalan válasz, és sokan mondják, hogy „vallásos vagyok a magam módján”. Nagyon érdekes az a kép, amely a válaszolókban él az egyház szerepéről és a lelkészi-papi hivatásról. Végül, befejezésként, önálló tanulmányt találunk egy háromgenerációs családmodellről, amely néhány családot kísér végig a vallásosság alakulásának szempontjából. Az interjúk szövegét Tomka Miklós vizsgálati kategóriái szerint fogalmazták meg.
Ez a vizsgálat, és a hozzá csatlakozó elemzés, örvendetesen társul a hazánkban folytatódó vallásszociológiai kutatásokhoz, s részét képezi annak a vizsgálatnak, amely a hívő emberek életének jobb megismeréséhez vezet, és teljesebb és alaposabb lelkipásztori munkát tesz lehetővé. Úgy gondoljuk, ez volt a vizsgálat elvégzőinek egyik legfontosabb célja.
Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, Budapest – Státus, Csíkszereda, 2004.
Radnóti Róbert