Megjelent az Egyházfórum 2007/4. számában
Isten és az ember kapcsolata nagy titok, amely – ha az ember felől közelítjük meg – soha nem lesz teljes egészében feltárható. Természetesen sokat segíthet a bibliai hagyomány kutatása. George A. F. Knight ezt a lehetőséget nagymértékben ki is aknázza.
A könyv ifjúkori alkotás – szerzője a megjelenés évében, 1957-ben, még csak 38 éves. Mégis, mint ahogy azt Pásztor János fordítói előszavában megjegyzi: „Úttörő jelentőségű a könyv. Knight korai írása, amelyben mint egy zenemű prelúdiumában a később bemutatásra kerülő dallamok mind megtalálhatók.”
A szerző protestáns teológus, következésképpen számára a szöveg, a SCRIPTURA, rendkívül fontos. Ám ha a textus fontos, a kontextus is az. Enélkül félremagyarázható a szöveg, amint az a kereszténység története során gyakran elő is fordult. A már elkövetett hibákat elkerülendő tehát Knight kutatási módszerében komoly szerepe van a szöveg-, irodalom- és történetkritikai vizsgálatnak. Munkájában az Ószövetség dinamizmusa jut kifejezésre – nem témákat dolgoz fel, nem filozofál, állít, vagy cáfol, hanem az eseményeket követi és értékeli. Műve arról tanúskodik, hogy a héber Biblia Ige és útmutatás az Egyház számára, de ebből nem vonható le az a következtetés, hogy az ősi szövegeket értelmezni csakis krisztológiai alapon szabad. Az Ószövetség Isten tetteit és szándékait tárja az ember elé; ezen tettek és szándékok mögött érthető, hogy a keresztény szemlélő Jézust látja. A Jézusban nem hívő, zsidó olvasó ugyanakkor magyarázhatja az előtte álló szöveget újszövetségi kitekintés nélkül is teljesen autentikusan. Sőt, Knight többször felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyházban tapasztalható értelmezési hibák gyakran abból adódnak, hogy az értelmező figyelmen kívül hagy egy egyszerű tényt, nevezetesen, hogy akaratlanul és öntudatlanul saját, görög-latin alapon álló kultúrájának foglya, amikor a Szentírásról, Istenről, emberről gondolkodik.
Mit tart Knight fontosnak az ószövetségi üzenetek közül? Elsősorban azt, hogy Isten ÉLŐ és EGYETLEN Isten, aki választott népével SZÖVETSÉGET kötött. Szerinte természetes, hogy ilyen előzmények után nem volt más nép a Közel-Keleten az ókorban, amely ki merte volna jelenteni: a mi Istenünk az egyetlen Úr – vagyis ebben az időben nem volt más olyan nép, amely eljutott volna a tiszta monoteizmusig.
Knight ezen kívül fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a szövetség két nem egyenlő fél között köttetett; vagyis hogy az ember, a választott nép közössége és minden tagja méltatlan a szövetséges Isten hűségére. Az ember bűnös, ezért alkalomról alkalomra ki kell engesztelnie szövetséges Istenét, aki „emésztő tűz”, és gyűlöli a bűnt.
A tanulmány külön foglalkozik Izrael istenélményének öt „nagy mozzanatá”-val, vagyis születésével, házasságkötésével, halálával, feltámadásával és végső megdicsőülésével. Knight a születést Ábrahám elhívásával, a házasságkötést a törvényadással, a halált a babiloni fogsággal, a feltámadást a második Szentély felépülésével, a megdicsőülést pedig a Messiásnak, majd később az Úr napjának eljövetelével állítja párhuzamba. Elméletét különféle prófétáktól vett perikópák hosszú sorával támasztja alá. A messiási jövendölésekre természetesen külön és részletesen kitér. Szövegelemzései, magyarázatai érdekesek és tanulságosak lehetnek az átlagos keresztény olvasó számára, bizonyítván, hogy az ószövetségi gondolkodásban Messiáson nem mindig egy személyt kell értenünk – érthetjük sok esetben a nép szent maradékát is.
A könyv tudományos igényű alkotás, stílusa mégsem száraz. Sok filológiai magyarázata pedig kimondottan nagy segítség a szerző mondanivalójának és az Ige üzenetének megértéséhez.
Álljon itt befejezésül egy rövid idézet a műből annak igazolására, hogy Knight, már egészen fiatalon, nemcsak csodálatos szintézisben látta kutatása tárgyát, de szemléletmódját át is tudja adni annak, aki kész kilépni a megszokott értelmezések ketrecéből.
„…Izrael ószövetségi népének története új jelentőséget nyer. Isten bánásmódja először az első Izraellel, azután Krisztussal, majd a második Izraellel, s végül a harmadik Izraellel, az egyházzal teljesen azonos. Fontos az is, hogy az ‘Izrael’ szónak az egész Ószövetségben nincs többes száma. Végtére is egyetlen Izrael van. Több nem lehetséges.”
Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.
Dr. Balogh Judit