Gátja-e az egyház az Istenbe vetett hitnek?

Távolságtartás: Isten és az egyház

Ismerik Hanns Dieter Hüscht, az alsó-Rajna-vidéki humoristát? 2005-ben, 80 éves korában halt meg. Hüsch mindenféle témáról és kérdésről írt és vitt színpadra szövegeket. Johannes Rau, aki hosszú ideig Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke (1978–1998), majd a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi (állam)elnöke (1999–2004) volt, egyszer „költő a humoristák között” címmel illette őt: „inkább prédikátornak, mint agitproposnak” tekintette. Hüsch, a humorista, költő és prédikátor „Istennek e földi kedvelt szegletében” élt: a Rajna-vidéken. Az átlagos kölni ugyanis többnyire így gondolkodik lakóhelyéről. Itt, a Rajnánál, ha régen valakit a vallásáról kérdeztek, ezt válaszolta: „normális”, ami pedig azt jelentette: katolikus. Rajnai katolikus. Mosolygó katolikus. Melankolikus-katolikus. Két-lábbal-a-földön-járó-katolikus. A Rajna-vidékiek szeretik a katedrális látványát, és hagyják, hogy az Isten tegye a dolgát, vagy éppen lazítson; és hagyják az érseket is, hívják akár Höffnernek, Meisnernek vagy Woelkinek. Időközben azonban a kölni érsekség Németországban és határain túl is olyan egyházi válság szimbólumává vált, amely sokakat – mind a plébániákon, mind az egyházi alkalmazottak és a hitoktatók körében – kétségbeesésbe taszít a római katolikus egyház állapota miatt. Dat Wasser vun Kölle es jot, azaz ’Jó a kölnivíz’, éneklik (nyelvjárásban) a Rajna menti Kölnben. De a szenteltvíz sokak szerint igencsak megkeseredett, és nemcsak a Rajna menti Kölnben.

Julia Knop

(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/1. számában olvasható.)