Megjelent az Egyházfórum 2012/2. számában
A Miskolci Egyetem BTK Politikatudományi Intézete docensének (lásd www.fazekascsaba.hu) műve fontos forráskiadvány, amelyet tartalmas, a levéltári forrásokat és a szakirodalmat ötvöző tanulmány vezet be (11-43. old.). A nyertes pályázati munkát elbírálók szerint (Magyar Történelmi Társulat közgyűlése, 2010. jún. 26): „A teljes egészében újat adó, magas színvonalú, jegyzetekkel példamutatóan ellátott tanulmány bemutatja az egyházpolitikai rendszerváltást, s főleg annak intézménytörténeti hátterét, az Országos Vallásügyi Tanács létrehozásának folyamatát. A dokumentumok a Tanács három üléséről készített jegyzőkönyvszerű emlékeztetők, amelyek a meghívott egyházi vezetők hozzászólásait is tartalmazzák” (9. old.).
Már maga a bevezető tanulmány címe is sokat mondó: „A rendszerváltás egyházpolitikája és az Országos Vallásügyi Tanács”. A szerző röviden ismerteti az egyházak és a pártállam helyzetét és viszonyát az 1980-as évek végén, majd az átmenetnek egyfajta vázlatát kínálja. Leírásában azt igyekszik feltárni, hogy a modellváltástól hogyan jutottunk el a rendszerváltásig. Az út óhatatlanul az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésén keresztül vezetett. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy mindezt konkrét személyek valósították meg (Németh Miklós, Sarkadi Nagy Barna, Kulcsár Kálmán, Glatz Ferenc, Raft Miklós, Platthy Iván).
Fazekas Csaba a folyamat áttekinthetőbb nyomon követése érdekében szűkebb periódusokra bontja a tágabb időszakot. Ennek fényében tárgyalja az „új kormányzati struktúra” formálódását (1989. ápr. – jún.) és az Országos Vallásügyi Tanács (OVT) felállítását; valamint annak helyét a „rendszerváltó struktúrában”, illetve korabeli fogadtatását. Ezt követően ismerteti az OVT alakuló ülésének előkészítését és az újonnan megalakított szervezet összetételét és működését. Ugyanakkor tanulságos pillantást vet a vidékre is (Békés és Csongrád), ahol megyei vallásügyi tanácsok alakultak.
Mielőtt a tanulmány az OVT megszüntetését tárgyalná (1990. jún. 13), röviden kitér mind a korabeli, mind pedig a későbbi értékelésekre.
Műve második részében a szerző az OVT-re vonatkozó dokumentumokat közli (45-115. old.). A kiadvány értékét növeli, hogy az olvasó a könyv végén megismerkedhet a fontosabb közéleti személyek életrajzi adataival, illetve a felhasznált forrásokkal és szakirodalommal. Ebből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a mai kutatónak érdemes figyelnie és használnia az elektronikus eszközöket, mivel egyre több anyag válik könnyen hozzáférhetővé.
Egyértelmű, hogy mindazok, akik a rendszerváltás óta eltelt időszak egyháztörténetével, egyházpolitikai kérdéseivel foglalkoznak, és a közelmúlt, illetve a jelen, jobb megértésére törekednek, azok semmiképpen nem nélkülözhetik Fazekas Csaba munkáját.
METEM – MOL – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Budapest, 2011, 124 o.
JAKAB ATTILA