Megjelent az Egyházfórum 2006/6. számában
Útikalauz a Szentíráshoz
Izgalmas kísérletnek lehet részese, aki kezébe veszi Fabian Vogt könyvét. A szerző ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy ismeretterjesztő könyvet írjon a Bibliáról, mégpedig a bedekkerek stílusában.
Előszavában kifejti, hogy műve ugyanazt a célt szolgálja, mint az útikalauzok: vágyat ébreszteni a leírt ország meglátogatására, megkönnyíteni a terepen való tájékozódást, és felfedni néhány szórakoztató, az adott népre, kultúrára jellemző apró részletet.
A 39 éves, Frankfurtban működő evangélikus lelkész, a fentieknek megfelelően, nagyon szerény, és nem árul el magáról semmit – sem az előszóban, sem az utószóban, sem a fülszövegben. Hiszen végül is mindegy, ki írta az útikalauzt; a könyv nem a szerzőről, hanem az adott országról szól. Vogt szándéka tehát missziós jellegű: „menjen bele” az olvasó a Bibliába, tájékozódjon el benne megfelelően, és érezze jól magát; vagyis találjon választ saját személyes kérdéseire, továbbá segítséget lelki problémái megoldásához.
Vogt öt ószövetségi és öt újszövetségi „kirándulás”-ra hívja az olvasót. Ennyi fejezetből áll ugyanis a könyv. Minden fejezet egy bibliai tárgyú elbeszéléssel kezdődik, majd a szerző néhány szükséges magyarázattal szolgál. Végül pedig megvizsgálja, hogy a frissen szerzett tapasztalatok és ismeretek milyen fontossággal bírnak a hit számára.
A szerző így jellemzi saját módszerét: „Ez az érdekes, szórakoztató és szokatlan módszer nem egészen veszélytelen, és természetesen sok kritika érheti. A tudósoknak talán túl felületes, a Biblia szövegéhez ragaszkodóknak túl tudományos, a nem keresztyén érdeklődőknek túlságosan kegyes, a teológiában képzetteknek pedig meglehetősen pongyola.” (Valóban pongyola, hiszen még tárgyi tévedésekre is bukkanhat a könyvben az, aki az ilyesmire szívesen vadászik. Nem érdemes azonban ezeket egy recenzió keretében tételesen szóvá tenni, hiszen az említett pontatlanságok a mű lényegi üzenetét sehol sem módosítják.)
Vogtnak mindenesetre az „úticél”-ok közül sikerült kiválasztani a legjelentősebbeket. Az Ószövetségben a szikhemi országgyűlést, a két teremtéstörténet keletkezésének feltételezett hátterét, az áldozathozatal színhelyét, vagyis a jeruzsálemi Templomot, a babiloni fogságba hurcolt népben a reménységet megtartó próféták munkásságát, valamint a fogságból hazatért nép törvénytisztelete helyreállításának körülményeit. Az Újszövetségben pedig Pál apostol munkásságának helyszíneit, a pogánykeresztények státuszáról szóló apostoli vitát, a szinoptikus evangéliumok keletkezésének hátterét, valamint a János apostol által vezetett közösség hitét és jövőképét.
Vogt számára a Biblia azért szent könyv, mert nagyon is emberi. Hangsúlyozza, hogy hús-vér emberek voltak, akik a könyv lapjain hihetetlen odaadással próbálták az olvasók számára hozzáférhetővé tenni az Istentől származó információkat – és éppen emiatt tapasztalhatja meg minden hívő olvasó személyes valóságként a Szentírás bármelyik üzenetét.
A szerző másik figyelemreméltó érdeme, hogy az Ószövetséget nem tekinti az Újszövetségnél kisebb értékű, alacsonyabb rendű íráskompozíciónak. Üzeneteit aktuálisnak, személyesnek és fontosnak tekinti – felvillantva, hogy nélküle az Újszövetség tanítása sem volna érthető és életre váltható.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2005.
Balogh Judit