Megjelent az Egyházfórum 2010/2. számában
Aki rendszeresen jár misére, annak bizonyára feltűnt – vagy nem is tűnt fel – 2009 pünkösdje óta megváltozott a mise szövege. Nem nagyon változott meg, csak egy szóban. Igaz, hogy ez a szó a mise legszentebb részét, a miseszöveg legfontosabb részét illeti: az átváltoztatásét.
Míg korábban a bor átváltoztatása ezt tartalmazta: „Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik…”, most így szól: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik…”.
E változás bizonyára sok mindenkiben sokféle gondolatot ébresztett – bennem is. Ezeket szeretném leírni, talán van, akit érdekel.
Ez az írás ugyan távolról sem állítja magáról, hogy tudományos – semmi alapom nem volna erre – mégis, bizonyára megszokásból, úgy kezdem, ahogy a tudományos cikkeket szokták: leírom, hogy miről fog szólni. Először magát a változtatást ismétlem meg, idézve a Püspöki Kar erről szóló (múlt év májusi keltezésű) levelét. Majd első gondolataimat arról, hogy ennek mi az üzenete; ez az üzenet igen szomorú és káros (lehetett volna). Beszámolok pár szóban arról, hogy más országokban, múlt év júliusa és decembere között a korábbi szöveget hallottam. Nagyon röviden leírom, hogy – elég szorgalmasan keresve – milyen, tulajdonképpen megnyugtató magyarázatokat találtam e témáról az Interneten. Vállalva a tiszteletlenség esetleges vádját, kifejtem véleményemet, hogy a magyar katolikus Püspöki Kar, akár súlyosnak is mondható, mulasztást követett el. Még egy pár befejező megjegyzésre is telik.
1. A VÁLTOZÁS
A változást a Püspöki Kar – dr. Erdő Péter bíboros aláírásával – 2009. május 11. keltezésű levelében rendelte el, egy részét alább idézem („Ezen utasítás” a Szentatya utasítására vonatkozik):
„…Ezen utasítást követve – miután a szentszéki jóváhagyást megkapta – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elrendeli, hogy az Eukarisztia szentségi formájában a bor konszekrációja a következőképpen hangozzék a magyar nyelvű szentmisékben: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Ennek használata 2009 Pünkösd ünnepétől kötelező. Kérjük a paptestvéreket, hogy erről a változásról tájékoztassák a híveket, és következetesen és fegyelmezetten használják az új szentségi formát.”
Részletes magyarázatot a körlevél nem fűz ehhez az utasításhoz, de megjegyzi, hogy „a „mindenkiért” kifejezés teljesen megfelel Krisztus szándékának, aki minden férfiért és nőért meghalt a kereszten ezért engedélyezett használata nem érinti az érvényesség kérdését”. És még hozzáfűzi lábjegyzetben: „Idézet a Kongregáció leveléből: Nincs semmi kétség a megfelelően jóváhagyott „per tutti” (mindenkiért) és a vele egyenértékű kifejezést tartalmazó formával történt szentmisék bemutatásának érvényességét illetően, ahogyan azt a Hittani Kongregáció már kijelentette. …”
2. EZ AZ ÜZENET?
Az előző bekezdés tulajdonképpen megnyugtató lehetett volna, ha pünkösd előtt kerül a kezembe – de nem került. De nem csak az én kezembe nem került. Amikor tudatos lett, hogy ez az új szöveg, és nem egy vagy két véletlen elszólás, -gyóntató atyától kérdeztem meg, hogy mi a változás oka. De ő sem tudta, sőt, mint mondta, azt sem, hogy ez egyetemes vagy magyar püspöki utasítás. Nem tudta „korizoli” sem, aki a Jezsuita Bloggerek című web-lapon írt erről (május 28-án). Néhány mondatot ebből idézek: „…Ennek használata 2009 pünkösd ünnepétől kötelező – írja a püspöki kar papokhoz szóló körlevele. Már egy hete, hogy a körlevélre gondolok. Meg-megállva és bizony nem értettem, hogy mi is az értelme ennek a változásnak. Elég indulatos is lettem tőle. …
Mi az üzenete ennek a változásnak? Első olvasásra egyetlen üzenet lehet csak: Krisztus nem mindenkiért halt meg, csak sokakért. Miért változott volna meg a szöveg, ha a változtatással nem ezt akarták volna üzenni? Mert ugyan valóban: mind Márk mind Máté evangéliumában a sokakért kifejezés szerepel (legalábbis magyar fordításban – az arámi eredetit persze nem tudom olvasni). De ha egyszer szerepelt a mindenkiért változat (természetesen a Szentszék hozzájárulásával, különben nem is lehetett volna), ez bizonyára azt kívánta kifejezni, hogy a kereszthalál, a megváltás, mindenkért van. És a mostani változás – nem mindenkiért, hanem csak sokakért – nem lehet más, mint ennek a cáfolata, visszavonása.
Ha nem mindenkiért halt meg, akkor azok, akikért nem halt meg, azok nincsenek megváltva, azok eleve, már születésük előtt ki voltak zárva az üdvösségből, predesztinálva voltak a kárhozatra. Úgy emlékszem iskoláskorom hittan tanulmányaiból– gondolom, nem teljesen rosszul – hogy a predesztináció a református vallás tanítása, mely élesen ellentétben áll a katolikus hittel. A mi hitünk szerint szabad akaratunk van – egyebek között arra is, hogy úgy éljünk, hogy üdvözüljünk (vagy úgy, hogy elkárhozzunk); az üdvösséget, a megváltást Isten mindenkinek felkínálja. De ha valamelyikünkért az Úr nem halt meg, exponáltan nem halt meg, az nincs megváltva, az csak elkárhozhat.
Ez bizony tragikus üzenet. Azonban nagyon sok mindenki boldogan üdvözölheti ezt az üzenetet. Elképzelem, hogy azok közül, akiknek életeleme a gyűlölet, de egyúttal kereszténységükkel hivalkodnak, sokan tovább gondolkoznak. Nem halt meg X-ért, aki elütött valamilyen célom elérésétől, gondolhatja Y. Nem halt meg a tucikért – gondolhatják Ruandában a tömeggyilkos hutuk, köztük Athanase Seromba, az a katolikus pap, akit életfogytiglanra ítéltek, mert aktívan részt vett a népirtásban. Nem halt meg a cigányokért, a zsidókért, gondolhatják Magyarországon azok, akiknek életeleme a cigányok, a zsidók gyűlölete. Nem halt meg a magyarokért, gondolhatják Szlovákiában azok, akiknek életeleme a magyarok gyűlölete. És így tovább, nagyon sok helyen gyűlölnek nagyon sok mindenkit; sajnos, azok között is nagyon sokan, akik kereszténységükkel hivalkodnak. Lelki szemeimmel szinte látom azokat a cikkeket, (sajnos vannak olyan honlapok, olyan lapok, melyeknek ilyesmi a profiljába vág; erősen remélem, hogy olyan szószék nincs) melyek a Szentírásból, egyházatyák írásaiból vett idézetekkel támasztják alá, hogy Krisztus éppen a tucikért, cigányokért, zsidókért, magyarokért, másokért nem halt meg.
3. MÁS ORSZÁGOK: MINDENKIÉRT VAGY SOKAKÉRT?
Mielőtt az előző, tragikus értelmezést megkísérelném feloldani, talán megér egy pár szót: áttértek vagy nem a régi-új „sokakért” formára más országokban. Véletlenül úgy adódott, hogy több külföldi országban hallgattam szentmisét múlt év pünkösdje és karácsonya között. Ausztriában július elején „für alle”, hallottam. Amerikában december elején (két egymástól igen távoli államban) mondták „for all”. Magyar fordítása ezeknek kétségen kívül: mindenkiért. Franciaországban, ugyancsak még júliusban azt mondták „pour la multitude”. Ez kevés megfontolást igényel. A multitude szó sokaságot jelent – lehetne éppen sokaknak is fordítani. Azonban az előtte levő la határozott névelő folytán a sokaságot jelent. Úgy érzem, hogy a sokaság az mindenkire vonatkozik.
Miután a Vatikán hivatkozott (és majd még szóba kerülő) utasítása egyértelmű, nem tartom valószínűnek, hogy Amerika, Ausztria, Franciaország püspökei, papjai nem teljesítenék a pápai utasítást. Viszont azt el tudom képzelni, hogy ugyanabban a mulasztásban vétkesek, mint amit a bevezetésben említettem, így ők nem tartották még időszerűnek a szöveg-változtatás bevezetését. (Lásd később.)
4.MEGNYUGTATÁS (?)
Nem tudtam elfogadni, hogy valóban ez lenne az üzenet: a megváltás nem szól mindenkinek, van, aki kárhozatra van predesztinálva; ezért forrásokat kezdtem keresni. Az Interneten megtaláltam Francis Arinze bíboros, az Istentiszteletek Kongregációja prefektusának 2006. november 17-én kelt levelét, melyben közli a Vatikán döntését a világ összes püspöki konferenciájának elöljárójával. Említettem már „korizoli” Internet-bejegyzését – ezzel mentem a legtöbbre.
Átnéztem még két ezzel foglalkozó írást, de több okom van, hogy ezekre nem hivatkozom. A kettő közül az egyik „külön megvitatandónak” tartaná, hogy egyáltalán érvényes-e olyan átváltoztatás, mely a „mindenkiért” kifejezést használta, a másik pedig ezt a miseszöveg határozott meghamisításának tartja; mindkét álláspont kifejezetten ellentétes a Vatikán kifejtett véleményével, így értelmetlen. Magának a web-lapnak szelleme, melyben megjelentek (az egyik németből fordítva, a másik egy magyar folyóiratból után-közölve) olyan, hogy messze-messze van a katolikus szellemtől. Nem is beszélve a folyóiratról.
Rátérve a változás értelmezésére, „korizoli” felsorolja azokat az okokat, melyek a változást indokolták. Legfontosabbnak kettő tűnik: hogy a bibliai szöveg pontosan szerepeljen; és annak hangsúlyozása, hogy az üdvösség nem automatikus. További okok még a hagyomány (a latin miseszövegben a pro multis, sokakért szerepelt) és az ökumenizmus (egyezzen meg a keleti egyházak szöveg-használatával).
E rész befejezéséül idézem „korizoli” konklúzióját – ami egyúttal bevezeti a következőt:
„Igazából se a „sokakért” se a „mindenkiért” szó önmagában nem fejezi ki azt a két igazságot, hogy Isten üdvözítő szándéka egyetemes, ugyanakkor szükséges az emberi szabadság igenje is. Ezért bármelyik szót is használjuk a misében, mindenképpen értelmezésre szorul.”
5. A MULASZTÁS
Francis Arinze bíboros levele – melyre fent hivatkoztam, részleteit idéztem is – a következőket is tartalmazza:
„Azon országok püspöki konferenciái tehát, amelyekben a „mindenkiért” vagy ezzel ekvivalens kifejezés van használatban, arra szólíttatnak fel, hogy a következő egy vagy két évben tartsanak a híveknek katekizmusokat e témáról, hogy őket a „pro multis” pontos fordításának – például „sokakért”, „for many” (angolul), „per molti” (olaszul) – bevezetésére a népnyelvben előkészítsék.”
A magyar Püspöki Kar e felszólításnak nem tett eleget. Nem csak a híveknek nem tartottak katekizmusokat, de a papoknak sem. Így erre a nagyon fontos változásra nemcsak a híveket, de a papokat sem készítették fel – mint láttuk, például az én gyóntatóatyámnak fogalma sem volt a helyzetről, „korizoli” egy hétig a körlevélre gondolt, meg-megállva.
Amint látjuk, internet birtokában és időt rászánva a változás többé-kevésbé megnyugtató magyarázatát meg lehet találni. Ha valaki érdemesnek tartja, hogy belépjen az Internetbe és addig keressen, amíg a megfelelő helyeket találja meg. A katekizmusok könnyebben vezettek volna több embert erre az eredményre, egyúttal elejét vették volna (esetleges) hamis értelmezésnek.
6. BEFEJEZÉSÜL
Mindössze két személyes megjegyzés.
Az egyik, hogy a Vatikán nem szokott dolgokat visszavonni: Roma locuta, causa finita. Azt nem tudom elbírálni, hogy a 4. pontban felsorolt szempontok mennyire fontosak. De ha 1991-ben a Vatikán sem tudta – hiszen a „mindenkiért”-et engedélyezte – talán ezt meg lehetett volna tartani.
A másik, hogy talán érdemes volna megfontolni: nem időszerű-e még most is katekizmusokat tartani.
FRIGYES ISTVÁN
egyetemi tanár