Engesztelő virrasztás hazánkért

Minap a11 órás mise után nekem is a kezembe nyomott a szórólapozó plébániai aktívánk egy

fél cédulát. Én, gyanakvó eretnek, aki rendre bojkottálom az imaláncokat, kiváltképpen azokat, amelyek balszerencsével fenyegetik a megszakítókat, ez alkalommal, bevallom, belelkesedtem, ugyanis ezen (betűről betűre) ezt olvashattam:

ORSZÁGOS IMA és ENGESZTELŐ VIRRASZTÁS

HAZÁNKÉRT,

A MAGYARSÁG LELKI MEGÚJULÁSÁÉRT

Nagyboldogasszony ünnepére,

készülődve Szent István király napjára,

a budapesti Szent István Bazilikában

augusztus 14. szerda este 8-tól csütörtök reggel 5-ig

Éjfélkor a Mennybe fölvett Boldogságos Anya miséje

Mindenkit szeretettel várunk!

 mindazok, akik személyesen nem tudnak eljönni, egyénileg

vagy közösségben kapcsolódjanak be a virrasztásba!

Hívjál másokat is!

Hát, bizony, Krisztusban kedves testvéreim, nagyon-nagyon kelletik az ima és az engesztelő virrasztás hazákért és a magyarság lelki megújulásért, kiváltképpen mostanság, amikor minket, szegény magyarokat különféle vészek hányának, és ezért sokan már nem lelik honjukat e hazában, amikor számos honfiak siratják nemzeti kincseink pusztulását. Itt van mindjárt – a rabló mongol nyilát és a török rabigát követően – a Magyar Tudományos Akadémia Intézeteinek elcsatolása, a CEU kiszekálása, az 56-os intézet igazságának a Veritasba való beolvasztása, Mátyás büszke várának, a Corvinus Egyetemnek nyögetése, az Országos Széchenyi Könyvtár dörgő fellegekkel fenyegetettsége, a magyarság tudományos kutatásának a Magyarságkutató Intézet hamvvedrébe juttatása, alternatív tankönyvek vert hadának csonthalmain központi tankönyvek győzedelmi éneke, és itt háborog a sok-sok dús kalász lengető és nektárt csepegtető civil buzgólkodás kínjának tengere. Van tehát, kedves testvérek Krisztusban, kiért és miért engesztelni a Vigasztalót. Például olyan takarómihályos nyilak zúgatása miatt, melyeket a magyarság lelkét megújító Nyugat-ok és Esterházy Péter-ek, valamint olvasóik szíve közepébe szántak. Van mit imáinkkal körülbástyázva védelmeznünk, mindenekelőtt magát párducos Árpádot, nehogy már rázuhanjon az öregisten ostorának, a hun-magyar Attilának hétméteres szobra.

Krisztusban kedves testvéreim, ilyenekért imádkozzunk és engeszteljünk majd a Bazilikában! Vigyünk magunkkal engesztelő ajándékul egy-egy alaptudományos értekezést, egy-egy vérözönből kimentett egykor büszke tankönyvet, egy-egy Nyugat fakszimilét és Esterházyt, bízva az igazságos és irgalmas Atyában, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

Kamarás István OJD