Megjelent az Egyházfórum 2006/6. számában
Ez a kis könyv a rendszerváltás óta megújuló egyházi és spirituális élet számára egy fontos, és mégis elhanyagolt témával foglalkozik. Bevezetésül kiemeli a hit jótékony hatását a testi-lelki egészségre, a továbbiakban azonban a pszichoterápiás beszélgetésekből vett példákon át mutat rá a vallásos nevelés sokszor beszűkítő és megbetegítő hatására. Rövid magyarázatot ad a neurózis, főleg az ekkléziogén, vagyis egyházi eredetű neurózis fogalmára és keletkezésére a kisgyermekkorban. „Neurózis akkor keletkezik a gyermekben, ha lelkiismerete összeütközésbe kerül a tiltott ösztönökkel és érzelmekkel.” Az ember nincs egységben önmagával, és ez aláássa az egészséges önbizalmat. Egy mindent ellenőrző istenkép, a bűn és a büntetés központi szerepe a vallásos nevelésben és a szexualitás negatív megközelítése, illetve tabuizálása szorongó, depresszív, vagy gátlásokkal teli kényszeres személyiség kialakulásához vezethet. Férfiaknál és nőknél egyaránt igen gyakori a szexuális élet sérülése az egyoldalú vallásos neveltetés következtében.
A szerzők nemcsak a személyiség felépülésének jellegzetes zavarait mutatják be, hanem az egyoldalúan beszűkítő vallásos élet társadalmi és politikai hatásait is elemzik, pl. az Egyesült Államokban a politikai erők játékát – egészen Bush elnök evangelikális küldetéstudatáig. A nők szerepe a fundamentalista felekezetek világképében alapvetően különbözik felelősségteljes szerepüktől a társadalomban, és ez a kettősség sok vallásos közösséghez tartozó nőnél okoz pszichoszomatikus zavarokat. A szerzők a különböző felekezetek jellegzetes egyoldalúságait is megvilágítják, főleg a keresztény fundamentalista irányzatok kinövéseit.
A könyvben az életközeli példákkal illusztrált összefüggések meglátása mellett azonban hiányzik az egyensúly a hitélet egészséges fejlődése és veszélyeinek a bemutatása között. Inkább azt a benyomást kelti, hogy a hitoktatás és az igehirdetés, néhány kivételtől eltekintve, általában romboló hatású. Tehát szerencsésebb lett volna mind a két oldalt az egyes témákban párhuzamosan bemutatni. Mivel a könyv rövid terjedelmű ezért az ekkléziogén egészségkárosodásoknak egy pszichológiailag is alapos elemzése nem várható el. A mű inkább bevezetőnek tekinthető a témába. Ennek ellenére fontos, gondolkodásra ösztönző és remélhetőleg vitaindító munka, amint ezt a kiadó utószava is megerősíti. Végezetül pedig jól megalapozza a lelkipásztorok és a pszichoterapeuták dialógusának és egymástól való tanulásának szükségességét.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.
Wolf Judit