Edward Norman: Isten hajléka

Megjelent az Egyházfórum 2007/6. számában

A templomépítészet stílusai és története

A szerző szerint – aki a Cambridge-i Peterhouse College kutatója, és többek között a kereszténységnek az egyes korokba történő beágyazódását, illetve az egyes korok követelményeinek való megfelelés egymásba fonódó fejlődési folyamatát is vizsgálja – „a templomok, melyeket a keresztény hívők építettek maguknak, nem kizárólag az istentisztelet helyei. Már kezdettől fogva kifejeztek – akár szerkezetükkel, akár a helyszínük megválasztásával – transzcendens gondolatokat és szellemi tartalmakat is”.

Ezen kitétel fényében szinte természetes, hogy E. Norman történeti megközelítésben és kronológiai felvezetésben tárgyalja a keresztény templomépítészet kérdését. Ily módon műve 10 fejezetre oszlik, amely fejezetek egyben jól körülhatárolt történeti korszakokat is jelentenek. Ezek a fejezetek/korszakok a következők: 1. Jézus nyomában: a Szentföld és a korai keresztények; 2. Isteni misztérium a földön: Bizánc templomai; 3. A kolostorok: a tevékeny és szemlélődő élet; 4. Kőbe vésett feudalizmus: a román kereszténység; 5. Isten dicsősége: a gótika vívmányai; 6. Az örök igazság: a reneszánsz templomai; 7. Látható és láthatatlan világok: a barokk szintézis; 8. A klasszicizmus józansága: a felvilágosodás templomai; 9. Neogótika: liturgia, teológia és építészet; 10. A modern kor: az új gyülekezet.

A mű, amely tulajdonképpen a keresztény templomépítészet folyamatos alakulását jeleníti meg, egy igen sajátságos és egyedülálló rálátást kínál a kereszténység két évezredes történetére és fejlődésére. Az első keresztények házi istentiszteletéből kiindulva gyakorlatilag napjainkig nyomon követhetjük az egyház, a teológia, a társadalom és a politikai hatalom egymáshoz való viszonyulását, illetve annak kifejeződését a templomépítészetben és a művészetben. Ily módon egyben betekintést is nyerünk az egyes korok szellemébe; miközben a különböző templomok esetében bekövetkezett változásokat és átalakításokat vázolva a szerző rendszeresen időutazásra hívja, és szembesíti az olvasót a történelem viszontagságainak a kihatásaival.

E. Norman munkája tudományosan megalapozott, ugyanakkor pedig világos és közérthető; a nyugati nyelveken magas színvonalon művelt tudománynépszerűsítő munkák műfajába sorolható, amely műfaj lényege, hogy egy adott kérdésről az azzal foglalkozó szakember ír a nagyközönség számára is hozzáférhető művet. Ezt a hozzáférhetőséget segíti egyébként a kötet végén található kislexikon, amely az egyes szakkifejezéseket magyarázza (pl. ambulatórium, baldachin, fríz, invesztitúra, lavra, pantokrátor, stallum, timpanon), illetve a képek jegyzéke és a névmutató.

„A templom… nem pusztán épület, hanem egy lelkiállapot is – írja a szerző. Ha tehát megvizsgáljuk egynek-egynek a szerkezetét (…), akkor egy önmagában láthatatlan valóság tárgyi nyomait kutatjuk. Nem a hit lényegével találkozunk, hanem csupán annak tökéletlen visszfényével. Ám így is megérezhetünk valamit abból az isteni dicsőségből, amely a keresztények hite szerint mindnyájunkra vár az öröklétben” (7). Ebben a megérzésben segít ez a 387 (ezen belül 80 színes) illusztrációval gazdagon díszített könyv, amely egyben nagyszerű ajándék is lehet mind a kereszténység iránt érdeklődőknek, mind pedig a művészetet kedvelőknek.

Kairosz Kiadó, Budapest, 2007.

Jakab Attila