Megjelent az Egyházfórum 2007/6. számában
János apostol leveleinek magyarázata
Dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára kivételes helyet tölt be a református egyház és lelkészképzés életében: mintegy száz szemeszternyi oktatói tevékenységének hatása messze túlmutat a debreceni „Teológia” falain. Ez a hatás jelenik meg ebben a kiadványban is.
Gyakran találkozunk könyvekben olyan előszókkal, melyeket akár át is lapozhatunk, nem veszítünk sokat; e kötet esetében azonban nagyon fontos útmutatást, kulcsot adnak az olvasónak az itt olvasható elöljáró szavak. A szerző szándéka ugyanis kommentárjával nem más, mint „hogy az ne csak a lelkipásztoroknak nyújtson segítséget igehirdetésükre való készülésükhöz, hanem mindazoknak is, akik bibliai ismereteiket gyarapítani, hitüket erősíteni szeretnék, vagy meg akarják ismerni annak hátterét, amely a ma is élő egyház mögött van. (…) Szeretném, ha a levelek olvasása és magyarázata közben a szeretet mint az eljövendő világ jó légköre úgy határozná meg mindazokat, akik tanulmányozzák ezeket a kis apostoli leveleket, hogy az általuk örömteljes tapasztalattá válnék családjukban, gyülekezeteikben és tágabb környezetükben egyaránt.” Már ennyiből is nyilvánvalóvá válik a magyarázó egyházi és evangéliumi elkötelezettsége, arról vallott felfogása, „hogy az újszövetségi tudomány művelése értük”, vagyis a gyülekezetekért, családjaikért, tagjaikért van, s minden teológia feladata az, „hogy a ránk bízott ‘drága kincs’, az apostoli tradíció megszólaltatását éltető üzenetként eljuttassa a mai emberhez”.
Ez az előzetes döntés határozza meg már a kommentár tárgyválasztását is. János leveleinek üzenetét, a krisztusi szeretetet és annak megélését, nem véletlenül tartja fontosnak és különösen is aktuálisnak a szerző, mint ahogy az egyházi közeget sem. Másfelől a mű formai és tartalmi határait is megszabja a kiinduló szándék, amint ezt a könyv további rövid jellemzéséből is kiderül.
A tudományos vitákat, eltérő álláspontokat, a könyv céljának megfelelően, általában akkor ismerteti a magyarázó, amikor annak tartalmi, „hasznos” oka van. Ebből a szempontból nem nevezhető kimerítő, teljességre törekvő műnek, ahogy ez a felhasznált szakirodalom feltüntetésére is elmondható.
A kommentár természetesen három fő részre tagolódik, a három jánosi levél szerint. A bevezetéstani kérdéseket (ugyan a két rövidebb levél esetében a célnak nem annyira megfelelő „bevezetéstani problémák” kifejezéssel találkozunk) röviden, célratörően tárgyalja a szerző. (A leveleket János apostolhoz köti, vagy saját műveként, vagy talán közvetve, tanítványi köre által.) Ezt követően a magyarázati részben Lenkeyné mindvégig egy hármas sémát követ: szövegelemzés, tartalmi összefoglalás, meditáció. A szövegelemzés a kommentárok megszokottan legkevésbé olvasmányos része: itt a görög szöveget (melynek közlését talán el lehetett volna hagyni) és a szerző fordítását követő elemző megjegyzésekkel találkozunk, versenként. Ezt követi a tartalmi összefoglalás, ami természetesen már inkább a tematikus és kontextuális összefüggésekre koncentrál. A kommentár legsajátosabb részét a harmadik elem, a meditáció, jelenti, ami mindennél beszédesebben fejezi ki a magyarázat fent vázolt célját: az egyház hitének építését a jánosi levelek magyarázatával. Ezeket a meditációkat az első levél esetében – újra csak a kiinduló szándéknak megfelelően – a szerző kollégái, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárai (természetesen nemcsak újszövetségesek, hanem a teológia minden ágát művelők) írták.
Mindezek alapján tehát elmondható, hogy egy egyházi gyakorlatban nagyon jól használható, részletes, ám a részletekben nem elvesző újszövetségi kommentárral gazdagodott a magyar nyelvű szakirodalom, és példaértékű mű is született arra nézve, hogyan lehet az egyház szolgálatában gyümölcsözővé tenni a teológiával foglalkozó szakemberek munkáját.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2005.
Galsi Árpád