Megjelent az Egyházfórum 2009/3. számában
XVI. Benedek pápa közelmúltban tett afrikai utazása során újból elítélte a fogamzásgátló óvszerek alkalmazását az AIDS elleni harcban. Nem újdonság, mert tavaly háromszor, legutóbb karácsonyi beszédében jelentette ki, hogy a mesterséges fogamzásgátlás (pirula, óvszer, pesszárium) egyetlen módja sincs engedélyezve. Annak ellenére, hogy az elmúlt nyáron 50 haladó katolikus csoport nyílt levélben kérte a pápától a fogamzásgátlás tilalmának feloldását.
Hans Küng (81) neves haladószellemű svájci teológus ez év február 25-én a Le Monde-nak adott interjújában arra hívja fel a figyelmet, hogy a pápa a holocaustot tagadó Williamson püspök és néhány száz az egyházból kizárt társának visszavétele helyett inkább azoknak a százmillióknak a helyzetén könnyíthetett volna, akiknek a fogamzásgátlás egyházi tilalma tartósan komoly problémát okoz.
Figyelmemet most az európai-magyar helyzetre összpontosítom, ami alapvetően más, mint az afrikai. Magyarországon 1956-tól kezdve 20 éven keresztül katolikus papként működtem, és volt alkalmam közelről megismerni a hívek problémáit a családtervezéssel és fogamzásgátlással kapcsolatban. Doktori értekezésemmel és akkori cikkeimmel (1970-74) igyekeztem a lelkiismereti válsággal küszködők segítségére lenni.
Magyarország népét az elöregedés fenyegeti. A születések száma hosszú évek óta kevesebb, mint a temetéseké (2008-ban 35.000-el). A mai helyzeten Tárkányi Ákos demográfus szerint egy családbarát politikán kívül a több gyermek vállalását értékelő erkölcsi hozzáállás is segíthetne.
A hivatalos egyházi álláspont következtében a gyerekszerető és lelkiismeretes hívők közül sokan még ma is két malomkő között őrlődnek. Aki tiltott módon gyakorolja a fogamzásgátlást, az halálos bűnt követ el. Ha ezután elmegy gyónni, akkor azt is megfogadja, hogy a jövőben nem fog tiltottan védekezni. Ha viszont ezt mégis megteszi, akkor nem gondolhatja józan ésszel, hogy csupán „gyengeségből” esett bűnbe. Erre a lelki vívódásra nem válasz, hogy Isten nagylelkű és megbocsájt, ha nem bírjuk betartani az egyház parancsát. Aki ugyanis újra és újra tudatosan tiltott fogamzásgátló eszközt használ, az nem ígérhette meg komolyan Istennek, hogy ezt nem fogja tenni. Esetleg arra vállalkozik, hogy állandóan attól retteg, mikor esik újból bűnbe, vagy teherbe. Az ilyen lelki őrlődés könnyen vezethet neurózishoz vagy belső meghasonláshoz.
AZ EGYHÁZI TANÍTÁS TÖRTÉNELMI BEÁGYAZÓDÁSA
A fajfenntartás ösztöne az embernél nincs úgy programozva, mint az állatoknál. A nemileg érett férfi és nő szinte mindig képes a termékenységre. Az emberiség történetében hosszú évezredeken keresztül a korlátlan nemzés egyben a fennmaradás biztosítása végett történt, mert a megszületett gyerekek fele sem érte meg 15. életévét. A járványok, természeti katasztrófák és törzsi háborúk okozta magas halálozást pedig csak a legerősebbek és legéletrevalóbbak élték túl. A férfiaknak nem ritkán félelmüket legyőzve kellett megküzdeni riválisukkal a nőért, majd pedig az ellenséggel a családi tűzhely védelmében. A nőknek pedig az anyasággal járó veszélyeken kellett túltenni magukat, mikor gyereket fogantak, hiszen naponta szembesültek a szülő anyák, illetve újszülöttek halálával. A kereszténység mindehhez jó másfél évezreden keresztül erkölcsi normáival adott támogatást, és így biztosította a szexuális rend fenntartását. A vallás tiltásai, erkölcsi előírásai megkívánták a házastársaktól, hogy tartsanak ki egymás mellett („holtomiglan, holtodiglan”), akkor is, ha a nehézségek miatt már nem lenne kedvük hozzá, mert ez garantálta az életképes utódok felnevelését. A sok szülés létkérdés volt, nem luxus.
A 19. század találmányai, ipari és gazdasági forradalma oly mértékben javította meg az életkörülményeket, hogy a korai elhalálozás rohamosan csökkent. A fennmaradás biztosítása megoldódott, a túlnépesedés viszont problémává vált. A világ lakossága 200 év alatt egymilliárdról hatmilliárdra növekedett. Ha ez így megy tovább, akkor 2050-ben már az lesz a kérdés, hogy a kb.10 milliárd lakosból hányan fognak éhen halni, illetve AIDS-ben szenvedni. A katolikus egyház ugyanakkor, mint a változatlan erkölcsi rend hagyományos őrzője a fogamzásgátlásra vonatkozó erkölcsi előírásaiban nem tartott lépést a soha nem tapasztalt rohamos változásokkal.
Magyarországon Trianon után a társadalom posztfeudális maradt. A nemzeti fájdalmat és felszított sovinizmust egy végzetes háború, majd a szovjet mintájú diktatúra követte. Mindezek hatására a közfelfogásban a hierarchikus alkalmazkodás felfelé és az elvárás lefelé mind a mai napig fennáll. A nehéz időkben az egyház bár reményt fenntartó támasz volt, ugyanakkor egy meg nem változtatható szexuális értékrendet hirdetett. Az átlagos hívő pedig úgy gondolta, hogy az egyház van közel Istenhez, tehát ő tudja a legjobban, hogy mi jó.
A ’89-es fordulat után a szekularizált demokráciában kiderült, hogy az egyháznak a társadalom fennmaradását célzó évszázados szexuális normái nem adnak választ az egyének mindennapos problémáira. A modern ipari társadalomban a technológiai fejlődés oly mértékben befolyásolta az emberek életét, hogy ma már nem elegendő csupán hősies helytállásra, önmérsékletre és áldozatvállalásra buzdítani egy úgymond erkölcstelen, liberális és ateista világgal szemben.
Tomka Miklós vallásszociológus felmérése szerint 2008-ban a magyar összlakosság több mint fele szívesen venné, ha az egyház a családtervezés ügyében újra véleményt nyilvánítana. Az egyház felelős vezetői azonban hallgatnak vagy mellébeszélnek. Erre mutat rá Somfai Béla jezsuita professzor, amikor elmondja, hogy örül annak, hogy a püspöki kar körlevele a házasságról nem foglalkozott a fogamzásgátlással, mert a hivatalos egyházi tanítást ma sem lehet megvédeni abban a formában, ahogyan azt a tanítóhivatal hirdeti. A magyar püspöki kar a házasságról és családról szóló körlevelében (1999) támogatja ugyan a 2-3 gyermekes családmodellt, de az egyházi tanítás betartása más eredményre vezetne.
AZ EGYHÁZI TANÍTÁS MAI ELLENTMONDÁSAI
A pápa és a püspökök látszólag igen humánus nézetet hirdetnek. Hangsúlyozzák a teljes emberi, vagyis lelki, érzelmi és testi kibontakozás fontosságát a szexuális kapcsolatban. A pápa fennkölten mondja, hogy a házasok fenntartás nélkül ajándékként nyújtsák magukat egymásnak. A mi európai kultúránkban nem az AIDS terjedésének fékezése a fő kérdés, hanem az, hogy mit tegyenek azok a szülök, akik már 2-3 gyereket vállaltak, vagy azok, akiknél ez sem lehetséges? A mindennapok valóságától igen távol áll a pápa akkor, amikor minden egyes nemi aktus termékenységre való nyitottságát hirdeti, de még sohasem élte át, vagy vette számításba a nemi kapcsolat testi, érzelmi és lelki kölcsönhatásait, melyek a megtermékenyülés lehetősége nélkül is kihatnak a teljes személyiségre. Figyelmen kívül hagyja azt a lelki többletet is, amelyben azok a gyerekek részesülhetnek, akiknek szülei örömteli szexuális összhangban élnek, nem is beszélve arról a pozitív hatásról, amelyet az ilyen családok az egész társadalomnak nyújtanak. Míg a gyermekáldásban nem részesülhető pároknál az egyház kiemeli, hogy ők is pozitív szerepet tölthetnek be a társadalomban, addig mintha elvitatná ezt azoktól, akik indokolt esetben a megtermékenyülés további lehetőségét mesterségesen kizárják.
A pápai előírás szerint az Isten által elgondolt „természetben” a nemi kapcsolatnak elválaszthatatlan része a megtermékenyítés lehetősége. Az embernek van ugyan joga ezt leleményes számítással vagy önmegtartóztatással kikerülni, de nincs joga mesterségesen megakadályozni. Elgondolkoztató, hogy a „természet” befolyásolására hivatkozva miért ítéli el a pápa a fogamzásgátló tablettát, a szívátültetést viszont nem?
A biblia szerint a „szaporodjatok, sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá földet” feladatot kaptuk az Istentől. Az állatoktól eltérően az embernél éppen az „természetes”, hogy fajfenntartásának irányítását is saját kezébe tudja venni, miután leleményességével („uralom”) legyőzte a vad természet fenyegető veszélyeit. Az emberiség fennmaradása most egyre inkább a minőségtől és nem a mennyiségtől függ.
Közismert, hogy az időszakos megtartóztatás, az ún. naptármódszer mennyire megbízhatatlan. Újabban az ún. Billings-modszert propagálják, amely hőmérőzéssel és egyéb női genitális változások pontos megfigyelésével és feljegyzésével állapítja meg a terméketlen napokat. Viszont maga a Természetes Családtervezők Munkaközössége állítja, hogy ez a módszer csak testileg és lelkileg kiegyensúlyozott életvitel és összehangoltság mellett megbízható. Már stressz, rosszullét, de utazás, gyógyszerek stb. is zavaróan befolyásolják a megbízhatóságot.
A kereszténység Jézustól kezdve – aki a zsidó ószövetséget idézi: „a férfi ezért elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és kettő testben egy lesz“ – a „testiségen” belül mindig a szeretet központi jelentőségét hirdette. A nemi szeretetkapcsolatnak azonban szerves része az érzéki élvezet, az érzelmi és a lelki kiteljesedés. A gnosztikusok viszont az érzéki élvezetet önmagában rossznak tekintették, amit csak a termékenységre való nyitottság tehet jóvá. Ez a gnosztikus befolyás még ma is jelen van az egyházban. Erre mutat Szenes Márta pszichológus felmérése, aki vallásos főiskolások és egyetemisták intimitását kutatva figyelt fel arra, hogy interjú alanyai úgy nyilatkoztak a szexről, mint ami „mocskos dolog”, az érzéki örömök pedig bűnös megvetendő cselekedetek. A vallásos ember mintha kevésbé lenne képes arra, hogy a szexualitást önátadó szeretetük kifejezéseként értelmezze még akkor is, ha meggátolják a fogamzást. Vajon nem kellene-e végre megtisztítani a gnosztikus eretnekség maradványaitól az egyház tanítását?
VIGH SZABOLCS[1]
[1] A szerző (74) katolikus pap, aki 1976-ban Hollandiába emigrált, majd megnősült. Teológiai szakirodalom-kutatással, majd könyvtári dokumentációval foglalkozott. Itt közölt írása egy Budapesten 2008 novemberében rendezett konferencián elhangzott előadás rövidített változata. A teljes szöveg megtalálható: www.felelosseg.atw.hu.