A céges szilveszter, céges húsvéti locsolás, céges szalonnasütés, céges borkóstoló és a céges Halloween után a céges gyerekek kedvéért a Cég megszervezte a céges mikulást is egy erre a célra kibérelt McDonalds-étteremben. A megrendelt McDonalds-mikulás helyett azonban a gyerekeket – még inkább a szervezőket – alaposan meglepve maga Szent Miklós, a myrai püspök érkezett, méghozzá annyira élethűen, hogy először görögül szólalt meg. Miközben – immár magyarul próbálkozva – sorra szólította a kisebbeket, hogy megsimogatva fejüket kezükbe nyomja a mikuláscsomagot, arra kérte a nagyobbacskákat, hogy énekeljék el a „Jöjj el kedves Mikulás”-t. Csak a Szemerei-anyuka és a két Szemere lány zendített rá, de ők is megtorpantak, mert teljesen váratlanul – még mindig nem a McDonalds-mikulás – egy egészen furcsa vendég lépett be. Sötétbordó selyem házikabátot és fekete selyem cilindert viselt. Fekte kesztyűjét levetve azzal intett, hogy folytassák, de Beleznai Pityu felkiáltott:
A céges szilveszter, céges húsvéti locsolás, céges szalonnasütés, céges borkóstoló és a céges Halloween után a céges gyerekek kedvéért a Cég megszervezte a céges mikulást is egy erre a célra kibérelt McDonalds-étteremben. A megrendelt McDonalds-mikulás helyett azonban a gyerekeket – még inkább a szervezőket – alaposan meglepve maga Szent Miklós, a myrai püspök érkezett, méghozzá annyira élethűen, hogy először görögül szólalt meg. Miközben – immár magyarul próbálkozva – sorra szólította a kisebbeket, hogy megsimogatva fejüket kezükbe nyomja a mikuláscsomagot, arra kérte a nagyobbacskákat, hogy énekeljék el a „Jöjj el kedves Mikulás”-t. Csak a Szemerei-anyuka és a két Szemere lány zendített rá, de ők is megtorpantak, mert teljesen váratlanul – még mindig nem a McDonalds-mikulás – egy egészen furcsa vendég lépett be. Sötétbordó selyem házikabátot és fekete selyem cilindert viselt. Fekte kesztyűjét levetve azzal intett, hogy folytassák, de Beleznai Pityu felkiáltott:
– A krampusz!
Miklós püspök bólogatott, hogy valóba az, és elővette füstölőjét.
– Krampusz, gyerekek, természetesen nem létezik – magyarázta Beleznay apuka, úgyis mint a Cég humán menedzsere, és ő maga vezette tovább az éneket a „benne dió, mogyoró”-val, de a gyerekek most már azt kiabálták, hogy „Jöjjön a krampusz!”, „Éljen a krampusz!”, és egy vékonyka pedig hang azt, hogy: „Menjen már a mikulás a csudába!”
– Valóban én vagyok a krampusz! – jelentette ki magát az illető, és gúnyos mosollyal tűrte, hogy a myrai püspök a körülfüstölje, majd a gyerekek üdvrivalgása közben méltósággal kivonuljon.
– Mit óhajt, uram? – kérdezte a humán menedzser.
– Bűvészmutatványt szeretnék bemutatni – felelte a krampusz.
A bejelentést fergeteges visítás fogadta, majd váratlanul csend lett, és ekkor Szendi anyuka és a két Szendi lány igaz hittel csengő-bongó hangon rázendített a „Jöjj el kedves Mikulás”-ra, de a többiek lepisszegték őket.
– Rendben! – mondta a krampusz. – Akkor gondoljatok egy számot, de ne legyen túl nagy, csak akkora, mint ti!
– Lehet akkora, mint én? – kérdezte Tarr apuka, majdnem két méter magasból.
A krampusz végigmérte, és engedélyezte.
– Most adjatok hozzá egyet. Megvan? Most Kettőt! És most tizenkettőt!
– Én még nem tudok számolni – kiabálta Skalicki Peti.
– Én sem! – kiabálták többek a kisebbek közül.
– Aki még nem tud számolni, az nézzen föl a mennyezetre, és aki meglátja a denevért, az szóljon.
– Denevér persze csak a mesében van – nyugtatta meg a gyerekeket a cég humán menedzsere. Többen jelezték, hogy már látják a denevéreket.
– Akkor most hunyjátok be a szemeteket! Most is látjátok? – kérdezte a krampusz szigorúan.
Most is látták.
– Nos, akkor folytassuk. Adjatok hozzá annyit, ahány évesek vagytok! Ki érzi úgy, hogy már elég?
Senki sem érezte úgy.
– Akkor adjatok hozzá annyit, amennyit csak tudtok! Megvan?
– Nagynehezen, de mindenkinek megvolt.
– Önnek mennyi jött ki? – kérdezte a krampusz a humán menedzsert
– Hárommillió-nyolszázhetvenötezer-kétszáztizenöt.
– Gratulálok – rikkantottaa krampusz, majd hozzátette – Nekem is pontosan ennyi.
– De nekem euróban – tette hozzá a humán-menedzser ravaszkásan.
– Hát persze! Mi másban?! – rikkantotta a krampusz.
– Nekünk is! – kiabálták lelkesen a gyerekek.
– Most pedig mindenki nyúljon a zsebébe!
És láss csodát, mindenki talált benne tíz eurót, kivéve Szendi anyukát és két lányát, akik csak egy-egy szentképet találtak, amiért ki is nevették őket.
Ezután a krampusz körbe járt cilinderével, és immár néma csendben begyűjtötte a tízeurósokat, begyűrte őket a farzsebébe. Ezután begyűjtötte az almát, diót, mogyorót is, majd feltette cilinderét, biccentett egyet a humán menedzser felé, és a néma csendben elegánsan kisétált. Még néhányan elkeseredetten próbálkoztak a „Jöjj el, kedves Mikulás”-sal, de a céges mikulásnak nagyon gyorsan és végérvényesen vége lett.
Kamarás István OJD