(300 oldal, puha kötés)
Dacára annak, hogy az utóbbi száz évben pápai írások jelentek meg az égető szociális kérdésekről, azok tanítása csak nagyon kevéssé ment át a katolikus köztudatba. A hatékonyság mindenekelőtt előzetes döntéstől függ, hogy vajon az egyház társadalomtana a régi struktúrák megőrzését, avagy megváltozását akarja-e szolgálni. A szociális körlevelek elvont elvei nem nyújtanak útmutatást a konkrét helyzetekben, ezért értelmezni kell, s ez az értelmezés a „szakértő” előfeltevésétől függően konzervatív vagy progresszív lehet. Elsősorban ezekre az okokra vezethető vissza, hogy a keresztény társadalomelmélet és gyakorlat nincs összhangban. Mit lehet tenni? A szerző szerint a keresztény kisközösségeknek és az intézményes egyháznak elsősorban saját gyakorlatukat kell felülvizsgálniuk.