Megjelent az Egyházfórum 2010/4–5. számában
Nagy fájdalommal emlékezünk mindannyian, akik ott lehettünk, és azok is, akik csak távolból imádkozhattak érte ezekben az órákban, szeretett barátunk, Dr. Frigyesy Ferenc Győző életéről, haláláról és temetéséről. 2010. július 31-én, életének nyolcvankettedik évében hunyt el. Hosszabb ideje láttuk, hogy fogy az ereje, de súlyos, gyógyíthatatlan betegségét úgy viselte, hogy az csak utolsó napjaiban vált mások számára is nyilvánvalóvá. Földi maradványait 2010. augusztus 9-én Czeglédi Zsolt piarista rendházfőnök Szabó István piarista atyával együtt helyezte örök nyugalomra családja, barátai és sok tisztelője jelenlétében a kecskeméti Köztemetőben, a családi sírboltban. Ezt követően lelki üdvéért – szintén Czeglédi Zsolt és Szabó István piarista atyák – szentmisét mutattak be a Kecskeméti Piarista Templomban.
Most nem csak fájdalmunkról, hanem életéről és egész élete tanúságtételéről is be kell számolnunk. A kecskeméti piaristáknál tanult és érettségizett. Ezután jogot végzett. Tanulmányai idején megtagadta a Mindszenty-ellenes nyilatkozat aláírását, és ezért először távoznia kellett a kollégiumból, majd 1951-ben, az egyetemről is kizárták. Később, az első Nagy Imre kormány idején, 1954. február 22-én megállapították, hogy tanulmányi kötelezettségeinek hiánytalanul eleget tett, és megkaphatta diplomáját, majd a jogi doktorátust is megszerezhette. Kecskeméten dolgozott ügyvédjelöltként, majd ügyvédként.
Részt vett az 1956. évi forradalomban és szabadságharcban. Ezért a Kommunista Párt kezdeményezésére felállított Ügyvédeket Felülvizsgáló Bizottság 1958. augusztus 13-án megállapította, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlására nem alkalmas. E határozat ellen benyújtott panaszát az akkori kommunista igazságügyi miniszter 1958. december 8-án elutasította.
Ezt követően pályát változtatott, és újrakezdte életét. Először kertészként, majd a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet tudományos segédmunkatársaként, majd tudományos munkatársaként, végül tudományos főmunkatársaként dolgozott. Először középfokú mezőgazdasági végzettséget, majd az Agrártudományi Egyetemen üzemgazdasági mérnöki oklevelet szerzett, és 1985-ben a mezőgazdasági tudomány kandidátusa lett. E tudományos fokozata ellenére is csak adjunktusként foglalkoztatták a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán, és csak a rendszerváltás után kaphatta meg a címzetes főiskolai tanári címet, noha a főiskola tanári rang tudományos minősítése alapján már régen megillette volna. Emellett történészi képzettség nélkül, de példamutató hazaszeretettel, magyar őstörténeti kutatásokkal is foglalkozott. László Gyula nagyra értékelte kutatásainak eredményeit. 1956-ban tanúsított példamutató helytállásáért a rendszerváltást követően Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György az országgyűlés elnöke emléklappal tüntette ki.
Részese volt az MDF megalakulásához vezető lakitelki mozgalomnak, de vallásos meggyőződése miatt később a KDNP-hez csatlakozott. Rövidesen a Kecskeméti és a Bács-Kiskun Megyei Szervezet elnöke, majd a megyegyűlés tagja lett. 1997-ben az akkori vezetés (Giczy-korszak) megfosztotta megyei elnöki tisztségétől. 1998. június 22-i keltezéssel beadvánnyal fordult a Legfőbb Ügyészséghez, és kérte a pártban akkor elkövetett törvénysértő intézkedések kivizsgálását. Ezzel egyik kezdeményezője lett annak, hogy a Legfőbb Ügyészség – a magyar jogtörténetben egyedülálló módon – pert indított egy politikai párt ellen a törvényes működés helyreállításáért. Aktív részese volt tehát e kezdeményezésnek és e kezdeményezés sikerének, a törvényes működés 2002. november 2-i helyreállításának.
Az ezt követő időszakban minden megtett a párt újjászervezéséért. Varga László halála után azonban az új vezetés, érdemei ellenére méltánytalanul mellőzte őt…
Igazi kereszténydemokrata volt, nem titkolta meggyőződését, nem alkudott meg az elmúlt rendszer működtetőivel és haszonélvezőivel, őszintesége, szókimondása, elvhűsége és meg nem alkuvása miatt zárták ki az egyetemről, fosztották meg jogi hivatása gyakorlásának lehetőségétől, szorították háttérbe második hivatásának gyakorlása során is, s ezért nem tölthetett be olyan politikai pozíciót, amelyre megvolt az elhivatottsága és a képessége.
Emlékét holtunkig tisztelettel és szeretettel őrizzük! Megemlékezünk róla imáinkban, s arra kérjük mindazokat, akik nem tudtak eljönni temetésére és a gyászmisére, emlékezzenek Rá, és imádkozzanak érte ők is!
KERESZTÉNYDEMOKRATA BARÁTAI ÉS TISZTELŐI