Megjelent az Egyházfórum 2012/4. számában
„FIDENTIA PRO ECCLESIA” emlékplakett az alapító okirat szerint „olyan személyeknek adható, akik keresztény hitükből fakadó szabadsággal és bátorsággal nem mindennapi lépésre szánták el magukat valamelyik magyarországi keresztény egyház megújulása, megtisztulása és hitelének helyreállítása érdekében”. Az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma ebben az évben dr. Tímár Ágnes ciszter nővérnek, ny. apátnőnek, és Szabó Gyula katolikus plébánosnak ítélte oda az érmét, mert „áldozatkész, alapvető, hiánypótló és színvonalas egyháztörténeti kutatómunkájukkal segítették egyházunkat abban, hogy szembenézhessen közelmúltjával, és olyan minőségű önismerettel és önértelmezéssel rendelkezhessen, melyre megújulását építheti”. Tímár Ágnes nővér több évig raboskodott a kommunisták börtönében, majd a rendszerváltás után Lénárd Ödön piarista atyával kezdte kutatni a közelmúltat. Szabó Gyula plébános a hivatalos egyházi eltussolások láttán jóval a rendszerváltás után vágott neki a múlt kutatásának. Az emlékplakettek és oklevelek átadására 2012. november 17-én került sor Budapesten. Alább dr. Ungváry Krisztián laudációját és az azt követő kerekasztal-beszélgetés szerkesztett változatát közöljük. (A Szerk.)
A múlttal való szembenézés mindenütt egy nagyon nehéz és fájdalmas dolog. Általában generációkon keresztül zajlik. Így van ez Magyarországon is. Tekintettel arra, hogy még csak 22 év telt el a rendszerváltás óta, a szocialista múlt feldolgozása nálunk még csak gyerekcipőben jár. Minden lépés, amely ebben a gyerekcipőben történik, igen fájdalmas. Helyes ezért, ha megemlékezünk azokról, akik ennek ellenére vállalkoznak ezekre a lépésekre. Hogy mit mondanak a többiek a hátuk mögött, azzal ők nem foglalkoznak, ők bátran mennek előre.
A Lénárd Ödön atyával közösen írt könyvetek, az „Utak és útvesztők” olvasása közben az volt a legnagyobb élményem, ami azután a veletek való személyes találkozás során csak megerősödött, hogy hatalmas belső szabadságotok van. Az igazság szabaddá tesz. Ez a szabadság belül van, de kifelé is sugárzik, más is kap belőle, a közösség is, mi. Ágnes nővér, egyik visszaemlékezésedben írod, hogy amikor Lénárd atyával találkoztál, meg szeretted volna csókolni a bilincsét. Ez az első alkalommal nem sikerült, a második alkalommal sem, de a harmadik alkalommal megcsókoltad azt a bilincset. Ennek nagyon nagy szimbolikus jelentősége van. Más elítéltek talán némi iróniával mondták, hogy létezik egy nyolcadik „szentség”, a börtön szentsége. Mivel az igazság szabaddá tesz, ezért a szabad ember lelkét börtön nem korlátozhatja akkor sem, ha testét bezárják oda.
A kereszténység önmagában nem teszi különbbé az embert. A kereszténység csak egy meghívás, csak egy hatalmas lehetőség. Tőlünk függ, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan élünk, hogy van-e merszünk követni az Igazságot. Az a tény, hogy az Egyházfórum Alapítvány kuratóriuma idén nektek ítélte a „FIDENTIA PRO ECCLESIA” emlékérmét, azt mutatja, hogy más is észreveszi: ti elfogadtátok a krisztusi meghívást, nektek sikerült elköteleződni az igazság mellett.
Az igazság történelmileg nagyon nehezen megragadható fogalom, hiszen sokak szerint a történelemben nincsenek igazságok, hanem csak interpretációk, ezért ugyanannak a dolognak sokféle magyarázata lehetséges. Elég csak megnézni a magyar katolikus sajtót, vagy elolvasni egyházi férfiak megnyilatkozásait, és láthatjuk, hogy egészen másképpen interpretálják ugyanazokat a dolgokat, amelyekről ti írtok, legyen szó a rendszerváltozás előtti negyven évről, vagy a katolikus egyházi vezetés mozgástereiről és kényszerpályáiról vagy akár az erkölcsi felelősségről vagy más egyébről.
Így van ez a történelemben is. Egy történelmi csatát egészen másképp él meg az egyik fél, és másképp a másik. Waterloora nem ugyanúgy emlékezett a francia és az angol katona. Nem azért, mert két különböző dolog történt, hanem azért, mert mind a ketten emberek, és emberként élték át az ütközetet. Az emberek nem tudják fölfogni az események teljességét, hanem mindig a maguk oldaláról értelmezik azokat.
Az az igazság azonban, amiről itt ma szó van, nem interpretáció kérdése. A ti igazságotok, amely mellett elköteleztétek magatokat, erkölcsi természetű. Morális értelemben pedig csak egy igazság van. Egy emberi magatartás, egy emberi tett vagy erkölcsös, vagy nem. Nem lehet így helyes, úgy helytelen. Ti az erkölcsi igazság mellett döntöttetek, és ezt az életetekben példásan is követtétek. Ez tett szabaddá tett titeket az igazságra.
Gratulálok nektek, és Isten éltessen titeket!
UNGVÁRY KRISZTIÁN