Az éghajlatváltozás közgazdaságtana I.

Megjelent az Egyházfórum 2007/5. számában

A tudományos bizonyítékok most már egyértelműek: az éghajlatváltozás komoly globális kockázatokat jelent, és sürgős globális megoldást igényel. Az angol pénzügyminiszter megbízásából a miniszter és egyben a miniszterelnök részére készült Stern-jelentés[1] nemzetközi összefüggésekben szemléli az éghajlatváltozás gazdasági hatásait, okait, valamint következményeit, és az intézkedési lehetőségeket. A dokumentum három részből áll.
1. Az éghajlatváltozás gazdaságra, emberi életre és a környezetre kifejtett fizikai hatásai, és az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére alkalmazott különböző technológiák és stratégiák erőforrásköltségei;
2. Közgazdasági és makroökonomiai modellek az éghajlatváltozás gazdasági hatásainak és az alacsony széntartalmú energiarendszerekre való áttérés költségeinek megbecsülésére;
3. A „szén társadalmi költsége”[2] jelenlegi szintjének és jövőbeni alakulásának, valamint az elhárítási határköltségnek[3] az összehasonlítása.
Jelen számunkban az összefoglalaó első részét közöljük.
Köszönjük a Brit Nagykövetségnek, hogy rendelkezésünkre bocsájtották a dokumentumot és hozzájárultak annak közléséhez az Egyházfórumban.
(A szerk.)

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS KÖZGAZDASÁGTANA[4]

1. rész

Az éghajlatváltozás gazdasági hatásai

A tudományos eredmények a jelenlegi gazdasági fejlődés változatlan továbbfolytatódását (business-as-usual, BAU) feltételező üvegházgáz-kibocsátási szcenárió (jövőbeli „forgatókönyv”) és az ennek következtében fellépő éghajlatváltozás nagyon súlyos és visszafordíthatatlan következményeinek egyre növekvő kockázatára mutatnak rá .

Az éghajlatváltozás okainak, mechanizmusának és jövőbeli szcenárióinak tudományos megalapozottsága folyamatosan erősödik. Említést érdemel, hogy ma már a tudósok képesek valószínűségeket is hozzárendelni a légköri üvegházgáz-koncentrációk stabilizációjának különböző szintjein bekövetkező hőmérséklet-növekedéshez, valamint a természeti környezetet érő egyéb hatásokhoz. A tudósok most már jobban átlátják azon dinamikus (pozitív) visszacsatolások jelentőségét, melyek a múltban bekövetkezett éghajlatváltozások időszakaiban jelentősen erősítették az azokat kiváltó fizikai folyamatokat.

A légkörben található üvegházgázok (elsősorban a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok és az ipari folyamatokból származó számos egyéb gáz) mennyisége az emberi tevékenység eredményeképpen folyamatosan nő. A forrásokat az alábbi 1. ábra összegzi.

1. ábra Az üvegházgáz-kibocsátások 2000-ben, eredetük szerint

Forrás: A Stern-jelentés, az adatok a World Resources Institute Climate Analysis Indicators Tool (CAIT) 3.0 verziójú on-line adatbázisából származnak.

Még ha a kibocsátások éves mennyisége nem is emelkedne a mai érték fölé, a légkörben lévő üvegházgáz-készlet 2050-re akkor is elérné az ipari forradalom előtti szint kétszeresét – ami 550 ppm CO₂e – és tovább növekedne azután is. De a kibocsátások éves mennyisége rohamosan nő, mivel a gyorsan növekvő gazdaságok magas üvegházgáz-kibocsátású ipari infrastruktúrába fektetnek be, és mivel a világon mindenhol növekszik az energia és a közlekedés iránti kereslet. Így az 550 ppm CO₂e szint már 2035-re bekövetkezhet. Ezen a szinten legalább 77%-os esély van arra – és ez az esély elérheti a 99%-ot is, az alkalmazott éghajlati modelltől függően – hogy a globális átlagos hőmérséklet-növekedés meghaladja majd a 2 °C-t.A légkörben található üvegházgázok jelenlegi szintje, ill. össz-mennyisége mintegy 430 ppm (milliomod rész) szén-dioxidnak[5] felel meg; az ipari forradalom előtti ez az érték mindössze 280 ppm volt. Ez a koncentráció-növekedés már kiváltotta a földi légkör több mint 0,5 Celsius-fokkal való felmelegedését, és a következő néhány évtizedben további 0,5ºC felmelegedéshez vezet majd az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt.

A BAU szcenárió szerint a légköri üvegházgázok mennyisége a 280 ppm-es alapérték több mint háromszorosára nőhet a század végére, több mint 50% esélyt adva így az 5°C-ot meghaladó globális átlaghőmérséklet változásnak (felmelegedésnek) az elkövetkezendő évtizedek alatt, azaz a napjainktól 2100-ig tartó időszakban. Ez az emberiséget tudományos szempontból feltáratlan, eddig ismeretlen területre fogja vezetni. Az ilyen mértékű felmelegedés nagyságrendjét jól szemlélteti az a példa, hogy napjainkban földi átlagban csak körülbelül 5 °C-kal van melegebb, mint a legutóbbi jégkorszakban.

Az ilyen mértékű változások átalakíthatják a világ természetföldrajzát, a természetföldrajz radikális változása pedig komoly következményekkel jár a humán és gazdasági földrajzra nézve is – azaz arra nézve, hogy hol élnek majd az emberek és hogyan élik le életüket.

A 2. ábra azokat a tudományos következtetéseket foglalja össze, amelyek a légkörben található üvegházgázok koncentrációját a globális átlaghőmérséklet változás különböző szintjeinek valószínűségi eloszlásaival kötik össze, és minden egyes szint esetében bemutatja a várható fizikai hatásokat, következményeket is. Az ábra tanúsága szerint az üvegházgázok légköri koncentrációjának növekedésével párhuzamosan az éghajlatváltozás súlyos, visszafordíthatatlan hatásainak kockázata erősen megnövekszik.

Az éghajlatváltozás a Föld lakosságának alapvető életfeltételeit – a vízhez való hozzájutást, az élelmiszer-termelést, az emberek egészségét, valamint a föld és a környezet használatát – fenyegeti.

Az éghajlatváltozás gazdasági költségeinek megbecslése nehéz feladat, de módszerek és megközelítések sokasága létezik, melyek lehetővé teszik számunkra a valószínű kockázatok nagyságának becslését, és azok összehasonlítását a költségekkel. Ez a Jelentés ezen megközelítések közül hárommal foglalkozik.

A Jelentés először a fizikai hatásoknak a gazdasági tevékenységre, az emberi életre és a környezetre gyakorolt hatásaival foglalkozik részletesebben.

A jelenlegi tendencia szerint a globális átlaghőmérséklet 2–3 °C-kal nő az elkövetkezendő mintegy 50 éven belül[6]. A Föld több fokkal nagyobb felmelegedés elé néz, ha a kibocsátások mennyisége tovább növekszik.

egyhazforum 2007 5

2. ábra. A légköri üvegházgáz-koncentráció stabilizációs szintjei, az ezekhez tartozó várható globális átlaghőmérséklet változás valószínűségi tartományai, valamint az egyes hőmérséklet-növekedési tartományokban várható legfontosabb következmények

Az alábbi ábra azokat a hatásokat, következményeket mutatja be, amelyeket a Föld a légköri üvegházgáz- koncentráció különböző szinteken való stabilizálódása esetén átélhet. Az ábra felső része a 400-750 ppm CO₂e közötti stabilizációs szintekre előrejelzett egyensúlyi hőmérsékleti tartományokat mutatja be. A vastag vízszintes vonalak a globális átlaghőmérséklet növekedés 5-95% közötti valószínűségi tartományait jelzik, az IPCC 2001-e Jelentéséből[7] és egy, a UKMO Hadley Centre által nemrégiben készített, az ún. ensemble technikát (nagy számú előrejelzés együttes kiértékelését) alkalmazó tanulmányból[8] származó éghajlat-érzékenységi becslések alapján. A függőleges vonalak az 50% százalékos valószínűséghez tartozó értéket jelzik. A szaggatott vonalak az előbb említett 5–95%-os tartományt mutatják tizenegy friss tanulmány[9] alapján. Az alsó rész a különböző melegedési szinteken várható hatások fajtáit és tartományait illusztrálja. A globális átlaghőmérséklet változásai és a regionális éghajlatváltozások közötti kapcsolat nagyon bizonytalan, különösen a csapadék változásait illetően. Az ábra a tudomány mai állása szerint valószínűsíthető változásokat mutatja.

A felmelegedésnek sok súlyos következménye van, amelyek közül számosat a felszíni vízburok (a hidroszféra) közvetít:

A gleccserek olvadása kezdetben az áradások kockázatát fogja megnövelni, majd erőteljesen lecsökkenti a vízkészleteket, a világ lakosságának mintegy 1/6-át veszélyeztetve, főként az indiai szubkontinensen, Kína egyes részein és a dél-amerikai Andokban.
A terméshozamok csökkenése, különösen Afrikában, emberek millióitól veheti el az elegendő élelem megtermelésének vagy megvásárlásának lehetőségét. A közepes és magas szélességen fekvő termőhelyeken a mérsékelt hőmérséklet-növekedés időszakában (2–3 °C), a terméshozamok emelkedhetnek ugyan, de az ennél nagyobb felmelegedés esetén csökkenni kezdenek. 4 °C vagy afölötti globális átlaghőmérséklet emelkedés esetén a globális élelmiszertermelés valószínűleg komoly veszélybe kerül.
A magasabb szélességen fekvő helyeken a hideg okozta elhalálozások száma csökkeni fog. Ugyanakkor az éghajlatváltozás következményeként az alultápláltság és a hőség okozta elhalálozások száma világszerte emelkedni fog. Az állatok terjesztette betegségek, mint a malária és a dengue-láz egyre inkább elterjedhetnek, ha nem tesznek hatékony óvintézkedéseket.
3 vagy 4 °C-os felmelegedés esetén a tengerek vízszintjének emelkedése miatt évente több tíz- vagy több százmillió embert áraszt majd el a víz. Komoly kockázat és növekvő nyomás nehezedik majd a tengerpartok védelmére Délkelet-Ázsiában (Banglades és Vietnam), a karib-tengeri és a csendes-óceáni kis szigeteken, valamint a nagy tengerparti városokban, mint pl. Tokió, New York, Kairó vagy London. Az egyik becslés szerint a század közepére mintegy 200 millió embert kell majd véglegesen áttelepíteni a tengerek vízszintjének emelkedése, a heves áradások, ill. az egyre intenzívebb aszályok miatt.
A természetes életközösségek (ökoszisztémák) különösen sebezhetőek lesznek az éghajlatváltozással szemben, a fajok mintegy 15–40%-a nézhet szembe a kihalás veszélyével már 2 °C-os felmelegedés esetén is. Ezen felül az óceán elsavasodása, ami egyenes következménye az oldott széndioxid-szint emelkedésének, szintén hatással lesz a tengeri életközösségekre, így valószínűleg a halállomány is károsodni fog.

Az éghajlatváltozás okozta károk a Föld felmelegedésével egyre nagyobbak lesznek.

A magasabb hőmérséklet megnöveli a hirtelen és nagymértékű változások esélyét.

A felmelegedés a regionális időjárási rendszerek – mint például a monszunesők rendszere Dél-Ázsiában, vagy az El Niño jelenség – eltolódása révén hirtelen változásokat idézhet elő a regionális időjárási viszonyokban; olyan változásokat, melyek súlyos következményekkel lehetnek a vízhez való hozzáférhetőségre és az áradások gyakoriságára a trópusi területeken, és emberek millióinak az életét fenyegethetik.

Számos tanulmány jut arra a következtetésre, hogy az Amazonas menti esőerdők sérülékennyé válhatnak az éghajlatváltozással szemben, és olyan modelleket mutatnak be, melyek jelentős kiszáradást jeleznek előre ebben a régióban. Az egyik ilyen modell szerint például 2–3 °C-os felmelegedés esetén az Amazonas menti esőerdők jelentősen és valószínűleg visszavonhatatlanul károsodnának.

A jégtakarók olvadása ill. összeomlása olyan nagyságú szárazföldi területet sodorhat veszélybe, amely jelenleg az emberiség 1/20-ának ad otthont.

Míg egyrészről még nagyon sok ismeretet kell gyűjtenünk ezekről a kockázatokról, másrészről már ma kijelenthetjük, hogy az a felmelegedés, amelyet a szabályozatlan éghajlatváltozás eredményezhet, a világot az emberiség történelme során még soha nem tapasztalt helyzetbe sodorhatja. Ez a tény nagyon súlyos, pusztító következmények lehetőségét vetíti előre.

Az éghajlatváltozás hatásai nem egyenletesen oszlanak el – a legszegényebb országok és emberek fogják a legkorábban és legjobban megszenvedni azokat. Akkor pedig, amikor a károk megjelennek, már túl késő lesz a folyamatot visszafordítani. Ezért nagyon messzire kell előretekintenünk.

Az éghajlatváltozás kiterjedt hatásai révén nagyon súlyos fenyegetés a fejlődő világ számára, és nagy akadály a szegénység folytatódó visszaszorításában. Elsősorban azért, mert a fejlődő területek földrajzilag hátrányos helyzetűek: átlagban véve már eleve melegebb éghajlattal rendelkeznek, mint a fejlett régiók, és a csapadék mennyiségének nagy (éven belüli és évközi) változékonyságától is szenvednek. Így a további felmelegedés a szegény országok számára magasabb kiadásokat és kevesebb hasznot fog eredményezni. Másodsorban: a fejlődő országok – és azok közül is a legszegényebbek – erősen függenek a mezőgazdaságtól – ami a gazdasági ágazatok közül a leginkább éghajlat-érzékeny – , nincs megfelelő egészségügyi ellátásuk, továbbá gyenge a közigazgatásuk. Harmadsorban: alacsony bevételeik (GDP-jük) és sérülékenységük különösen megnehezíti számukra az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.

Sérülékenységük miatt az éghajlatváltozás a fejlődő országokban valószínűleg tovább csökkenti a már egyébként is alacsony jövedelmeket, továbbá megnöveli a betegségek számát és a halálozási arányt. A mezőgazdaságból származó csökkenő jövedelmek megnövelik a szegénységet és csökkentik a háztartások lehetőségeit a jobb jövőt megalapozó beruházásokra, rákényszerítve őket arra, hogy a túlélés érdekében feléljék szerény megtakarításaikat. Nemzeti szinten az éghajlatváltozás az állami bevételek csökkenését eredményezi és egyben megnöveli a kiadásokat, rontva ezzel az államháztartás helyzetét.

Sok fejlődő ország már most azért harcol, hogy megküzdjön az éghajlatával. Az éghajlati szélsőségek és katasztrófák a fejlődő országokban már a jelenlegi kevesebb, mint 1 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés mellett is megtorpanásokat okoznak a gazdasági és a társadalmi fejlődésben. A nem csökkentett éghajlatváltozás hatásai – azaz a 3 vagy 4 °C-os vagy annál is nagyobb hőmérséklet-emelkedés – nagyon jelentősen megnöveli ezen események kockázatát és a velük kapcsolatos kiadásokat.

Az ilyen mértékű hatások a nemzeti határokon is átterjednek, tovább súlyosbítva a károkat. A tengerek emelkedő vízszintje és más éghajlat okozta változások emberek millióit késztethetik elvándorlásra: Banglades területének több mint egyötöde kerülhet víz alá a tengerszint 1 méteres megnövekedése esetén, ami az évszázad végére be is következhet. Az éghajlattal kapcsolatos természeti csapások gyakran indítottak el erőszakos konfliktusokat a múltban, és a konfliktus ma is komoly kockázati tényezőnek számít az olyan területeken, mint Nyugat-Afrika, a Nílus medencéje és Közép-Ázsia.

Az éghajlatváltozásnak eleinte lehetnek kisebb pozitív hatásai néhány fejlett ország esetében, de a BAU forgatókönyv szerint a változás az évszázad közepére vagy végére várható nagyon nagy hőmérséklet-növekedés esetén már ott is nagyon káros, pusztító hatású lesz.

A magasabb földrajzi szélességen fekvő területeken, mint Kanada, Oroszország, vagy Skandinávia az éghajlatváltozás 2 vagy 3 °C-os hőmérséklet-növekedés esetén nettó hasznot is eredményezhet, így pl. magasabb mezőgazdasági hozamokat, kevesebb téli halálesetet, kisebb fűtési szükségleteket és a turizmus lehetséges felvirágzását hozhatja. De ugyanezek a területek fogják megtapasztalni a legnagyobb mértékű felmelegedést[10] is, ami magával hozza az infrastruktúra, az emberi egészség, a helyi megélhetés és a biológiai sokféleség jelentős károsodását.

Az alacsonyabb szélességen fekvő fejlett országok sokkal sérülékenyebbek lesznek – például Dél-Európában a vízellátás és a terméshozam várhatóan 20%-kal csökken a globális hőmérséklet 2 °C-os emelkedése esetén. Azok a területek, ahol már most is kevés a víz, komoly nehézségekkel és növekvő költségekkel fognak szembenézni a jövőben.

A szélsőséges időjárás (viharok, hurrikánok, tájfunok, áradások, szárazságok és hőhullámok) okozta károk növekvő költségei semlegesítik az éghajlatváltozás csekély számú korai jótéteményeit, és magasabb hőmérsékleteknél rohamosan növekednek. Nagyon egyszerű extrapolációt alapul véve a szélsőséges időjárási eseményekkel kapcsolatos kiadások a század közepére önmagukban elérhetik a világ évi GDP-jének 0,5–1%-át, és ez az arány tovább fog emelkedni, amennyiben a globális felmelegedés tovább folytatódik.

A hurrikánok szélsebességének – a tengervíz hőmérsékletének emelkedésével kapcsolatos – 5-10%-os növekedése előreláthatóan körülbelül kétszeresére növeli az általuk okozott károk elhárításának éves költségeit az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Királyságban egyedül az áradások okozta éves veszteség, ami jelenleg a GDP 0,1%-a, elérheti a GDP 0,2–0,4%-át abban az esetben, ha a globális átlaghőmérséklet 3-4 °C-kal emelkedik.

Az olyan hőhullámok, mint amilyent Európa 2003-ban tapasztalt meg, amikor 35 ezer ember halt meg, és a mezőgazdasági veszteségek 15 milliárd dollárra rúgtak, mindennaposak lesznek az évszázad közepére.

Magasabb hőmérséklet esetén a fejlett gazdaságok nagy léptékű természeti csapások növekvő kockázatával néznek szembe. A szélsőséges időjárási eseményekkel kapcsolatos növekvő költségek hatással lehetnek a globális pénzügyi piacokra is a magasabb és sokkal bizonytalanabb, ingadozóbb biztosítási költségeken keresztül.

Az integrált értékelési modellek olyan eszközt adnak a kezünkbe, amely lehetővé teszi az éghajlatváltozás gazdaságra gyakorolt teljes hatásának meghatározását; becsléseink azt mutatják, hogy ez a hatás valószínűleg nagyobb lesz az eddig becsültnél.

Fordította: Dr. Práger Tamás

[1] Az angol eredetiben Stern Rewiev, ami tükörfordításban Tanulmányt, esetleg Értékelést jelent. Valamilyen okból a magyarban mégis a Stern Jelentés – ami angolul Stern Report lenne – elnevezés terjedt el. (A ford. megjegyzése)

[2] Egy egységnyi pótlólagos üvegházgáz-kibocsátás hatásainak költségét jelenti.

[3] A kibocsátások egységnyi csökkentésének költsége.

[5] Ez azt jelenti, hogy e gázok összegzett üvegház-hatása 430 ppm szén-dioxid üvegház-hatásának felel meg. A légkörben felhalmozódott üvegházgázok mennyiségét a továbbiakban ezzel a mérőszámmal jellemezzük, amelyet CO₂-egyenértéknek nevezünk és CO₂e-vel jelölünk.

[6] A globális átlaghőmérséklet változásait mindig az ipari forradalom előtti szinthez (1750-1850) viszonyítjuk.

[7] Wigley, T.M.L. és S.C.B. Raper (2001): ‘Interpretation of high projections for global-mean warming’, Science 293: 451-454, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) (2001): ‘Climate change 2001: the scientific basis. Contribution of Working Group I to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change’ [Houghton JT, Ding Y, Griggs DJ, és mások (szerk.)], Cambridge: Cambridge University Press alapján.

[8] Murphy, J.M., D.M.H. Sexton D.N. Barnett és mások (2004): ‘Quantification of modelling uncertainties in a large ensemble of climate change simulations’, Nature 430: 768 – 772.

[9] Meinshausen, M. (2006): ‘What does a 2°C target mean for greenhouse gas concentrations? A brief analysis based on multi-gas emission pathways and several climate sensitivity uncertainty estimates’, Avoiding dangerous climate change, H.J. Schellnhuber és mások (szerk.), Cambridge: Cambridge University Press, 265-280.

[10] A globális éghajlati modellek eredményei szerint az 55-60º É földrajzi szélességnél északabbra fekvő szubarktikus területeken a felmelegedés mértéke elérheti a globális átlag 2-3-szorosát, azaz a 10-15 ºC értéket is. (A ford. megjegyzése)