Ajánlás
Az egyház a megoldás vagy a probléma része? Ezt is adhatnánk mottóként jelen lapszámunkhoz, melyben a keresztény felekezetek szerepéről elmélkedünk, különösen az április 12-i választások utáni helyzetben. A témával foglalkozó Súlypont rovatunknak végül a Remény és kétely címet adtuk. A két kifejezés egyszerre parafrazálja a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes (Öröm és remény) kezdetű lelkipásztori konstitúcióját az wgyház és a modern világ kapcsolatáról, illetve fejezi ki, hogy bizakodásunkba kérdőjelek is vegyülnek.
Az utóbbi hetekben tanulságos volt olvasni azokat az értékeléseket, amelyek az elmúlt 16 évre, azon belül is egyház és állam kapcsolatára reflektálnak. A Szemléleken például – mások mellett – szerkesztőbizottsági tagunk, Török Csaba elemezte a Nemzeti Együttműködés Rendszerének időszakát, és kereste a megújulás útját. A Magyar Kuríron Gájer László katolikus teológus arra figyelmeztetett, hogy „ennyi [kormányzati] támogatás után ideje kiköltözni a mamahotelből”. Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát pedig a HVG-ben vélekedett úgy, hogy „a hatalom túlszerette az egyházakat”, de még a reformátusok központi honlapján is vita indulhatott a kérdésben.
Lapszámunk írásainak egy része a maga konkrétságában szól hozzá a témához, másik részük tágabb kontextusban elmélkedik arról, hogy milyen remények és kételyek látszanak az egyház jövőjének horizontján. Első tanulmányunk szerzője, Paul Zulehner korunk globális kihívásait vizsgálja teológiai, mélylélektani és szociáletikai távlatban, különös tekintettel a vallásokra. Wildmann János azt taglalja, hogy miközben a felekezeti elitek egy része a hatalom cinkosává vált, ez mennyiben a vezetők felelőssége, és milyen mértékben tulajdonítható a globális kultúrharc következményének. Hogyan veszítették el prófétai hangjukat a magyarországi történelmi felekezetek? – teszi fel a kérdést Csizmadia Zoltán, és végigveszi, hogy a 16 év alatt hány esetben maradtak némák az egyházi vezetők, amikor pedig meg kellett volna szólalniuk.
Orosz Gábor Viktor azt vizsgálja, miként járulhat hozzá az anglikán Sarah Coakley munkássága a nyilvános teológia megújulásához egy olyan közegben, amelyet a politikai kereszténység, az állami függés és a teológiai leegyszerűsítések egyaránt terhelnek. Korábbi református kezdeményezések felidézésével Tóth-Mihala Veronika számba veszi, hányan igyekeztek előmozdítani felekezete megújulását, hangsúlyozva, hogy annak igazi forrása a Krisztus jelenlétére figyelő párbeszédben, a közösségi tanulásban és a lelki életben rejlik.
Német László belgrádi bíboros-érsek XIV. Leó pápa egy évének mérlegét vonja meg, leszögezve: az egyházfő nem politikai táborok logikájában gondolkodik, hanem az egyház egységét, a perifériák hangját és az emberi méltóság védelmét állítja a középpontba. Végezetül Simonyi Béla hozzászólását közöljük előző lapszámunk írásához; a szerző a Bokor közösség 80 évét taglaló elemzésünkhöz fűz gondolatokat a mozgalom jövőjéről.
Szőnyi Szilárd
vezető szerkesztő