Megjelent az Egyházfórum 2019/2. számában
A felszabadításteológia témájának körüljárását folytatjuk Súlypont rovatunkban, részben továbbra is a Wesley János Lelkészképző Főiskola és a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete szervezte konferencián elhangzottakra támaszkodva. Felidézzük a házigazda Iványi Gábor rektor, egyházelnök és Beer Miklós váci megyéspüspök között a kölcsönös szeretet és megbecsülés jegyében zajlott beszélgetést szegénységről, szegényekről és a keresztény felelősségvállalásról. Ezzel köszöntjük az idén nyáron nyugdíjba vonuló Püspök Atyát. Csepregi András lapunk számára dolgozta ki a konferencián általa felvetett, elsőre talán meghökkentő kérdést: mi köze Luther Mártonnak a felszabadításteológiához? Megállapítja: Magyarországon a felszabadításteológia recepciója és Luther értelmezése nem találkozott egymással. Oka lehet ennek, hogy az előbbi az evangélikusoknál a katolikusok távol született problémájaként mutatkozott be, továbbá, hogy a Luther-értelmezés uralkodó modelljei kevésteret adnak a közösségi etika azon kérdéseinek, amelyek a felszabadításteológiát mozgatják. Másutt lehetségesnek tartják a párbeszédet, ezt mutatja be a katolikus Leonardo Boff és az evangélikus Walter Altmann egy-egy tanulmányán keresztül. A meghatározó értelmezések mellett olyan utat keres Lutherhez, amelyen ígéretes kapcsolódási pontokat fedezhetünk fel a 16. századi reformátor és a kortárs, szociálisan érzékeny, progresszív teológia között. Teológia rovatunkban Midling Andrea az iskolai pasztoráció sajátos területére kalauzol. Úgy látja: az iskola nem elsődleges helyszíne az Egyház lelkipásztori tevékenységének; a hittan mint tantárgyoktatása – a hit átadása – társadalmi, pedagógiai és lelkipásztori szempontból egyaránt megosztó. Emiatt több kérdés is felmerül a feladattal megbízott személyektől elvárt kompetenciák és a terep, valamint az ott dolgozók felkészültsége, ismeretei, befogadói attitűdje kapcsán. E szempontokkal azonban többnyire sem az idevágó képzések szervezői, illetve végzettjei, sem a befogadó oktatási intézmények fenntartói, vezetői és dolgozói nincsenek tisztában; az érintett katekéták olyan elvárásokkal szembesülnek, amelyek meghaladják kompetenciájukat, mentális és fizikai erejüket. Kamarás István OJD újabb egyház-szociológiai kutatásait összegzi az Egyház és társadalomban. A 90-es évek eredményei tükrében úgy látszott: a katolikus egyházközségi pasztoráció eredményessége nem a plébánia-üzem számszerűsíthető teljesítményéhez, hanem az egyházközség közösségi jellegéhez, közösségi életéhez köthető. Szerzőnk most azt vizsgálta az egyházközségi honlapok tükrében, mennyiben közösségek az egyházközségek. A dinamikát és a közösségesedést tekintve a korábbi időszakhoz képest nem mutatható ki pozitív változás. Hecker-Réz Robert pasztorálpszichológiai tanulmányában az érzelmi intelligencia ismeretelméleti alapvetésének meghatározásakor az úgynevezett autokeirikus pszichopedagógiát jelöli meg kiindulópontként. Ez a látásmód nem az információ, hanem az érzelmi hangoltságú, tehát ösztönös gondolati tartalmak közvetítésére is képes, interakciót létrehozó ismeret kontextusában gondolkodik. Törvényszerűségeit a tapasztalati valóság egyeduralmát képviselő empirista rendszerből vezeti le. Kedves szerzőnk, Ranschburg Ágnes Hildegard e számunkban is felhívja figyelmünket egy értékes könyvre.
Pongrácz Mária