Megjelent az Egyházfórum 2012/3. számában
Forró hónapok után bocsátjuk útjára az Egyházfórum 2012/3. számát: a nagy szárazság gondot okozott nekünk is. Persze nem a meleg, napos időre gondolok, amelynek a pihenni vágyók örültek, a mezőgazdaságból élők azonban hátrányait is megtapasztalták. A szárazság nálunk azt jelenti, hogy a sikeresnek mondott gazdaságpolitika ellenére (vagy épp annak köszönhetően) elzárták a kulturális támogatási csapot, amelyből nekünk most már nem is csöpög. Legutóbb az első Orbán-kormány alatt történt velünk ilyesmi, akkor úgy értesültünk, felsőbb utasításra. Manapság viszont sok intézmény, alapítvány és civil kezdeményezés lett kegyvesztett, egyes pályázatokat már ki sem írnak, így hoppon maradásunk nem rí ki a sorból. Hogy mégis megjelenik folyóiratunk, az Önöknek, az előfizetőknek, olvasóknak és támogatóknak köszönhető! Sőt, hosszú évek óta idén először valamelyest újra növekedett az előfizetők száma is. Ez a tény és a könyvek iránt megmutatkozó kereslet reménnyel tölt el, hogy ennek a számnak a költségeit is ki tudjuk majd fizetni. Meglátjuk!
Mit talál az Olvasó ebben a számban? Súlyponti rovatunkban egy örökzöld témát, a házasságot vizsgáljuk történelmi perspektívában. Szécsi József a zsidóság szüzességgel, cölibátussal és házassággal kapcsolatos felfogásáról és ennek évszázadok alatt történt változásáról nyújt alapos és érdekes összefoglalót. Nemegyszer komoly tudósok is ideológiai csapdába esnek, amikor hitüknek megfelelően átértelmezik az (eszme)történeti tényeket, például a II. Vatikáni zsinat alapján magyarázzák az ókereszténységet. „Az első keresztény generációk számára a házasság nem jelentett központi problémát. Ez sokkal inkább társadalmi konvenció (mondhatni norma), semmint vallási kérdés volt”, állítja Jakab Attila a tanulmányában. Harmadik súlyponti írásunk kifejezetten gyakorlati-lelkipásztori. Hegedűs Attila evangélikus lelkész és családapa. Katolikus olvasóknak talán különösen is érdekes, hogyan vélekedik ő a házasságról, a házasság előtti szexuális kapcsolatról, a válásról, és nem utolsó sorban arról, hogy mit jelent egyszerre papnak és családapának lenni.
Olvasóink bizonyára emlékeznek még egyes magyar püspökök Európai Unióval kapcsolatos év eleji megnyilatkozásaira, amelyekből előző számunkban én is idéztem. Ezek ismeretében különösen is érdekes egy nyugati püspök állásfoglalását olvasni. Dr. Robert Zollitsch érsek, a Német Püspöki Kar elnöke az egyesülési folyamat elkötelezett híve. „Az előítéletek dédelgetése, a nemzeti sztereotípiákhoz való visszatérés nemcsak terméketlenek, hanem meg is osztják a népeket”, figyelmeztet az egykori Magyarország területén született egyházi vezető.
Fekte János vitairatához újabb két hozzászólás érkezett. Bárdos-Féltoronyi Miklós kizártnak tartja a Fekete által javasolt fordulatot, mert ezzel a kormányszövetség „világnézetét” és egyben „saját eddigi ténykedését kérdőjelezné meg”, ami viszont „csúfos vereséghez vezetne a 2014-es választásokon”. Balogh Judit viszont azt rója föl valamennyi hozzászólónak, hogy csak diagnózist adnak, de nem nyújtanak terápiát, ezért néhány praktikus ötlettel siet segítségünkre.
Újabb két levéllel gyarapodnak a Lékai-üggyel kapcsolatos Vatikáni adalékok is: Gereben István beszámolójával a Msgr. Ivan Dias-szal, a vatikáni államtitkárság munkatársával történt tárgyalásról, valamint az Észak-Amerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottsága elnökségének VI. Pál pápának címzett levelével.
WILDMANN JÁNOS