Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában
Történelmi lecke
a 301-es parcella kopjafáinál
Henye ágyékban
a meddő éjek márciust fogantak
októberi ködben
(’56-ot írtak)
Virtust szült az ősi erény
valahára reá ismert önmagára
Egy Vitézi Ének.
*
Balassi- és törökverő Hunyadival
fényes napra
Rákóczival ruszin népség
Kossuth Lajos kalapján a
tavaszeső
Visztulán és Visonzónál
magyar honvéd tölgyfalombos
sisakjával átvert mellel
vörös éggel keltek
Elmentek ők a Don felé
vagon vackán széles sávon
másra szabott álmaikkal
rájuk aggatott hitekkel
eleven virággal
Meghátrálva fagyott lábbal
üszkös kézzel
átkozódó szíveikben
istenesen
asszonyhívó imádsággal
visszafelé
gránátszabta ölbe’ hurcolt
vacogással
*
Megyünk mi még nótás kedvvel
Mint ahogy a reményünk száll
kicsi Kató kéz a kézben
mint ahogyan a nótánk is
hazatalál
legényesen
Fagyott derékban spermáink:
tetszhalottak
ajándékot terem a föld
hol sírjaink domborulnak
feltámadnak feltámadunk
örömeink
diákhaddal föllobognak
ötvenhatban
egyre fonják
boldog-asszony-édesanyák
leányaik pántlikáját
lobogónak
*
Mindig csak az a lobogás
fegyverestül
jaj
mindig a vér-adója
föltámadsz-e hazám egyszer
teremsz-e még anyaföldem
vérük nélkül
vérem nélkül
valahára
A fenti emlékezés-mozaikot írta összeállította:
Végvári Vazul ferences