Beer Miklós: A szegénység teológiája – az emberség isteni tervének két oldala

Dilexit te, vagyis Szerettelek téged címmel tette közzé első enciklikáját XIV. Leó pápa októberben. Az egyházfő elődje örökségét viszi tovább, amikor a dokumentumban a szegények iránti szeretet fontosságát hangsúlyozza. Az Egyházfórum a téma egyik hazai elkötelezettjét, Beer Miklós nyugalmazott váci püspököt kérte meg, hogy személyes hangvételű reflexiót írjon az irathoz. Az írás a lap 2025/4. számában jelent meg.

Pilismaróton, valamikor a hetvenes évek végén, karácsonyi „misztériumjátékot” rendeztem. Az egyik jelenetben a templomból kijövő emberektől egy koldus alamizsnát kéreget. Senki sem áll szóba vele. Kifakad: „Hát nincs bennetek egy kis emberség”? A szereplő fiú minden próbán bakizott. Mindig azt mondta, hogy „nincs bennetek egy kis emberiség”? A többiek kinevették. A karácsonyi élő előadáson viszont mindenki (én is) drukkoltunk, hogy ne hibázzon. Sikerült. Sokszor jut eszembe azóta is, hogy értjük-e egyáltalán, felnőttként, mit jelent az emberség.

Arany János verséből gyakran idézem: „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” (Domokos napra) Életutam végéhez közeledve egyre gyakrabban gondolok arra, hogy akik között éltem, milyen emléket őriznek meg rólam. Internetes világunkban hozzászoktunk, hogy ha a keresőprogramba beleírunk egy nevet, azonnal megkapunk sok-sok információt – életrajzi adatok, beosztások, címek, díjak, méltatások sorjáznak. És ha valaki az én nevemre keres rá, a böngésző a „hiteles ember” szókapcsolatot is ki fogja dobni. Egy újságíró ugyanis így nevezett, sőt ezzel a címmel interjúkötetet készített velem. Próbáltam tiltakozni, de végül elfogadtam, azzal a megjegyzéssel, hogy igyekszem nem elfelejteni ezt a „magas mércét”. Próbálok megfelelni neki.

Tulajdonképpen ez a minősítés akarva-akaratlanul mindannyiunkra vonatkozik. El nem hárítható elvárás. Arany János ilyen értelemben használja az „ember lenni” szókapcsolatot. Magas mérce, de alább nem adhatjuk.

Amikor 2013-ban Ferenc pápa elkezdte szolgálatát, mindenkit meglepett a névválasztása. „Isten Szegénykéje”, a Naphimnusz költője, Assisi Szent Ferencé olyan név, amellyel kijelölte apostolutódi tevékenységének hangsúlyos irányát az új évezredben. Visszaemlékezése szerint a néhai Szentatyát a pápaválasztó testület egyik bíborosa figyelmeztette, hogy „ne feledkezzél meg a szegényekről”. Éppen úgy, mint a jeruzsálemi gyülekezet vezetői Pál apostolt (Gal 2,10). Egyik első megnyilatkozásában Ferenc pápa kijelentette, hogy szegény egyházról álmodik; olyan közösségről, amely a szegények egyháza lehet. Megdöbbentő, hogy „péteri szolgálata” végén visszatért ehhez a programhoz, megerősítve azt. „Dilexit nos” enciklikája éppen egy évvel ezelőtt jelent meg Isten szeretetéről, amelyet a jezsuita lelkiség örökségeként, a Jézus Szíve-tisztelet gondolatában fejtett ki. Miután meghirdette a 2025-ös jubileumi szentévet, a „remény zarándoklatát”, már betegen fogalmazta újabb apostoli üzenetét, „Dilexit te” kezdetű enciklikáját. A péteri szolgálat átadásának nagyszerű testvéri megnyilvánulása, hogy XIV. Leó pápa „továbbviszi a zászlót”, amikor az eredeti címmel, de azt kiegészítve kezünkbe adta a „szegénység teológiáját”. Ezt a mindig aktuális, de mindig újra felfedezendő isteni tanítást az „emberség” fogalmának elemzésével szeretném megközelíteni a saját nézőpontomból.

A teljes írás az Egyházfórum 2025/4. számában olvasható. Megrendelés ezen a linken.