Megjelent az Egyházfórum 2011/2. számában
Indokoltnak tartja az új törvényt?
Én úgy ítélem, nem a törvénnyel volt baj, hanem azzal, hogy indokot kellett találni arra, hogy az állam egy megszorító intézkedés keretében spóroljon több százmillió forintot az egyházakon, hiszen a ki nem fizetett 1%-ot, amit az adófizető állampolgárok ajánlottak fel, azt a megszűnő egyházak nem kapják meg. Nem a törvénnyel volt baj, hanem annak a betartását nem ellenőrizhette a hatóság. Az új törvény ezen elven nem változtat, ezért az elfogadott szövegtartalommal nem volt indokolt az új törvényt megalkotni.
Azonos kötelességek – azonos jogok?
Hogy mindenkit azonos jog és kötelesség illet meg, az alkotmányos alapjogunk, abban semmi kivetni való nincs. Fontos tény, amit nem szabad elfelejteni, nem várhatjuk el ugyanazt a teljesítményt (éremesőt) egy élsportolótól, aki naponta 6-8 órát edz, attól, aki egy kerekesszékben éli nem hétköznapi életét. Egy új egyháztól, ami a törvény életbelépése után szeretne tevékenységet végezni, nem várható el, hogy olyan hitbéli életet, olyan közösség megváltó tevékenységet végezzen, mint amelyek több száz éve, elődeik tapasztalatát felhasználva teszik jobbá a körülöttük lévő világot. De hát akkor mit ellenőrizzen a hatóság? Mi alapján legyen a szűrés? Engedjük meg a vallási sokszínűséget, ahogy megengedjük, hogy annyi különböző ember éljen Magyarországon, hiszen ettől vagyunk többek, mint az állatok.
Mi a véleménye arról, hogy a törvény csak 14 egyházat ismer el?
Diszkriminatív, hiszen az állam ezzel beleavatkozik egy olyan folyamatba, amely az Alkotmány és minden idevágó passzus szerint FÜGGETLEN. Én azt gondolom, egyik egyházat se lett volna szabad kiemelni, a másik fölé helyezni, de ahogy látom és tapasztalom, ez politika, és ott nincs könyörület. Bízom benne, hogy amilyen folyamatokat a „törlés alatt lévő” egyházak elkezdtek, azt tovább tudják végezni. Hiszek Istenben és önmagamban, hogy tudjam, van remény.
Gyakorlati következmények?
Az új törvény hatálybalépése után az egyházi közösség összejövetelét megzavaró emberek ellen a hatóság sokkal kisebb erővel léphet fel. Az előző törvényben védték az egyházba járó embereket a szabad vallásgyakorlásukban. Most azt mondja a politikai elit, hogy azon egyházakba járókat védik meg, akik abba a 14 egyházba járnak, amit ők arra méltónak tartanak.
A megszűnő egyházak nem lesznek többé jogosultak a második 1%-ra, ezért igen rövid időn belül megszűnnek, és az általuk elkezdett pozitív folyamatok a visszájára fordulnak. Az új törvény szerint az alapítványokkal egy kategóriába sorolódnak, ahol olyan civil szervezetek vannak, amelyek a rákos gyerekeket, a kutyákat és a kórházakat segítik, amivel ugye harcba szállni esélytelen. Mind a civil szervezetek, mind az egyházak fő bevételi forrása az 1%.
Mi a véleménye arról, hogy az egyházi státusz megítéléséről a jövőben a Parlament dönt?
Hogy egy szervezet bejegyzéséről nem egy független bíróság, hanem a parlament dönt 2/3-os többséggel, és ezen „ítélet” ellen nincs fellebbezés, aláássa a demokráciába és jogrendbe vetett bizalmat, és alapjaiban dönti romba az egyházak függetlenséget Magyarországon.
Az állami támogatások felhasználásának állami ellenőrizhetősége (célirányos támogatásoknál), illetve nem ellenőrizhetősége (hitéleti támogatás: 1%-os fölajánlás, ingatlanjáradék)?
Nem tartom bölcs megoldásnak, hogy a politika kiemel és mindenki fölött álló jogot ad az egyházaknak, hiszen ezzel csak növeli a feszültséget, és nő az ellenszenv. Ez nem segít. Az adófizetők pénzét, pl. az 1%-ot, miért nem ellenőrizheti semmilyen szerv? Mi ez, ha nem arrogancia. Ez nem a biblikus alapon nyugvó egyházak ismérve, amelyek a saját kabátjukat is odaadják annak, aki azt kéri.
Egyéb megjegyzés
Azon egyházak, amelyek nem tudnak a törvény által jelzett kritériumoknak megfelelni, alapítványi vagy egyesületi formában viszont nem kívánnak tovább működni, 2012. február 1-jét követően minden vagyonukat, ingó és ingatlan tulajdonukat elveszítik, ami a magyar államra száll. Hála Istennek nem éltem abban az időben, amikor ezt államosításnak hívták, de szüleimtől tudom, rettenetes időszak volt. Az ország belerokkant, amit akkor eltűrt. Kívánom, az az idő ne jöjjön vissza soha, ezért fontos az (meg)emlékezés, hogy a jövő generáció tudja, nem lehet ismét holokauszt.
Szervezetünknek több iskolát és közoktatási intézményt is felajánlottak az elmúlt évben, hogy pozitív, derűs istenképünket, látásmódunkat átadjuk a felnövekvő generációnak, ám ezzel eddig nem élhettünk, hiszen a készülő törvényre vártunk. Mivel az anyagi fedezetünk megvan, hogy ne a külsőségekben pompázó épületben, hanem a lelkekben végezzük áldásos tevékenységünket, bízom benne, hogy jövőre egyházi keretek között végezhetjük szolgálatunkat.
RÓZSAHEGYI MÁRK
 
DERŰ Egyház