Luther Mártontól Martin Luther Kingig
A 16. századi reformátor, Luther Márton, a lelkiismeret szabadságának bajnoka. A wormsi birodalmi gyűlés előtt 1521 áprilisában elmondott híres beszédét máig a lelkiismereti szabadság kinyilvánítása ünnepeként éljük meg. „Lelkiismeretemet fogva tartja Isten Igéje. Vissza nem vonhatok és nem is akarok visszavonni semmit sem, mert a lelkiismeret ellen cselekedni nem tanácsos és nem becsületes dolog.” Majd – a hagyomány szerint – így fejezte be beszédét: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen” (vagy, más hagyomány szerint: „Isten segítsen rajtam”)!
Martin Luther King a polgári engedetlenség egyik legfontosabb dokumentumában, a Levél a Birminghami Városi Börtönből című írásában szintén hivatkozik a lelkiismeretre: „[H]a valaki megszeg egy törvényt, amely lelkiismerete szerint igazságtalan, és a büntetést szántszándékkal vállalva börtönbe vonul azért, hogy a közösség lelkiismeretét ráébressze az igazságtalanságra, az valójában a legmagasabb rendű törvénytiszteletről tesz tanúbizonyságot.” Ugyanitt, később, meg is emlékezik a reformátor Luther szavairól: „Nem volt-e Luther Márton [amikor így szólt,] szélsőséges? »Itt állok, másként nem tehetek, segíts meg, Istenem.«”
A 16. századi reformátor és a 20. századi polgárjogi aktivista között óriási a távolság. […] . Létezik [azonban] Luther teológiájának olyan értelmezése, amely megmutatja a tőle induló, az aktív erőszakmentes ellenállás és a polgári engedetlenség felé vezető inspirációkat is.
CSEPREGI ANDRÁS
(A teljes cikk az egyházfórum 2022/1. számában olvasható.)