Megjelent az Egyházfórum 2006/3. számában
Ez a mondat Dom Serafimtól, Leiria-Fatima Egyházmegye püspökétől hangzott el egy portugáliai találkozón, ahol nyolc ország keresztény fiatal munkásai töltöttek el egy hetet, hogy megosszák egymással az őket delegáló nemzeti mozgalmak tapasztalatait, hogy az európai országokat összekötő hálót szőjenek.
A Keresztény Munkásifjú Mozgalmat (JOC- Jeunesse Ouvriére Chrétienne) Joseph Cardijn katolikus pap alapította Belgiumban, aki egyházi személyként először tanult szociológiát. A századelő tapasztalatai azt mutatták, hogy a gyárakban dolgozó széles munkás rétegeket az egyház szinte teljesen elvesztette. Cardijn felismerte, hogy ezek a fiatalok nincsenek tudatában istengyermekségükből fakadó méltóságuknak, hiszen akkora űr tátong az általuk megélt valóság és az egyház „szaknyelven” megfogalmazott tanítása között. Az általa kidolgozott „Revision Vitae” módszerével a legegyszerűbb inas is saját élete alakítójává válhatott. A válasz rövid időn belül ezreket mozgatott meg. Európa országaiban egymás után alakultak meg a nemzeti mozgalmak.
Magyarországon a munkásfiatalokkal való munka már Cardijn fellépése előtt elkezdődött, de munkássága serkentően hatott a magyar mozgalomra is. 1948-ban, mint annyi más kezdeményezést, ezt is betiltották. 1990-es évek elején indult újra a mozgalom: maroknyi fiatal próbálkozott Szászi Balázs vezetésével avval, hogy a hitből megismert igazságokat és a mindennapi munkás életük tapasztalatait megvizsgálva és értékelve közösen cselekedjenek egy jobb világért. A magyar mozgalom felvette a kapcsolatot az európai társszervezetekkel és az együttműködés egyre gyümölcsözőbb lett. 2004-ben elhatározták a tagszervezetek, hogy az egész világra kiterjedő kérőívezésbe kezdjenek, hogy a dolgozó fiatalok helyzetét jobban megismerjék. Európában tíz ország vett részt ebben az akciókampányban.
2006 május elején Portugáliában rendezték meg az európai mozgalmak koordinációját, amely a tapasztalatcserén túl egyben képzési alkalom is volt. A munka spiritualitásáról hallgattak meg a résztvevők egy nagyon érdekes megközelítésű előadást illetve a szakszervezetek tevékenységéről.
Az Ószövetségben az ember, mint az Isten segítője és a teremtés csúcspontjaként van ábrázolva. Már maga a teremtés is munkaként jelenik meg a bibliában, és az ember dolga nem más, hogy törődjön a világgal. Azonban a bűnbeeséssel megtörik ember és Isten harmonikus kapcsolata és ennek következménye lesz az, hogy a teremtő munkából erőlködés, vesződség lesz. Isten választott népét a végzett munka teszi rabszolgává. Isten meghallgatja kiáltásukat, és szabadságot ígér nekik. A munka becsületének legnagyobb bizonyítéka Jézus személyes élete. Ő maga is munkásként él nyilvános működéséig. Tanítványainak munkásokat hív meg, paraboláiban dolgozó emberekről beszél.
Meglehetősen kevesen ismerik az egyház szociális tanítását, sok dokumentumban van szó a munka és a munkás becsületéről. A Rerum Novarumtól kezdve több pápai megnyilatkozás is kifejezi, hogy a munka az ember méltóságát mutatja és növeli is azt. Tulajdonképpen ettől válik az ember emberivé. A kereszténység üzenete nem más, mint a munkás munkájának megbecsülése.
Éppen ezért fontosak azok a társadalmi szervezetek (pl. szakszervezetek) akik egyetértve ezekkel az elvekkel képviselni és érvényesíteni tudják a dolgozó emberek érdekeit.
A konferencia legfontosabb témája a Keresztény Munkásifjú Mozgalmak Nemzetközi Koordinációjának jelenlegi akciókampánya, az egész világra kiterjedő felmérés. Bár a kérdőívezés nem fedi le Európa minden országát, a résztvevők az Európára vonatkozó jelentést is áttekintették, véleményezték. Megdöbbentő volt a hasonlóság a különböző országok munkásfiataljainak helyzetében: a közösségi aktivitás nagyon alacsony szinten van, a fiatal dolgozók igazságtalan körülmények között kényszerülnek dolgozni, általános a bizonytalanság és a célnélküliség. Keresztényként hogyan reagálunk erre? Széttárjuk a kezünket, és azt mondjuk, hogy ez a globalizáció, vagy cselekszünk együtt? Mi cselekedni akarunk! Európai szinten csak összefogással és közös cselekvéssel érhetünk el eredményt. A döntéshozók figyelmét szeretnénk felhívni azokra a tapasztalatokra, amit mi, dolgozó fiatalok mindennapjaikban, saját kis életterünkben megélünk. Ennek egyik megjelenési formája lesz 2007 augusztusában egy 500 fős európai tábor Franciaországban, ahol a különböző országok mozgalmainak aktivistái és barátai egy hétvégét keresztül fognak együtt dolgozni, hogy közös üzenetet fogalmazzanak meg.
Cardijn legfontosabb üzenete volt: „Adjatok nekem vezetőket és én felemelem a világot”. A mozgalmak egyik legfontosabb feladata a fiatal vezetők képzése. Az ilyen konferencia legalkalmasabb a mozgalmak képzési anyagainak és tapasztalatainak megosztására. A magyar mozgalomban nagy előre lépés, hogy az aktivisták kidolgozták és elkezdték a vezető képzést. Ez ad arra reményt, hogy egyre több olyan közösség, csoport jön létre, amelyben munkásfiatalok vesznek részt és a II. Vatikáni Zsinat tanításának megfelelően világi apostolokká válnak.
2006. május 18.
Gyurisné Hutter Katalin, Szegedi Anikó
a magyar KMM-JOC küldöttei