1938. november 9-ének éjszakáján került sor – apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét – a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba. Ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsinagógákat, imaházakat; gyalázták meg a zsidó temetőket, dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, és törték össze és rabolták ki üzleteiket. A pusztítást követő napokban mintegy harmincezer zsidót koncentrációs táborba hurcoltak.
1938. november 9-ének éjszakáján került sor – apropóként felhasználva ehhez Herschel Feibel Grynszpannak a párizsi német követségi titkár elleni november 7-i merényletét – a náci rendszer mindaddig legbrutálisabb zsidóellenes fellépésére. A pogrom során több száz zsidó embert gyilkoltak meg vagy kergettek az önként vállalt halálba. Ezer számra rongálták meg, gyújtották fel a zsinagógákat, imaházakat; gyalázták meg a zsidó temetőket, dúlták fel az ország zsidó polgárainak otthonait, és törték össze és rabolták ki üzleteiket. A pusztítást követő napokban mintegy harmincezer zsidót koncentrációs táborba hurcoltak.
A pogromhullám a zsidók 1933-ban elkezdődött állampolitikai diszkriminálásának azt a pillanatát jelentette, amelytől szinte irreverzibilis út vezetett a „végső megoldás”-hoz és a gázkamrákhoz.
A birodalom relatíve legépebb intézményhálózatával rendelkező egyházak hallgattak. Sőt, tagjaik és vezetőik többsége – antiszemita theológiai tradícióik szellemével összhangban – alapvetően nem is kifogásolta a történteket. Evangélikus lelkészek a 455 évvel korábbi november 10-én született „német próféta”, Martin Luther zsidóellenes szavainak igazságáról beszéltek, és jelentős egyházvezetői nyilatkozatok dicsérték Hitler fellépését, éltették a német nép elleni zsidó gonoszsággal szembeni – jogos önvédelmi fellépéseként beállított – állami agressziót.
Az egyházak felkent szolgái közül kevesen voltak csak azok, akik – mint Julius Jaus vagy Helmut Gollwitzer – prédikációikban a nyilvánosság előtt is istenellenes galádságként bélyegezték meg a történeteket, és akik imádkoztak vagy más formában emelték fel hangjukat Izrael üldözött lányaiért és fiaért.
Két emberöltő elteltével Magyarországon egyre virulóbb hajtásokat növeszt a történelem egyedülálló mélypontját jelentő nemzetiszocialista gyalázat kultúrája. A náci szennyet erénynek feltüntető erőket parlamenti mandátumhoz juttattuk. A tömeggyilkos Horthy Miklós államfő és a rendszerének rehabilitálására irányuló törekvések a fennálló kormányzat kifejezett szimpátiáját és bátorítását élvezik. Különösen visszatetsző, hogy a gazemberséget feledő lelketlenség és butaság kultúrává avatásának fősodrában ott haladnak a keresztény egyházak is. Hogy csak néhány jelenséget említsünk! A Magyarországi Római Katolikus Egyház gátlástalanul terjeszti a haza antiszemitizmus leghatékonyabb médiumává vált Prohászka Ottokár püspök kultuszát. A Magyarországi Református Egyház egy évtizede megtűri sorai között a náci-pogány herezist képviselő Budapest Szabadság téri kultuszi közösséget, és elnök püspökével az élen Horthy-emléktábla újraavatásával vállal védnökséget az ember- és hazaárulás szellemiségének a lelkekbe való visszagyökereztetési programjában. A keresztény közösségek tagjai pedig, akik rendszeres szentségi közösséget ápolnak a zsidó Názáreti Jézussal, kifejezetten is helyeslik, vagy legalábbis pisszenés nélkül elviselik e naponkénti közéletfertőző szellemi hitványságot.
A kristályéjszaka szörnyűséges évfordulójára – és egyúttal az 1944. november 9-én mártírhalált halt magyar költőre, Radnóti Miklósra is – emlékezve elutasítjuk a zsidó-keresztény és humanista alapelvek egyre megrendítőbb elértéktelenülésének hazánkban tapasztalható folyamatait; hitet teszünk a zsidó-keresztény testvériség biblikusan alternatíva nélküli igazsága mellett, és könyörgünk nemzetünk és egyházaink lelki-szellemi megújulásáért.
Dr. Majsai Tamás