A kirekesztettek püspöke

Megjelent az Egyházfórum 2005/3. számában

Tíz éves Jacques Gaillot virtuális püspöksége

Jacques Gaillot püspököt 1995. január 12-én Rómába rendelték. Vádlott volt védő és fellebbezési lehetőség nélkül. A procedúra nem tartott még fél órát sem, az ítélet már ezt megelőzően készen állt: „másnaptól, január 13-tól, péntektől, Ön többé nem Evreux püspöke”. Gaillot püspök a neki felajánlott demissziót nem írta alá, így Partenia címzetes püspökeként az algériai sivatag száműzöttje lett.² Írásbeli ítélet nincs, Jacques Gaillot nem lett a hivatalából elmozdítva. Meisner bíboros tehát helytelenül állította, hogy Gaillot-t az egyházi tanítástól való eltávolodás miatt elmozdították volna. Gaillot a szabadság hírnöke, nála a személyes felelősség és döntés áll az előtérben. Számos állásfoglalása, konkrét akciói és tiltakozásai az embertelen törvények és adminisztrációs kényszer ellen, természetesen zavarják az egyház és az állam közötti harmóniát. Éles kritikája az akkori belügyminiszter restriktív bevándorlási törvénye és befolyásos római körök intervenciói ellen volt a meghatározó abban, hogy Parteniába száműzték címzetes püspöknek. Leváltását sok keresztény és nem keresztény igazságtalanságként élte meg, és mély sebeket hagyott maga után. Jacques Gaillot számára a sivatagba való elűzetés egy új kihívás. Nem rezignált, kezeit nem tette ölbe. Amikor Evreux-t elhagyta, Párizsba ment a Dragon utcába, és hajléktalanokkal, tartózkodási engedély nélkül élő emberekkel lakott egy általuk elfoglalt, üresen álló katolikus iskolában. Otthona ma Párizsban van, egy egyszerű kis szoba egy keresztény közösségnél, akik őt, mint testvért fogadták be.

 

A szó tetteket kíván

A felszabadított szó tetteket kíván. Áldozatvállalása és szolidaritása a társadalom által jogfosztottaknak szól. Ő a találkozások embere, és nem adminisztrátor. Gaillot számára egy igazságos társadalom felépítése keresztény hit a legfőbb törvénye. Mindig van ideje azokra, akik őt felkeresik. Az evangéliumhoz kötődő erős kapcsolata a jogtalanok és szegények iránti aggodalmában is megmutatkozik. Meggyőződése, hogy Jézus az egész emberiség „tulajdona” és nem csak a keresztényeké, hogy az elveszett bárányok vannak olyan értékesek, hogy a többieket hátrahagyva őket keressük. A sivatagból egy virágzó ország lett. Partenia, a határok nélküli püspökség, Internet-címet kapott (partenia.org). Emberek az egész világról, különböző szociális háttérrel keresik a kapcsolatot és a találkozást Jacques Gaillot-val. Írnak neki, meghívják és elmesélik tapasztalataikat, örömeiket, félelmeiket és gondjaikat. Kérik a püspök tanácsát és bátorítását. Jacques Gaillot áldozatvállalása és mély keresztény spiritualitása a mai emberek számára perspektívát ad, és bátorítja őket, hogy keresésüket tovább folytassák. Sokan találnak Parteniában spirituális otthonra. Több mint 131 ezer ember kommunikál rendszeresen az Interneten Parteniával és püspökével. Partenia nem mozgalom és nem egyház. Az emberek számára szimbólummá vált, akiknek a társadalomban és az egyházban már nincs helyük.

Mint könyvszerző, Jacques Gaillot az olvasókat szavai frissességével gazdagítja. Az „Egy katekizmus, ami szabadságot lehel” (2004) nem dogmák gyűjteménye, hanem hitvallásoké, melyek bátorságot adnak a spirituális keresés folytatására. „Hatalom nélkül, de szabadon” (2002) mint egy napló, elmeséli, ahogy Jacques Gaillot az emberekkel találkozik, ahogy él, és amit tesz.

 

Egy szabad ember

Tíz éve kísérem Jacques Gaillot-t a munkája és sok utazása során. Részem van abban a ritka szerencsében, hogy egy szabad emberrel lehetek együtt, akit Isten szeretete hordoz. Panaszkodás nélkül utazik, nyitott szívvel, előre megfogalmazott beszédek nélkül. Hívják őt katolikus és evangélikus plébániák, ökumenikus rendezvények szervezői, bázisközösségek, és olyan emberek is, akik nem járnak templomba. Újra és újra vendége a békeaktivistáknak, az emberjogi szervezeteknek, a szabadkőműveseknek és az ateistáknak.

Meleg szavakkal, mosolyogva, humorral és görcstelen jámborsággal mesél a mindennapjairól, ami a társadalom peremén élők élete. A szegények jogaiért folytatott harcáról. Különös figyelmet szentel az érvényes tartózkodási engedély nélkül élő külföldieknek. Beszél az ember méltóságáról, Isten emberek iránti szeretetéről, a belső szabadságról, a kiengesztelődésről és az élő békességről.

Az ember méltósága megelőzi a dogmákat és az erkölcsi elveket. Ez felette áll minden más tulajdonságnak, mint nem, bőrszín, hit vagy társadalmi siker. Ezért megy az utcára, hogy az érintettekkel közösen az igazságtalanság és az embertelen körülmények ellen tiltakozzon. Egyszerű és világos szavakkal mesél a hit erejéről, mely képes árkokat áthidalni.

A találkozás és a beszélgetés Jacques Gaillot-val a jelenlévők számára felejthetetlen élmény. Újra és újra mesélik örömmel és csillogó szemekkel, hogy Jacques Gaillot lelkisége és hitvallása milyen nagyon megérintette a szívüket. Bátorítja és erősíti őket a saját útjukon. Jacques Gaillot spiritualitása a jézusi példabeszéd magvetőjének spiritualitása. Ez a remény lelkisége, a megélt kapcsolat az emberek és Isten felé.

Az elmúlt tíz év alatt Partenia szolgálatában Jacques Gaillot és én sokszor jutottunk újra és újra Németországba, Ausztriába és Svájcba. A közösségek, képző intézmények részéről tapasztalt szívélyes fogadtatás, függetlenül attól, hogy katolikus vagy református, az iskolák részéről való meghívások beszélgetésekre, és a rendezvények, mint az ökumenikus egyházi nap Berlinben, vagy a katolikus nap, vagy a találkozások politikusokkal, a média képviselőivel, mind-mind a mi szívünket is gazdagították.

Amikor Jacques Gaillot egy idegen püspökség területére kap meghívást, akkor a helyi püspököt is informálják. Gyakran hívják meg a püspökök is Jacques Gaillot-t és a beszélgetések különböző utaknak hagynak teret. Még soha egy püspök sem tagadta meg Jacques Gaillot-tól a vendégszeretetét. A vendégszeretet egyházi tradícióját a kölni érsek törte meg, 2004. szeptemberében, amikor francia kollégájának egy rövid levélben megtiltotta a territóriumán való tartózkodást, és felszólításának nyomatékot adott „a legmagasabb hely informálása” megjegyzéssel. Egy ilyen parancs jellegű kijelentés aligha hagy teret a dialógusnak. Gaillot természetesen lemond a kölni érsek területén való szereplésről. Nem szeretne ugyanis a kölni érsekség területén élő barátainak sebeket okozni, és az egyházi hivatallal is problémákat akar megspórolni.

A kölni érsek eljárása Németországban és azon túl is megbotránkoztat embereket. Ők akciók keretében protestálnak, tiltakozó leveleket írnak a kardinálisnak, és aláírásokat gyűjtenek. Nem akarják eltűrni, hogy egy püspök a XXI. század egy jogi államában kiskorúként kezelje őket.

 

Nem veszélyes püspök

Jacques Gaillot nem egyházi lázadó és nem is provokátor, nem is veszélyes püspök. Teológiai vitakérdések nem érdeklik, nem elméleti ember, és nem ír kiáltványokat. Beleilleszkedik a hitvallásba és annak a katolikus egyháznak a tanításába, melyet otthonának és családjának vall. Gyakorlatban és közvetlenül is az evangélium alapján orientálódik. 2000-ben, öt évvel a letétele után a francia püspöki konferencia elnöke ezt írta: „Biztosítalak… a hitben való …és az ugyanabban az Evangéliumban való szolgálatban. Fontos, hogy a katolikusok és egy tágabb értelemben a nyilvános vélemény is tudja, hogy az igaz testvériség kötelékével vagyunk összekötve. Te testvérünk vagy és maradsz is a püspökségben (szolgálatban)”. 2004. augusztus 15-én a francia püspökök meghívták Jacques Gaillot-t Lourdes-ba, ahol a pápa is jelen volt. Letétele óta Jacques Gaillot már nincs bevonva a nyilvános egyházi feladatokba. A francia püspöki konferenciákra sem hívják meg.

Tíz év Partenia Jacques Gaillot számára annyit jelent, mint úton lenni az emberekkel. Az ima a lélegzet, amiből erőt és energiát merít. Tíz év Partenia számomra is egy izgalmas és tartalmas út. Hálás vagyok a sok szép találkozásért, barátságokért, a hűségért és a kíséretért. Egy élő utat tettünk meg közösen, megerősödve, és a belső tűz hajt minket a jövő izgalmai felé.

Katharina Haller³
(Komáromi Marianna fordítása)