A bírálat bírálata

Megjelent az Egyházfórum 2012/4. számában

A BÍRÁLAT BÍRÁLATA

BÁRDOS-FÉLTORONYI MIKLÓS FEKETE JÁNOS VITAIRATÁHOZ KÜLDÖTT KRITIKÁJÁNAK KRITIKÁJA

Magam se vagyok fiatal évjárat (1951), volt alkalmam tehát belenyugvást tanulni. Azonban – választott alcíme szerint is messze külhonban, konkrétan Belgiumban élő – Bárdos-Féltoronyi úr bíráló (inkább kritizáló, mint kritikai) hozzászólása nem engedi, hogy ne ragadjak szövegszerkesztőt. Családi érintettségem ellenére, igyekszem mértéktartóan fogalmazni.

Nos, Bárdos-Féltoronyi úr (továbbiakban: BFT) már cikke elején (lásd Létezhet-e damaszkuszi út a mai magyar politikában? Egy hozzászólás, 1500 kilométer távolságból. Egyházfórum, 2012/3. sz.) leszögezi, ő valamiféle „evangéliumi szocializmus” platformján áll, elutasítva politikai katolicizmust, a kereszténydemokráciát és hasonlókat. Azt viszont elfelejti említeni, hogy katolikus teológus. E hitbeli pozíciójával összefüggően aztán számos problematikus megfogalmazást enged ki keze alól.

BFT állításában „Fekete úr nyílt levele – bár igen őszinte, figyelemre- és tiszteletreméltó gondolatokat tartalmaz – több ponton zavaros az olyan fogalmakat illetően, mint

a hit, az erkölcs, politika és a közerkölcs,

az erkölcsi megújulás és politikai folyamatok,

az esélyegyenlőség és az egyenlőség,

a zsidó lét és az emberi jogok Izrael általi tisztelete,

az össznépi elkötelezettség, a tekintélyuralom és a demokrácia.”

Kemény ellenvetés. Ugyanakkor BFT megfeledkezik arról, hogy

1. Fekete János (FJ) dolgozata nem e fogalmak tárgyalása, illetve egymáshoz való viszonyuk elemzése;

2. rámutasson, FJ szövegében hol és mennyiben „zavaros” e fogalmak használata;

3. rögzítse e fogalmakra vonatkozó saját álláspontját, mégpedig abban a taxatívában, ahogyan FJ-tól számon kéri…

BFT udvarlóan udvarias mondatokat kever a legdurvább, intellektuálisnak tetsző, de valójában lekezelő, sértő minősítésekkel. Jellegzetes, mézesmázosan támadó-pellengérező “egyházfi-szöveg”. Most akkor ki fogalmaz “zavarosan”?

Külön aggodalommal tölt el BFT Izrael-ellenes kirohanása, amelyre FJ-t ostorozva talál alkalmat. Az ún. baloldali antiszemitizmus (általános Izrael-ellenesség) tipikus megnyilvánulása, amely sajnos nemritkán előforduló jelenség a nyugat-európai értelmiségi szalonokban. Ezt jegyzi: „Végül pár sorban essék szó a zsidó nép és Izrael állam kapcsolatáról. Jómagam magyar és belga állampolgár vagyok. A magyarországi és a belgiumi politika hol tetszik, hol nem. Vannak belgák és zsidók, akiket kedvelek, s vannak, akiket nem. Mindez pedig nem akadályoz meg abban, hogy Izrael mai politikáját bíráljam, több okból kifolyólag. Az elmúlt húsz esztendőben a társadalmi különbségek élesen megnőttek az országban. A személyazonossági bejegyzések megkülönböztetik az állampolgárokat. Izrael lerohant több országot, ahol zsarnoki rendszert épített, és újra feltalálta a ’berlini falat’. Ártatlanokat büntet sok éves ’adminisztratív letartóztatással’. Országában ’vadkapitalizmus’ [sic!] uralkodik. A legfelsőbb bíróság engedélyez olyan kihallgatási módszereket, amelyeket a nemzetközi közjog kínzásnak nevez stb.”

A fenti kifejtés nem tudományos érvelés (az általa kedvelt és nem kedvelt emberek…). Tudniillik a személyes, hétköznapi, mindennapi szintű empíriát hozza fel bizonyítékként. Továbbá csúsztat, mert FJ sehol nem állította Izrael állam mindenkori politikájának bírálhatatlanságát. Meghamisítja a történelmi tényeket („Izrael lerohant több országot”), majd végül kritikátlanul azonosul a palesztin terrorszervezetek propagandájával. Hallgat az arab országok agresszióiról, az izraeli békekezdeményezések rendszeres palesztin meghiúsításáról, a civil zsidók elleni célzott merényletekről. Izrael állam limitált védekező intézkedéseit zsarnokiaknak tünteti föl.

BFT Izrael-ellenességével szemben legalább a következő anyagokra érdemes rápillantani (szerénytelenül a két Fekete írásaiból is szemezve):

http://atv.hu/cikk/20121013_nemeth_sandor_aki_izraelt_tamadja_a_keresztenyseget_is_tamadja

http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=83#C10

http://www.es.hu/kereses/szerzo/Fekete%20J%C3%A1nos

Új Élet: Belső külügyünk]

Katasztrofálisnak bizonyulna, ha Magyarországon a jobboldali antiszemitizmus mellett − legutóbbi fejleményéről lásd http://www.mazsihisz.hu/2012/10/11/kijon-egy-ember-a-templombol-5553.html− polgárjogot kapna baloldali változatának közlése, különösen keresztényi kontextusban.

Végezetül, egy gondolat erejéig hadd érintsem a többi hozzászólást, pontosabban fogalmazva, benyomásomban közös vonásukat. Tudniillik érdekes, hogy a dolgozat ezen aspektusával alig-alig foglalkoznak, idézem: „A sok viszály után már két pártra szakadt szocik vagy éppen Gyurcsány ’ellenzékiségét ől’ egyhamar aligha kell tartani, további démonizálásuk tehát fölösleges. Annál nagyobb a veszély azonban jobbszélről. …a Hitlert és Szálasit fölidéző ultranacionalis ta turulfiókák igencsak nyomulnak.” Meggyőződésem, hogy ez a kérdések kérdése a témában! Mert valóban érheti kétely a feltételezést, miszerint Orbán inkább átlépné árnyékát, mint Horthy anno. Az utóbbi, éppen e tekintetben (is) kudarcot vallott, hiszen úgy igyekezett kifogni a szelet a nyilasok vitorlájából, hogy követeléseik végzetesen jelentős részét teljesítette… Tehát megértem a szerző (apám) aggodalmait, aki holokauszt-áldozatként átélte a szélsőjobb előtt záró politikai-társadalmi centrum végzetbe torkolló hiányát.

FEKETE GYÖRGY
nyugalmazott mentálpedagógus történelemtanár

Fekete György hozzászólását is igen köszönöm. Az övé is egy vélemény. Más, mint az enyém, de ez nem baj. Egy dolgot szeretnék világosan leszögezni: Nem állok „valamiféle ’evangéliumi szocializmus’ platformján…, elutasítva politikai katolicizmust, a kereszténydemokráciát és hasonlókat”. Egyébként sem vagyok „katolikus teológus”, amit sajnálok, hanem geopolitólogus. Ezért, a hitbéli helyzetemből „összefüggően aztán számos problematikus megfogalmazást” nem engedhetek ki a kezem alól.

Egyébként igen sajnálom, ha írásom „udvarlóan udvarias mondatokat kever a legdurvább, intellektuálisnak tetsző, de valójában lekezelő, sértő minősítésekkel. Jellegzetes, mézesmázosan támadó-pellengérező ’egyházfi-szöveg’”.

Végül, azonosulok a hozzászólóval, amikor a következőket írja : „Tehát megértem a szerző (apám) aggodalmait, aki holokauszt-áldozatként átélte a szélsőjobb előtt záró politikai-társadalmi centrum végzetbe torkolló hiányát.”

BÁRDOS-FÉLTORONYI MIKLÓS