Az Egyházfórum Alapítvány Kuratóriuma a „Fidentia pro ecclesia” Emlékérmet 2014-ben dr. Kis György plébánosnak ítélte oda posztumusz, születésének századik évfordulója és a hetvenedik holokauszt-emlékév alkalmából azért az egész papi működését meghatározó munkálkodásáért, amelyet a katolikus egyházban tapasztalt zsidógyűlölet föltárása és meghaladása érdekében végzett.
Az Egyházfórum Alapítvány Kuratóriuma a „Fidentia pro ecclesia” Emlékérmet 2014-ben dr. Kis György plébánosnak ítélte oda posztumusz, születésének századik évfordulója és a hetvenedik holokauszt-emlékév alkalmából azért az egész papi működését meghatározó munkálkodásáért, amelyet a katolikus egyházban tapasztalt zsidógyűlölet föltárása és meghaladása érdekében végzett.
Kis György 1914 novemberében született Adonyban katolikus családban, felmenői azonban zsidó származásúak voltak. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. Szerzetes szeretett volna lenni, ám kérését származása miatt elutasították. 1944-ben Schlachta Margittal részt vett a zsidók mentésében, 1951-ben „békegyűlési” magatartása miatt „a béke és a dolgozó nép ellenségé”-nek nyilvánították. 1956-ban gyógyszert és kötszert szállított a forradalom sebesültjeinek, amiért a forradalom leverése után két hétre bebörtönözték.
1978-ban Bakonyszentlászlóról az ausztriai Aurachba települt. Ott írta meg Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával című könyvét, amely itthon csak magánkiadásban jelenhetett meg, németül pedig az Egyházfórum adta ki. A könyvhöz Karl Rahner írt előszót. Magyarországra 1987-ben térhetett vissza, újra Bakonyszentlászlón lett plébános, ahol a zsidó-keresztény párbeszéd elősegítésére két házat épített, de terve egyházi körökben nem talált kedvező fogadtatásra. Az egyik házat végül a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra hagyta, a másik (Szent Edit Stein Ház) mind a mai napig lelkigyakorlatos házként szolgál.
Nyolcvanas éveiben írta meg Töprengéseim az egyházról című könyvét, amely szintén az Egyházfórum gondozásában jelent meg. Ebben „az öreg plébános… sivatagi ösvényeken vándorol”, és beszél az egyház nehézségeiről, saját aggodalmairól és bizonytalanságairól. Meggyőződése, hogy a „kereszt teljes igazsága… reményt és bátorságot önt belénk” (Berhard Häring). Gyuri bácsi szomorúan vette tudomásul, hogy könyveit az egyházi könyvesboltok nem árusították.
2005 februárjában halt meg Bakonyszentlászlón.
Az Egyházfórum következő számában hosszabb részletet közlünk egyik utolsó leveléből.
Egyházfórum Alapítvány