Ukrajna orosz inváziója mérhetetlen emberi veszteséget és szenvedést okozott, és a második világháború óta nem látott anyagi, környezeti és kulturális pusztítást idézett elő. 2022 óta számos írás született az invázió okairól, a józan politikai és történeti elemzésektől az áldozatot hibáztató és az agresszort felmentő propagandáig. A politikai háttér mellett fontos figyelembe venni a háború ideológiai-vallási megalapozását, amely jelentős kihívás elé állítja a teológust, a valláskutatót és az egyházakat. Zamfir Korinna, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara egyetemi tanárának írása az Egyházfórum 2025/1. számában jelent meg.
A háború igazolására az agresszor állam és annak szócsöve, az Orosz Ortodox Egyház [OOE] a „russzkij mir” („orosz világ”) és a Szent Rusz ideológiájára hivatkozik. A két ideológiai konstrukció összekapcsolása az OOE diskurzusában a totalitárius rendszerekre jellemző politikai vallás jegyeit mutatja. A politikai vallásban a vallás fogalomkészlete beépül egy politikai célokat szolgáló ideológiába, és ezzel az ideológia vallási jelleget ölt. A politikai vallás szakralizálja a politikai intézményeket és eseményeket, illetve vallási eszméket és rítusokat alkalmaz politikai meggyőződések formálására és politikai cselekvések támogatására. A társadalmi kategóriák, illetve a társadalom építőelemei, a család, a nemzet, a faj, a társadalmi osztály, a vallás, az egyház is szakrális dimenziót öltenek, illetve identitásformáló, a csoporton belüli kohéziót megteremtő vallási-ideológiai fogalmakká válnak.
A csoport meghatározásának kiindulópontja gyakran egy, a közös identitást megalapozó politikai-vallási eredetmítosz. A politikai vallás nosztalgiát táplál egy letűnt boldog világ után, amelyben rend, értelem és szolidaritás érvényesült. A múlt felidézése mellett a politikai vallás egy szekuláris szoteriológia keretében Isten országának e világi megvalósulását ígéri, gyakran egy szentté avatott ősi földön.
A világban kozmikus méretű küzdelem folyik a Jó és a Rossz között. Isten országa e világi megvalósulásának ára a harc, a fenyegetettnek vélt értékek védelme az ellenséges erőkkel szemben. A család, a nemzet, a haza, a vallás védelme a harcra felszólító hívószóvá válik. Ezért a politikai vallásban fontos szerepet tölt be a politikai messianizmus és az autoriter vezető kultusza. Ebből az eszkatologikus-apokaliptikus szemléletből következik a rendszer nevében, a politikai célok érdekében elkövetett erőszak igazolása és a háború szakralizálása. A másként gondolkodó csoport (nemzet, osztály, vallás) vagy a politikai ellenfél veszélyes ellenséggé lesz. Az ellenségkép kialakításában fontos szerepet játszik az így konstruált csoport dehumanizálása, illetve démonizálása. Az ellenség politikai és katonai legyőzése vallási kötelességgé válik. Az erőszak a világ megmentésének eszköze a Gonosz megsemmisítése által. A háború metafizikai, illetve eszkatologikus jelleget ölt – nem más, mint a Jó harca a Gonosz ellen, amely az ellenfél megsemmisítésére irányul. Ezzel együtt jár a halál kultusza, az erőszakot elkövetők halálának áldozattá avatása.
A következőkben a „russzkij mir” ideológia és a Szent Rusz eszme rövid tárgyalása után Kirill moszkvai pátriárka megnyilatkozásait és az Orosz Népi Világtanács 2024-es rendelkezését tekintem át. Arra mutatok rá, hogy az orosz ortodox egyház vallási-ideológiai diskurzusa a politikai vallás jellegét ölti: az orosz excepcionalizmus és a kereszténység védelme nevében legitimálja az Ukrajna elleni háborút, azt metafizikai, illetve szent háborúvá avatja.