Tűrj békességgel! – mondja Bánk bán a kétségbeesett Tiborcnak, aki azt feleli:”…ezt mondta az apáturunk is…” Vérforraló lenne, ha mindössze ez volna a kereszténység üzenete, amit a gazdag uraság és a tömött hasú egyházi méltóság a nincstelennek mondani képes. Az Írást kicsit is ismerők jól tudják, az ember megítélése alapvetően aszerint történik, mit tett a rászorulók, kiszolgáltatottak a nyomorúságban élők megsegítésére. Szegények mindig lesznek veletek – mondta Jézus, de az ő szájából hangzik el az is, hogy „szánom a népet”. A gazdagok számára pedig nehezebb az országába jutni, mint tevének átmenni a tű fokán. Az őszintén keresztényeket a kezdetektől napjainkig világszerte áthatja ez a gondolat; megszámlálhatatlan intézmény, alapítvány, egyéni kezdeményezés tanúsítja ezt. A szegénységnek csak az önként vállalt formája dicséretes. Ebben az egyháznak is példát kell mutatnia: szegény egyházként legyen a szegények egyháza. Nem véletlenül vette fel a pápa a legnagyobb kolduló rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevét.
Tűrj békességgel! – mondja Bánk bán a kétségbeesett Tiborcnak, aki azt feleli:”…ezt mondta az apáturunk is…” Vérforraló lenne, ha mindössze ez volna a kereszténység üzenete, amit a gazdag uraság és a tömött hasú egyházi méltóság a nincstelennek mondani képes. Az Írást kicsit is ismerők jól tudják, az ember megítélése alapvetően aszerint történik, mit tett a rászorulók, kiszolgáltatottak a nyomorúságban élők megsegítésére. Szegények mindig lesznek veletek – mondta Jézus, de az ő szájából hangzik el az is, hogy „szánom a népet”. A gazdagok számára pedig nehezebb az országába jutni, mint tevének átmenni a tű fokán. Az őszintén keresztényeket a kezdetektől napjainkig világszerte áthatja ez a gondolat; megszámlálhatatlan intézmény, alapítvány, egyéni kezdeményezés tanúsítja ezt. A szegénységnek csak az önként vállalt formája dicséretes. Ebben az egyháznak is példát kell mutatnia: szegény egyházként legyen a szegények egyháza. Nem véletlenül vette fel a pápa a legnagyobb kolduló rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevét.
Az örökké velünk maradó szegénység megszűntetésére napjainkban is folytatódnak a kísérletek. A XX. és XXI. század gyermekeiként valamennyien átélhetjük, amit Márai ír A szegények iskolája c. könyvében (2005): „Nincs hálásabb publikum még a majomszínházban sem, mint az emberek egy népgyűlésen, hol megmagyarázzák nekik, miért voltak eddig szegények, s megcsillogtatják előttük azt a távoli célt, melynek elérése érdekében újabb nyomorúságot és szenvedést kell majd lelkesen elviselniük”(13. o.). Tanúi lehetünk embertelenül kollektívista megoldások kudarcának éppen úgy, mint az individualista megoldások fiaskójának. Legutóbb egy a kormányzati holdudvarhoz közel álló közgazdász mondta: „Katasztrófa esetén…nemcsak a könnyebben sérültekre jut kevesebb energia, hanem ami a legkegyetlenebb: azokra, akik menthetetlenek. Ha a nincsből a legrosszabb helyzetben lévőknek is sokat adok, azzal azt kockáztatom: azok is ,meghalnak’, akik menthetők lennének” (Berendezkedésváltás: az „út szélén” hagyni 3 millió embert? Sonline interjú Bogár Lászlóval, 2013. március 25.). Drámai szavak egy olyan helyzetben, ahol a hivatalos kimutatások szerint négy millió ember él a létminimum alatt
Az emberek életminőségének javítása nem az egyház és nem a teológusok feladata. Hiábavaló törekvés a pápai megnyilatkozásokban is komplett társadalomboldogító megoldás-rendszert keresni, vagy a hiánya miatt ezért szemrehányást tenni. El kell ismerni a tudományok autonómiáját a társadalomtudományok területén is, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy napjainkban több téveszmét szülnek, mint a középkori természettudományok. Ugyanakkor természetszerűleg megfigyelhető a teológiai és világi tudományos gondolkodás kölcsönhatása ezen a téren is. Termékeny viták forrása lett Max Webernek A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. könyve,amelyik a földi sikerekben a kiválasztottság jelét vélte látni, ugyanúgy, mint Latin-Amerikából indult felszabadítási teológiák, amelyekben sokan a marxizmus hatását gondolták felfedezni.
A keresztény ember – anélkül, hogy „majomszínházi” lelkesedéssel valamelyik szélsőséges ideológia mellett elkötelezné magát – nem tehet mást, mint a tudományok felkínált eredményei közül a lelkiismerete által elfogadhatókból válogatva szüntelenül azt vizsgálja, tudja-e embertársát tettekkel is úgy szeretni, mint önmagát.
Winkler Lajos