Közvetlenül tárcsáz, ha telefonálni akar valakinek, kiszedi a levélszekrényből a küldeményeket, odamegy az Úrangyalára várakozó emberekhez a téren, saját bőrén akarja érezni, tapasztalni „az egyházat”, vagyis személyesen akar találkozni velünk, emberekkel.
Argentínában megszokta, hogy elmegy az emberek lakóhelyére, meglátogatja őket, segít megoldani a gondjaikat. Szétszálazza a csomót, a gubancot. A megtört nádszálat kiegyenesíti.
Róma püspöke, a katolikus egyház pápája egyéniségével tölti ki hivatalát. Nem a pápai tekintélyt öltötte magára, hanem lénye teljességével látja el egyházfői feladatát.
Buenos Aires érseke azt hozta el Rómába, amit Argentínában bevált módszerként alkalmazott.
Nem megszűrt információk alapján tájékozódik, hanem amit lehet, maga tapasztal meg. Lehajol a szomorúhoz, megsimogatja a kicsit, testvérének tekinti a kitaszítottat. Jézus örömhírétől indíttatva gyakorolja a testvériséget. Semmiből nem igényel többet a szükségesnél. A tekintélyből, a hatalomból sem.
A szegények között töltött élet tapasztalataival hirdeti az örömhírt Rómában, mint Kínában a kor által megkövetelt módon evangelizáló és ezért megvádolt Matteo Ricci (16. sz.). Szokatlan magatartás ez „Krisztus földi helytartójától”, némelyeknek riasztó.
Természetes őszintesége zavarja azokat, akik a szerep kellékeit szeretnék látni Ferenc pápa tevékenysége során. Talán megkérdőjelezve érzik ezáltal saját funkcióikat? Bizony, lehetséges. Nem ehhez szoktak az utóbbi évszázadokban. Átsiklottak a II. Vatikáni Zsinat friss levegőt árasztó dokumentumain, csak a megszokottat tartják igaznak. Ők bizony erős ellenállást tanúsítanak a hatalom, a tekintély a pompa elvetése láttán.
Ferenc pápa nem tervez új zsinatot, örülne annak, ha a II. Vatikáni Zsinat határozatai, útmutatásai végre megvalósulnának. Tesz is ezért. Ha vele tartunk a cselekvéseinkben a helyi egyházakban, akkor semmi sem ment meg bennünket a megújulástól, az egyház reformjától.
Karácsonyi beszédében eligazít, hogyan működhetnénk együtt a jobbításért. A bennünk lappangó fény és sötétség harcában álljunk a fény oldalára! Ismerjük föl magunkban a sötétség fegyvereit: a gőgöt, a hazugságot és az önérdeket, és forduljunk szembe velük a mindenkor túláradó kegyelem segítségével! Kitartó igyekezetünk a rászorulókkal való törődésre, a magunkkal és másokkal való megbékélésre, Ferenc pápa törekvéseinek helyi megvalósítóivá tehet bennünket.
NEUBAUER IRÉN
fizikus