Megjelent az Egyházfórum 2019/1. számában
Lapjuk 2018/3. számában Wildmann János írása a kereszténység és az illiberális demokrácia kapcsolatáról nagyon jó és pontos látlelet a hazai politikai kereszténység alakulásáról. Minden unokámmal elolvastatom, akik – már csak a koruk miatt – sok mindenről nem tudhatnak. Egyetlen részlet kifejtését tartom elnagyoltnak, mégpedig Orbán Viktor kitüntetését a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjével. Az írás erről csak annyit mond, hogy azt Orbán „a katolikus hierarchia erőfeszítésének köszönhetően” kapta meg. Érdemes utánanézni, hogy ezt a kitüntetést kik kaphatják valójában. Az alapító XVI. Gergely pápa úgy rendelkezett, hogy azok tüntethetők ki vele, „akik a Római Anyaszentegyház hatalmát (vagy birodalmát) vagyonukkal, fegyvereikkel, tanácsaikkal és más helyes cselekedetekkel segítik”. Az alapítóbullához kiadott kiegészítésben Albano kardinális azt írja, hogy a rendjel olyanoknak adható, akik „egyedülálló törekvésükkel, tanácsukkal, hűségükkel, állhatatosságukkal Hozzánk és Péter Római Székéhez minden vagyonukkal és törekvésükkel tartoznak”. Mindez hogyan állítható Orbánról, aki tíz évvel korábban a papokat nemes egyszerűséggel „csuhásoknak” nevezte? Nagyon jól emlékszem a Magyar Narancs „Cápaszámára”, amely 1991-ben a hazánkba látogató II. János Pál pápát a lehető legalpáribb módon gyalázta. Hogyan tartozna ezek után Orbán Viktor „Péter Római Székéhez”? Egyébként ismereteim szerint ez az érdemrend a Szentszék legrangosabb polgári kitüntetése, amelyet még Horthy Miklós – a „keresztény nemzeti kurzus” ikonikus alakja – sem kapott meg, feltehetően református volta miatt.
Ez a kitüntetés Egyházam botránya. A botrány nagyon erős kifejezés, ezért meg kell indokolnom. Egy érdemrendet – ahogy ezt a magyar nyelv nagyon pontosan kifejezi – az adományozó azért adja, mert a kitüntetett valamilyen korábbi cselekedetét, esetleg életművét, a saját értékrendje szerint kiemelkedő értékűnek tartja, és mások elé követendő példának akarja állítani. Ilyen cselekedetet Orbán esetében senki sem tud megnevezni, sőt korábbi életútja éppen ellentétes az Egyház értékrendjével. Akkor tehát ezzel a politikus valamilyen jövőbeli viselkedését akarták befolyásolni, magyarán, megvásárolták. Ezt pedig az egyházjog kifejezetten tiltja. Csak feltevéseim lehetnek arról, vajon Paskai László bíboros urat és számos más püspöktársát mi vezethette, hogy ezt az elismerést kieszközölték. Feltevésekbe pedig nem szeretnék bocsátkozni. Nagyon tisztelem II. János Pál pápát, és hajlott korával magyarázom, hogy engedett a kérésnek. Egy szent is csak ember, és nem egyszerű dolog megöregedni. Mindenesetre igazoltnak látom Newman bíboros keserű kijelentését: „A politikát érinteni annyi, mint szurokba nyúlni.”
Az Egyház ezzel a kitüntetéssel csapdába került, amelyben a hierarchia többsége nem mert állást foglalni olyan esetben sem, mint amely például Őcsényben történt, s amelynek megítélése pedig minden normális országban egyértelmű. Tisztelet a néhány kivételnek! Sajnos, kevesen vannak, de legalább vannak. Ilyen lenne az a keresztény értékrend, amelyet a miniszterelnökünk véd?
Ifjúkorom meghatározó személyisége lelkiatyám – egy jezsuita szerzetes – volt, akitől azt tanultam: mindennél fontosabb, hogy minden este nyugodtan tükörbe tudjak nézni. Öreg ember vagyok, szeretném ezt továbbadni.
Végh Endre