Ajánlás
- Részletek
- Kategória: Előszó
Keresztény közéleti-kulturális folyóiratként határozzuk meg magunkat. Nolens volens – itt és most, 2018 tavaszán – lapunkban a köz-élet, a politika kap nagyobb hangsúlyt.
Vitaindító értékű írásként közöltük reformáció-emlékszámunkban Kókai Nagy Viktor biblikus teológus tanulmányát. Felhívásunkra továbbgondolandó reagálások érkeztek. A szerzők summázatai alapján ismertetem tartalmukat.
Csepregi András másként értelmezi a hivatkozott szentírási szöveget: „Pál apostol Római levelének híres szakasza, 13,1–7, a »felettes hatalmak« iránti feltétlen engedelmességre utasítja a római gyülekezetet. E tanítás két gazdag értelmezéstörténeti hagyományt teremtett. Az első szerint az Apostol utasítása normatív, minden időben és minden körülmények között érvényes a keresztény közösségek számára. A második szerint a közösség mérlegelheti, rá is vonatkozik-e az apostoli utasítás vagy választhatja a »felettes hatalmakkal« szemben az ellenállás útját. A második hagyomány jegyében született meg a szöveg kortörténeti olvasatának kísérlete; kutatják és értelmezni próbálják azokat a körülményeket, amelyek között Pál apostol számára nem adatott más választás, mint a feltétel nélküli engedelmességre való felszólítás. A történeti tényezők ismerete megteremti a mai olvasó számára azt a távolságot a szövegtől, amely megengedi a saját helyzetére reflektáló mérlegelést.”
Bartha István a posztmodernnek nevezett társadalmi jelenségekre kérdez rá kortárs és felvilágosodás kori szerzők, valamint a Biblia segítségével. Határozottan állást foglal amellett, hogy az egymást követő nemzedékek kitartó, következetes, évszázadokon át tartó küzdelme nem lehet hiábavaló. „Nincs jogunk lemondani szabadságunkról. Nincs jogunk átadni az irányítást újsütetű önjelölt istenkirályoknak.”
Teológia rovatunkban Barcsák János a teremtéstörténet értelmezésének újragondolására buzdít: „Ádám és Éva teremtésének története (Ter. 2,4–25) nagy figyelmet kapott a modern teológiában, hiszen e rész tartalmazza a Biblia legalapvetőbb tanítását a szexualitásról, a házasságról, a férfi és a nő közötti viszonyról. Dolgozatunk arra mutat rá, hogy a szöveg teológiai tanítása a nő és a férfi teljes egyenlőségéről komplex struktúra keretei között mutatkozik meg. A paradicsomtörténetben megjelenő struktúra nemcsak a szeretet tapasztalatának fenomenológiai leírását teszi lehetővé, hanem az emberi kreativitás megragadását is.”
„Ez a gazdaság öl” – méltán vált híressé a Tornielli–Galeazzi szerzőpáros Ferenc pápa gazdaság- és társadalompolitikai nézeteinek bemutatására vállalkozó könyve. A közgazdász Homolya Dániel a mű kritikus olvasatát kínálja – újabb ösztönzés arra, hogy a kérdést minél több oldalról közelítsük meg, lapunk hasábjain is.
Hűséges szerzőnk Ranschburg Ágnes Hildegard pszichológus, OSB obláta. Lélekszigetre invitál minket ismét, hogy feltegye kereszt-kérdését: lehetséges-e megbocsájtani?
Tisztelt Olvasóinknak ezekkel az olvasmányokkal kívánunk gazdagító húsvéti felkészülést.
Pongrácz Mária
Keresztény értékforradalom!
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Egy átlagosnál jobb fővárosi plébánia átlagosnál színvonalasabb lapjának húsvéti kiadásába becsúszott - sajnos korántsem véletlenül - egy húsvéti kakukktojás, a Katolikus ellenforradalom című írás, mely egyenesen arra buzdítja a katolikus fiatalokat, hogy legyenek ellenforradalmárok. A szerző szerint „a forradalom szelleme megtagad minden felsőbbséget és minden tekintélyt, szabadon engedve a gőg és az érzékiség tombolását”. Úgy tűnik, a kiáltvány szerzője nagyvonalúan eltekintett olyan tényektől, mint, mondjuk, a 48-as, az 56-os, vagy éppen az 1986-os fülöp-szigeteki forradalom, mely utóbbi éppen az ottani katolikus egyház vezetésével döntötte meg Marcos diktatúráját. Természetesen a legszentebb célokat hirdető forradalmaknak (akad azért ilyen szép számmal!) is akadt hátulütője, vadhajtása, paródiája, ugyanis ezeket is emberek művelték.
Tanúságtétel egy „anonim keresztény” mellett
- Részletek
- Kategória: Más-kép
Ez év februárjában 88 éves korában elhunyt újdonsült jó barátom, Harsányi Iván, a munkásmozgalom-történetírás és a magyar hispanológia doyenje. 1944-ben (amikor még Hirschnek hívták) a spanyol követség menlevelével vészelte át húgával a holokausztot, 1945-ben nyomdászként folytatta, 1950-től a Lenin Intézet történelem szakos hallgatója, 1954–57 között tanársegédje. 1957–től két évig a Nap utcai általános iskola tanára, aztán három évig a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet adjunktusa, hat évig az MSZMP KB agitprop osztályának munkatársa, huszonegy évig az MSZMP Politikai Főiskola nemzetközi munkásmozgalom-történeti tanszékének, 1990-től egy évtizedig (nyugdíjba vonulásáig) pedig a Pécsi Tudományegyetem modern kori történelem tanszékének jeles professzora, majd haláláig aktív emeritusa. Több mint fél évszázadot töltött a legújabb kori spanyol történelem kutatásával. Életművének egyik kiemelkedő mozzanata, hogy felkutatta és bemutatta Ángel Sanz Briz, a budapesti spanyol nagykövetség ügyvivője nagyszabású zsidómentő akcióját, amiért a spanyol királytól a Polgári Érdemrend Középkeresztjét kapta.
Mit mond az Egyház: politizáljanak-e a papok?
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
Végh Endre írása vitaindítónak bizonyult, és engem is a kérdés továbbgondolására sarkallt. A kérdés hatására az ember önkéntelenül kutatni kezd a példák után. Az egyház kétezer éves története kimeríthetetlen példatárral szolgál jól-rosszul politizáló papokról, de saját közelmúltunk is bőséges anyagot kínál. Ötleteléseket megelőzően azonban célszerűbbnek látszik megvizsgálni mi a katolikus egyház felfogása ma, amikor a régi koroktól eltérően klerikus és értelmiségi nem azonos, nem egybevágó fogalmak. Legjobb forrásként a II. vatikáni zsinatnak a világ püspökei által megvitatott és elfogadott okmányaira, és az ezek nyomán kialakított jogi útmutatásaira támaszkodunk. Megengedve persze annak lehetőségét, hogy az élet, a gyakorlat felülírja, vagy finomítsa e szabályokat. Tegyünk hát egy rövid sétát e dokumentumok, paragrafusok és értelmezések világában!
Politizáljanak! De hogyan?
- Részletek
- Kategória: Világ-nézet
A válasz egyfelől egyszerű: amennyiben a keresztényeknek kötelessége a politizálás, a keresztény közösségek papjainak is az. Másfelől nemcsak az ördög, hanem az angyal is a részletekben van, ezekbe azonban ebben a műfajban természetesen nem lehet, nem is szabad belemenni, csak éppen belevillantani.
Kezdjük az első tézissel, a politizálás szükségességével! Ferenc pápa egyértelmű szavakkal („Be kell szállnunk a politikába, mert a politika a szeretet egyik legmagasabb formája, mert a közjót keresi”, „Csináljatok olyan rendetlenséget, amely felszabadítja a szívet, együttérzővé tesz bennünket, reményt ad nekünk!”) és félreérthetetlen gesztusokkal (például Bolíviában tüntetően beült a mindenféle kizsákmányolás ellen föllépő szakszervezeti és civil aktivisták közé) voksolt a politizálás mellett.
