egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók nagymértékben meghatározzák létünket, identitásunkat. Élményeink nem légüres térben történnek, hanem az adott kor által meghatározott társadalmi közegben, amelyben közös, érzelmileg telített történések (tulajdonképpen közösen elszenvedett traumák, például az elvesztett háborúk, Trianon stb.) befolyásolják őket. A kollektív emlékezet kihat egyéni emlékeink tartalmára, emocionális jelentőségére, végső soron identitásunkra. Életünk folyamán és dinamikájában emlékezetünk tartalma változik. Emlékeink nyernek vagy veszítenek jelentőségükből, az egyiket elfelejtjük, a másikat megszépítjük. Ez is összefügg a korral változó kollektív emlékezettel.

AKTÍV ÉS PASSZÍV EMLÉKEZÉS

Emlékeink és a hozzájuk kapcsolódó reflexiók nagymértékben meghatározzák létünket, identitásunkat. Élményeink nem légüres térben történnek, hanem az adott kor által meghatározott társadalmi közegben, amelyben közös, érzelmileg telített történések (tulajdonképpen közösen elszenvedett traumák, például az elvesztett háborúk, Trianon stb.) befolyásolják őket. A kollektív emlékezet kihat egyéni emlékeink tartalmára, emocionális jelentőségére, végső soron identitásunkra. Életünk folyamán és dinamikájában emlékezetünk tartalma változik. Emlékeink nyernek vagy veszítenek jelentőségükből, az egyiket elfelejtjük, a másikat megszépítjük. Ez is összefügg a korral változó kollektív emlékezettel.

[...]

Könnyebb a passzív emlékezés. Általában pozitív, kellemes, szép emlékek merülnek fel tudatunkban, csak traumatizált állapotban fenyegetnek terhelő emlékek, amelyeket nem sikerült elfelejtenünk. A passzív emlékezés gyakran feleleveníti a kollektív emlékeket is. Ez esetben is általában a pozitív emlékek vannak előtérben. Ám a passzív emlékezés tulajdonképpen regresszív folyamat: az elveszett Paradicsomot keressük benne. Ezért vagyunk ebben az állapotban különösképpen manipulálhatók a kollektív emlékezetet esetlegesen szépíteni akaró, a negatívumokat kirekesztő, a kollektívum felelősségét tagadó, történelemhamisító kultúrpolitika által. Sokkal nehezebb az aktív emlékezés.2 Igyekszünk emlékeink után kutatni, egyik emlékről a másikra kérdezni, a negatív, számunkra terhelő emlékeket sem kihagyva. Mint a pszichoanalízis folyamán, itt is igyekszünk elfelejtett, elfojtott emlékeket tudatossá tenni. Ez a munka a kollektív emlékezetnek, emlékeink korhoz kötött társadalmi kontextusának felülvizsgálatához vezet. Mindez kihat identitásunkra, amely szintén változik, függetlenedik a hamis illúzióktól, ideológiáktól, tisztul, segít jobban elhelyezni a dolgokat, ami növeli önmagunk és mások megértését, és kritikusabbá tesz a kollektív emlékezet manipulációival szemben. Az aktív emlékezés sokszor fájdalmas: gyászmunkával jár.

1944-ben, a magyar holokauszt szégyenteljes évében 14 éves voltam. Igyekszem – mint fiatal kortanú – felidézni az akkori közhangulatot és néhány emlékemet a háború idejéből, különösen annak utolsó fejezetéből.

[...]

(A teljes cikk elolvasásához rendelje meg elektronikus vagy nyomtatott lapszámunkat.)

Pfitzner Rudolf
pszichológus, pszichoanalitikus
a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tiszteletbeli tagja
a Ferenczi Emlékérem tulajdonosa

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.