egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Legfontosabb kérdéseink egyike, hogy mi teszi az embert emberré. Úgy is kérdezhetnénk, hogy mi a valóság és az igazság az ember vonatkozásában. Ezt kellene megtanítani mindenkinek már az iskolában. Ha a valóság szerint egyformán jók és rosszak vagyunk, az kevés, de ha igazság szerint a jó és a rossz bennünk nem egyforma vagy nem egyenértékű, akkor már közeledünk az emberséghez. Az embert ugyanis a jó teszi emberré, a rossz pedig embertelenné. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó emeli, fejleszti az ember képességeit, a rossz pedig süllyeszti, sorvasztja lehetőségeit. Az etikai különbségeken túl azonban arra is kellene választ találni, hogy mi az a jó, ami az embert emberré teszi. Vagy mi az a rossz, ami embertelenné, bár ez másodrendű, mert az ember azzá válhat, amivé gondolataival lenni szeretne. Idea, eszme, példa és minta nélkül nincs emberség. Ezek a nem materiális dolgok tehát fontosabbak minden megfoghatónál. Így röviden úgy válaszolhatunk a kérdésre, hogy miből lesz az ember: az emberfölöttiből. Aki lemond erről, az önmagáról mond le.

Legfontosabb kérdéseink egyike, hogy mi teszi az embert emberré. Úgy is kérdezhetnénk, hogy mi a valóság és az igazság az ember vonatkozásában. Ezt kellene megtanítani mindenkinek már az iskolában. Ha a valóság szerint egyformán jók és rosszak vagyunk, az kevés, de ha igazság szerint a jó és a rossz bennünk nem egyforma vagy nem egyenértékű, akkor már közeledünk az emberséghez. Az embert ugyanis a jó teszi emberré, a rossz pedig embertelenné. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó emeli, fejleszti az ember képességeit, a rossz pedig süllyeszti, sorvasztja lehetőségeit. Az etikai különbségeken túl azonban arra is kellene választ találni, hogy mi az a jó, ami az embert emberré teszi. Vagy mi az a rossz, ami embertelenné, bár ez másodrendű, mert az ember azzá válhat, amivé gondolataival lenni szeretne. Idea, eszme, példa és minta nélkül nincs emberség. Ezek a nem materiális dolgok tehát fontosabbak minden megfoghatónál. Így röviden úgy válaszolhatunk a kérdésre, hogy miből lesz az ember: az emberfölöttiből. Aki lemond erről, az önmagáról mond le.

Az ember belső meghatározottsága

Akár homo sapiensnek, akár csak társas lénynek nevezzük az embert, akár Isten képének és hasonlatosságának a Biblia szerint, az egyaránt valami korlátozhatatlanra utal, hiszen a bölcsesség éppolyan kimeríthetetlen, mint a sokféle emberi együttélés szükséglete és gyakorlata, Istenről nem is szólva. Az egyetemes, az archaikus korig visszanyúló hagyomány bennünket másképpen, belülről határoz meg. Anyagi fizikumunk mellett sokkal jobban megkülönbözteti az anyagnál finomabb szellemi (pszichikus) és anyagtalan (pneumatikus/spirituális) lelki természetünket. Mindig hangsúlyozom, hogy a mai lélektan (pszichológia) és a hagyományos lélekfogalom nem ugyanarról szól, ami zavarokat okoz sokaknál, ezért szellemnek kezdik nevezni az anyagtalan, tehát időtlen, korlátlan és oszthatatlan pneumát. Akinek volt lelki élménye, az nem cseréli föl ezeket a fogalmakat. Míg a mai tudomány a pszichológiát is csak mérhető, valószínűsíthető, tehát anyagi szempontból tudja elfogadni, addig a hagyományos emberképet jól érzékeltetik korábbi eredetű nyelvi kifejezéseink. Minél archaikusabb szövegek alapján tanulmányozzuk az embert, általában annál pontosabb leírását találjuk fő, nem anyagi részeinek és azok kölcsönhatásainak, amiből pl. a Biblia fordításának a nehézségei következnek. Néha célszerűbb lenne az ember különböző részeit a klasszikus görög terminusok segítségével leírni, melyek közel állnak a keleti, az archaikus, pl. az óind antropológiához is. Így világosabb lenne, hogy állandóan cserélődő sejtállományunk mögött az aktív, egyensúlyt helyreállító, feszültségeket oldó pszyché működik, változatlan önazonosságunk (énünk) pedig a pneumának köszönhető. A három fő és a két átmeneti rész (élő test/szóma és az egyesítő értelem/núsz) természetesen teljes egységet alkot, egymást áthatja, ezért „teleszkopikusan összetolt” állapotban képzelhető el. Mivel a teljesen kifejlett ember ritkaság (a legtöbben sajnos mintha beszélő állatok lennének), nagy különbség van a normális/egész-séges és a fejletlen, fogyatékos, potenciálisan beteg emberek között.

Helyes emberképünk megértetné velünk, hogy anyagi természetünket milyen erők mozgatják. A fiziológiai folyamatok fölötti, szomatikus testműködést a jóga ismeri a legjobban, hiszen sem a hét erőközpont (csakra), sem a három energiavezeték nem mutatható ki laboratóriumi vizsgálattal. De nemcsak jógik jönnek rá, hogy életünk kizárólag pszichikus energiákon keresztül kapcsolódhat a maga rejtett, anyagtalan forrásához. Az utóbbi fölfedezése a hagyományos meditáció célja, önmagunk tökéletesítésének a föltétele. Sokan összekevernek azonban ezen a néven három különböző mentális tevékenységet, mintha egymás szinonímái lennének, pedig markánsan különböznek nemcsak egymástól, hanem a gondolkodás rendezetlen formáitól (ábrándozás, képzelődés), de a tudatos, kifelé irányuló összpontosítástól is. Az utóbbitól a tulajdonképpeni meditáció (elmélkedés) főleg a befelé irányuló tudatosság tekintetében tér el: vizsgálódása a rendetlen, henye gondolatok rendezését célozza. A gyorsan fölbukkanó emlékek, ötletek fantasztikus sokaságát próbálja egyirányúsítani, mégpedig fontossági sorrendben. Elmélkedésnek is nevezik, mert a gondolatok értékelését és rendszerezését jelenti, vagyis hierarchikus, természetes helyükre kell tenni őket. A használhatatlan gondolati szemetet elvetve a meditáció nemcsak állandóan javít addigi állagán, mint én az írásaimon, hanem új, szintetikus fölismerésekre, valamint belső integritásra, kiegyensúlyozó erőre, a teljességre törekszik.

Magasabb szinten a meditáció gondolatmentes nyitottsággá válhat az anyagtalan lelki élmények visszatükrözésére. Ez a kontempláció (szemlélődés) a fizikai képek nélküli valóság mélyebb, tapasztalati megismerése. Nemcsak szavak nélkül vezet szellemi tisztulásra, hanem mindenféle érzelmi-értelmi működés elhagyását is jelenti. Azzal kezdődik, hogy testi érzékeinket lezárjuk kifelé (1), majd hosszú, türelmes munkával szellemi érdeklődésünket a végsőkig redukáljuk, hogy belső egyensúlyt, zavartalan nyugalmat teremtsünk (2). A kapott pszichikus vákuumban előbb-utóbb ajándékképpen, más minőségben magától jelentkezik, a maga sajátos módján érezhetővé válik a pneuma (3). Kettős (testi-szellemi) foglalatában így meghatározóvá lesz az anyagtalan lélek, ezután „ő” dönt, vezet vagy gátol. Az anyagiaktól való teljes fölszabadulás páratlan öröme adja a hosszú fáradozás jutalmát és értelmét. Vagyis a lemondások, a belső kiürülés és az egész aszkézis nem öncélú, mazochista önsanyargatás, hanem a legteljesebb emberi élet előkészítését szolgálja, ahol már nincs kínlódás, nélkülözés, fájdalom és halál.

Nem meditáció az ima, mely szintén nagy összpontosítást kíván a végső valósággal létesítendő személyes kapcsolathoz. Tapogatódzásunkat azért fontos hagyományos vagy saját szavakba foglalnunk, hogy a gondolatok elkalandozását csökkentsük. Az imádkozónak érzelmileg is azonosulnia kell az isteni szférával (ld. imádat, imádság), hogy saját őszinte nyitottságán, fogékonyságán túl figyelme a legmagasabb rendűre irányuljon, az örökkévalóra hangolódjék. Természeti és pszichikai analógiák is segíthetik megközelíteni a változatlan, természetfölötti, spirituális valóságot, de csak koncentrált, minden egyebet kizáró formában. Minél több ilyen tapasztalatot gyűjt össze valaki élete során, annál biztosabban tájékozódik a fölfedezett láthatatlan világban. Ennek érzékelését „lelki szemek”-nek nevezik, amelyek annak nyílnak meg, aki el tudja különíteni a szent, isteni szférától a jelenségek, az emberi képzelődés és az istentelen kísértések minden illúzióját, így egyre bátrabban mozognak gondolatai a tökéletesség vonzásában. A tökéletesedés klasszikus útja a megvilágosodás élményén túl ismeri a szentség (tökéletesség) misztikus állapotát is, amely azonban rejtve marad a beavatatlanok előtt. Csak megfelelő erkölcsi tisztaság, tapasztalt mester vezetése vagy isteni ajándékként megélt megvilágosodás segíthet valakit ennek a közelébe. Mivel az ismeretlenbe tett elhamarkodott ugrás lehet sikertelen is, súlyos egóval pszichikusan bele lehet rokkanni. Ez az őrület.

 


  (A cikk folytatódik! Ha felkeltette érdeklődését, ide kattintva megrendelheti a teljes lapszámot.)


 

P. Gábor Mózes

egysza

Adószám: 19667908-1-43
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.