egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/1. számában

 

(Paul Claudelt olvasgatva)

1.   Istent keresztre adtuk, megöltük.
      Nietsche is erre büszke.
      Nem kell a názáreti Jézus, feszélyez.
      Keresztre vele! Méghogy Király?!
      Se királyunk, se cézárunk, csak a Párt!
      No meg az arany, a pénz és a Vér,
      ennyit az Euró mégiscsak megér.


2.   Meg van írva, három nyelven is az „ok”,
      s lent a tömeg lelkesen, zajongva tapsol.
      Mióta Jézus „hordozza” keresztjét,
      „Isten nélkül nincs bűn többé,
      de kereszt se, ha nem Krisztusé”.
      Ha majd Vele vittük a keresztfát,
      a kereszt visz minket is a Golgotán.

3.   Jézus elbukik, leomlik a földre,
      Benne az Út maga hullt göröngybe.
      Ügyetlenül rárakott durva kolonc
      hibás, csalárd, szédítő tolonc.


4.   Anyja, Mária áll az útfélen,
      tehetetlen, bár úgy beszélne
      Fiához, Egyetlenéhez, Mindenéhez,
      ám Isten maga is néma, s ő szólni se képes.

5.   Simon Cirenéből, munkától poros,
      kényszerítve bár, ím, az első Krisztoforosz.
      Ráesett a kereszt, s ő a gerendára,
      így lett a csúfságból mindnyájunk váltsága.

6.   Veronika, drága, magad is árva;
      Jézus arcával kendődön
      minden festmény kába.
      Pingált, léha képek
      műcsarnokainkban
      unott, cinikus csáb
      „művészi” pózokban.

7.   A második bukás a kereszt nélkül esett,
      jelezve: a tiéd már a testvéri kereszt!
      Most már nemcsak térdre, Arcodra esel.
      Nem éppen gyöngéden, durva kéz felemel.


8.   Ne értem, ne értem sírjatok!
      jeruzsálemi szegény jó asszonyok,
      vérpirosan is én még „zöld ágacska vagyok,
      ők, ők, a száraz ág, ordító sokadalom!”

9.   A harmadik esés jelképes kín-ige:
      „csak fekve ne maradj!” így a szent jelige.
      Nem kell már elesned, ott immár a kereszt,
      nincs szükség lerogynod, még egyszer, negyedszer.

10. Elárult Szépség, megvakított Fény,
      dicsőségétől fosztott szent mezítelenség,
      szentség-fosztó, istent-lerántó hitetlenség,
      „mítosztalanító” tudós szemérmetlenség:
      Jézusról letépik ruháját, köntösét,
      mit pedig Anyja ujjai szövögettek.

11. Archimédesz szilárd pontja
      a földet is kiforgatja
      (az emelő csak adalék).
      Jézus keresztje a „fixpont”
      három-négy szögön függ a nagy Halott –
      a mindenségben a súlypont –
      s aki ránéz, mind megváltott.

12. Felrángatják a keresztet,
      nemcsak a föld: Ég és Mennyek,
      rajta leng az Univerzum
      örökre „est consummatum”.

13. Piéta. Vége a kínoknak,
      a kereszt helyt ad a Tabernákulumnak,
      Mária az „élő”, a többi a templomokban
      a Nagy halott titkán élve folytatódnak.

14. Jézust sírba teszik.
      Az ősember barlangban lakott.
      Jézus születése is barlangban volt,
      a sír is barlang, de üres volt
      a harmadik napon.
      Ezt látták a szent asszonyok,
      Föltámadott!

***

„Nincs oly kereszt a nap alatt, melyre (Jézus) teste rá nem illenék,
Nincs olyan bűn a nap alatt, mely ne hasonlítana sebére.

Oltárodnál, hol rejlesz, jöjj hát hozzánk világ reménye!
Teremtményednek, Uram, akár sírodnak oly tátongó a mélye!”

                                                            (P. Claudel, Keresztút)

 

BÉKY GELLÉRT SJ

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.