egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/1. számában

A Mindszenty-tisztelet története (1975–2005)

Kultusz = 1. Vallásos gyakorlat, tisztelet, a vallási szertartások összessége; 2. Hódolat, fokozott tisztelet, imádat; 3. Kulturális igazgatási rendszer.

A katolikus dogmatika szerint az erényeket hősi fokban gyakorló hívőket az egyház, szabályos bírósági eljárás keretében, először boldoggá, majd szentté avatja, és tiszteletüket engedélyezi. Ehhez kizárólag csak a mindenkori pápának van joga. Az ő esetükben a kultusz egyet jelent erényeik elismerésével és közbenjárásuk kérésével.

A jaltai egyezmény értelmében Kelet-Európa, s így Magyarország is, a Szovjetunió érdekövezetébe tartozott. A szocialista-kommunista ideológia álláspontja szerint a szocializmus megvalósulásával a vallás meg fog szűnni, el fog halni. Ezt az álláspontot a létrehozott új államhatalom a maga diktatórikus eszközeivel nagymértékben támogatta. Ennek ellenére tudomásul kellett vennie a vallásos tömegek jelenlétét, és azt a tényt, hogy Magyarországon a legnagyobb létszámú hívőközösséggel a katolikus egyház rendelkezett. Ez az egyház a magyar történelem szerves része, s élő szervezettel bírt nemcsak a múltban, hanem a világháború befejezésének időszakában is. Mivel szervezeti rendjében szigorúan hierarchikus felépítésű, ezért a püspökök, érsekek kinevezését a Rómában székelő pápa gyakorolja. 1945-ig az ún. bevett egyházak uralmi pozícióban voltak, ami számos előnyt biztosított számukra. Ez az uralmi helyzet kifele kiváltságokat, befele hierarchikus, szinte feudális szervezetet jelentett. Magyarországon számos olyan feladat várt megoldásra, amelyet a fejlett nyugat-európai államok már régen megoldottak.

1945. március 29-én váratlanul elhunyt Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek. Az egyházszervezet vezetését azonnal Drahos János kanonok, káptalani helynök vette át. Az 1944-ben, Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány programjában „a teljes vallásszabadság” álláspontja is szerepelt. A háború befejezése és a békekötés után az egyházak szerepe úgy módosult, hogy az Ország­gyűlésben megszűnt a Felsőház, ahova a régi törvény értelmében az egyes főpapok is tartoztak. A földreformmal, ami a nagybirtokok államosítását is jelentette, megszűnt az egyházak anyagi biztonságának nagy része, s így működésük finanszírozása nagymértékben az államra hárult. Az anyagi javakkal való törődéstől megszabaduló egyház nagyobb teret kapott a hívekkel való foglalkozásra, a lelki élet elmélyítésére. Közben viszont alapvető, egyáltalán nem előnyös társadalmi változások zajlottak le. A megalakulófélben levő, szovjet mintára létesülő társadalmi szervezetek egyre nehezebben tudtak megegyezni a hagyományosan szilárd erkölcsi alapokon álló egyházi élettel. Ráadásul az egyházi iskolák és a szerzetesrendek nagy részének a megszüntetése még inkább fokozta az ellentétet. A püspöki kar egy része ki szeretett volna egyezni az új államhatalommal, de ez a mindkét oldalról fennálló ellentétek miatt nem sikerült.

Így történt, hogy 1945 karácsonyán őrizetbe vették Mindszenty József  hercegprímást, és kezdetét vette az ellene lefolytatott, minden ízében koholt bűnvádi eljárás és per. Az ítélet nem lehetett kétséges: a teljes egészében koncepciós tárgyalás alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan csak az 1956-os szabadságharc idején szabadult ki. Amikor a forradalmat a szovjet túlerő leverte, a hercegprímás az amerikai követségre menekült. Innen csak 1971. szeptember 18-án léphetett ki, külföldre távozása árán.  Kétségtelen tény a „szocialista” hatalom durva bánásmódja az egyház képviselőjével szemben. Ugyanígy vitathatatlan az egész eljárás koncepciós és hazug mivolta. Mindmáig nem megoldott azonban, hogy miképpen tudták rávenni a bíborost a hamis vallomás elmondására. Valószínűleg durva testi kényszer alkalmazásával. Hitvalló életét a börtönben és a száműzetésben eltöltött évek bizonyítják. Tiszteletre méltó és keresztényi, ahogyan a hazájától távoli idegen országokban viselkedett, ahogyan a világ minden táján honfitársait, a magyarokat kereste. Amennyiben megérjük boldoggá avatását, valóban a szilárd akarat és az egyházhűség szentjét tisztelhetjük benne. Ez a kötet eseménytörténetet ismertet, és bő válogatásban a sajtóban megjelent közleményeket teszi közzé a bíboros 1975-ben bekövetkezett halálától tiszteletének és emlékének eseményeiről. Evvel adalékul szolgálhat megismeréséhez és a boldoggá avatási eljáráshoz egyaránt.

Kairosz Kiadó, Budapest, 2005.

Radnóti Róbert

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.