egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2007/1. számában

Az Egyházfórum 2006/6. számában közöltük a német Passaui Egyházmegye lelkipásztori munkatervének 1. részét, amelyet még Franz Xaver Ede püspök hagyott jóvá. A munkatervet az egyházmegye papjai és hívei, több ezren közösen dolgozták ki, de az egyházmegye újonnan kinevezett püspöke gyakorlatilag hatályon kívül helyezte. Jelen számunkban a terjedelmes és figyelemre méltó dokumentum 2. részét közöljük. (A szerk.)

 

KÖZEL ISTENHEZ, KÖZEL AZ EMBERHEZ

LELKIPÁSZTORI MUNKATERV 2000

2. RÉSZ

 

SZEMÉLYEK TÁMOGATÁSA, STRUKTÚRÁK KIÉPÍTÉSE

Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

(1 Kor 12, 11)

Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.

(Zsolt 127,1)

Mivel Jézus Krisztus az egyház feje és középpontja, ezért az egyház centruma a szeretet: Isten szeretete és az emberek szeretete. Az egyház láthatóvá teszi az embernek e bensőséges egységét Istennel, valamint a többi emberrel a mindinkább eggyé váló és mégis oly szétzilált világban, és előre viszi azt. (Lumen gentium 1). Ezáltal nyomokban Isten országa jön el a világba. Miközben az egyház növekszik, a világ is megváltozik.

Ahhoz, hogy ezt az Istentől reá szabott feladatot be tudja tölteni, hogy „az üdvösség egyetemes szakramentuma” legyen (Lumen gentium 48, Ad gentes 1), az egyháznak személyekre és struktúrákra van szüksége. Olyan hozzáértő nőkre és férfiakra, akik mély meggyőződésből eredőn Istenben élnek; olyanokra, kik tudnak papi elhivatottságukról, hogy egyházként éljenek és alkossanak; olyanokra, kik felfedezik magukban a tehetséget, kibontakoztatják és az egyházon belül az emberek üdvére hasznosítják azt.

Az egyháznak szüksége van az együttműködés, a munkamegosztás formáira, pénzügyi eszközökre, olyan kommunikációs és döntési folyamatokra, melyek cselekvőképességét biztosítják. Egyszóval, az egyháznak olyan struktúrákra van szüksége, melyek az egyház elé kitűzött feladattal, valamint korunk követelményeivel nagymértékben összhangban vannak.

 

SZEMÉLYEK ÖSZTÖNZÉSE, TÁMOGATÁSA

Az egyház gazdagságát az emberek jelentik, különféle képességeikkel és tehetségeikkel együtt. Mindenki tehetséges, senki sem tehetségtelen. A passaui egyház jól teszi, ha sáfárkodik ezzel a gazdagsággal. Ehhez a korai egyház tapasztalataiból meríthet inspirációt (vö. 1 Kor 12). Valamennyiüknek egyenlő méltóság jut osztályrészül, minden egyesnek megvan azonban a maga tehetsége az egyház életének javára: „Bár egyeseket Krisztus akarata tanítóknak, a misztériumok sáfárainak és pásztoroknak rendelt mások javára, teljesen egyenlő mindnyájuk méltósága és tevékenysége minden hívő közös feladatában, Krisztus Teste építésében” (Lumen gentium 32, vö. c. 208 CIC).

Ők valamennyien együtt hordozzák az egyházat és lelkészségét.

Még sohasem volt a passaui egyházban ennyi nő és férfi, aki hajlandó erejét, képzelőerejét és idejét az ügy szolgálatába állítani. Ama meggyőződésből teszik ezt, hogy ezzel egy keresztény és így egy emberibb világhoz járulhatnak hozzá. Eközben elismerésre találnak, nem ritkán pedig új értelmes perspektívákra is saját életük számára. A tehetségek és talentumok gazdagsága aközben bontakozik ki, midőn az emberek együtt élnek és felelősséget vállalnak egymásért. Ehhez azonban odafigyelésre van szükség azt illetően, milyen formában kaphatnak a tiszteletbeli munkát végző és a főállású munkatársak megerősítést és támogatást, miként fejleszthetik tovább személyesen saját magukat.

A tiszteletbeli és főállású munkatársak komoly igyekezete drága kincs a passaui egyház számára. Azonban ez csak akkor marad eleven, ha teret és lehetőséget nyitunk, hogy tevékenységüket tökéletesítése érdekében. Ez tehermentesítést és újult erőt jelent a felgyorsult változások korában. Az itt javasolt projektek segítenek, hogy ki-ki felfedezhesse személyes erősségeit és tökéletesíthesse azokat.

Ama személyek lesznek képesek találékonyabban és elkötelezettebben  dolgozni, akik mélységes lojalitásból cselekszenek, és ama meggyőződés vezeti őket, hogy nélkülünk, keresztények nélkül hidegebb és szegényebb lenne az ország. Ellenben aki „magában felmond”, azon a lemondás vesz erőt; aki csak a siránkozásig jut el, az saját magának és faladatának is árt. A visszásságok feletti minden bírálat mellett is olyan emberekre van szüksége az egyháznak, akik mélyen hívő derűlátásból kiindulva tevékenykednek, és akik örvendeznek.

 

6. projekt. Tiszteletbeli munkatársak támogatása

Értékelés

A fiatal és felnőtt emberek társadalmi munkában való elköteleződése a gyermek- és felnőtt munkaközösségekben, az egyes tanácsokban, csoportokban és egyesületekben, a tanácsadó szolgálatokban és a szeretetszolgálat területén az egyházi élet lényeges alkotórésze (vö. 1 Kor 12,4-11). Ugyanakkor mindez a társadalom számára olyan hozzájárulást jelent, amelyről nem mondhat le. E nélkül a hajlandóság nélkül, melyet sok keresztény a tiszteletbeli szolgálat iránt mutat – akár rövid, akár hosszú távú az – számos tevékenységi terület parlagon maradna.

A célok, melyeket el kívánunk érni

A passaui egyház célzottan támogatja az olyan intézkedéseket, melyek révén a tiszteletbeli munkatársak tisztázhatják és megerősíthetik indítékaikat, továbbfejleszthetik képességeiket, és lelki elmélyülést nyerhetnek. Mindeközben ügyelünk rá, hogy a  tiszteletbeli megbízatás mind időtartamát, mind pedig tartalmi követelményeit tekintve behatárolt legyen. Előmozdítjuk a tiszteletbeli munkatársak főmunkatársakkal való együttműködését. Egyértelműen szabályozzuk az illetékességi és hatásköröket.

Intézkedések, melyek e célokhoz vezetnek

► Az egyes feladatkörök szakszerű támogatása

►    A helyhez alkalmazkodó tanfolyamok szervezése, melyek a vezetői feladatokra képeznek (egyházközségi tanácstagok és csoportok, egyesületek és szövetségek felelős vezetői).

►    Tiszteletbeli munkatársak támogatása, beiskolázása és figyelemmel kísérése a egyházközséggel együttműködve, különösen ama helyeken, ahol helyben nem állnak rendelkezésre főállásúak a fiatalok pasztorációjához.

►    Új szolgálati feladatok átvétele esetén bevezető tanfolyamok tartása és lehetőség a véleménycserére tapasztaltabb tiszteletbeli munkatársakkal és szakemberekkel.

►    Oázis-napok a feltöltődés érdekében (például kolostorokban és a képzésre rendszeresített épületekben).

► A feladatok és szerepek továbbfejlesztése, az egyes tiszteletbeli feladatok új arculatának kialakítása érdekében.

►    Az elismerés kultúrájának gyakorlása, valamely tiszteletbeli tevékenység befejezésének esetén is. 

7. projekt. Főállású munkatársak képzése és pallérozása

Értékelés

Az erős indíttatású és jól képzett főállású munkatársak – papok és laikusok egyaránt – a tiszteletbeli munkatársakkal együtt az egyházi tevékenység gerincét képezik. Ahhoz, hogy a főállású munkatársak hozzáértő módon nézzenek szembe a kihívásokkal, melyek az óvodában, az iskolában, a fiatalok munkaközösségében, a egyházközségben, a különleges lelki gondozásban, a szeretetszolgálatban, a tanácsadó szolgálatokban és a különféle szövetségekben várnak rájuk, állandó szakmai képzésre van szükség. Az élethossziglan tartó tanulás azt jelenti, hogy saját korunknak és a hivatásunkban betöltött helyünknek megfelelő képzést kapunk, amelyben mind a fejnek, mind a szívnek megvan a maga szerepe.

A cél, amelyet el kívánunk érni

A Passaui Püspökség tanulási lehetőségeket és szolgáltatásokat kínál, hogy képessé tegyék a főállású munkatársakat a céltudatos és az adott helyzetnek megfelelő cselekvésre, lehetőséget ad, hogy begyakorolják a csapatmunkát és az együttműködési készséget és erősíti a lelkilelkipásztori hivatáshoz szükséges lelki indíttatást.

Intézkedések, melyek e célhoz vezetnek

►    Lendületet kell adni az innovációnak a főállású munkatársak kiképzése és a hivatásukba való bevezetés terén.

►    Egyházmegyei szintű koncepciót kell kidolgozni a különféle, már meglévő alapképzési, továbbképzési és magasabb szintű tanulmányokra vonatkozó ajánlatok, valamint az alapképzési, továbbképzési és magasabb szintű tanulmányok új útjainak koordinálására.

►    Rendelkezésre kell bocsátani a tanácsadás és a felügyelet lehetőségeit.

►    A vezetői feladatokat ellátó papokat, munkatársakat képezni kell az emberek vezetésére.

►    Ki kell alakítani a „pályaválasztási tanácsadás” helyeit és formáit.

►    Fel kell ajánlani a lelkipásztori szolgálatot ellátó munkatársak számára a lelkipásztori kíséretet.

►    Támogatni kell a vállalkozói szellemet és az önálló kezdeményezőkészséget.

 

STRUKTÚRÁK KIÉPÍTÉSE

A püspökség struktúráinak reformjára a pénzügyi eszközök és a személyi feltételek szűkössé válásának ténye indít. E reformot az egyházi struktúrák továbbfejlesztésének esélyeként hasznosítjuk.

Ebben a katolikus társadalmi tanítás következő alapelvei vezetnek minket:

A szubszidiaritás elve: mindazt, amit az alacsonyabb szinten, saját felelősségi körben is el lehet végezni, csak szükség esetén szabad egy magasabb szintnek átvennie.

Ennélfogva fontosak a „lelkipásztori kisvállalkozások” (egyházközségek, szerzetesrendek, helyi egyesületek és szövetségek, bázishoz közeli mozgalmak). E kis lelkipásztori egységek a jövőben a jogi lehetőségek keretén belül saját maguk döntenek saját plébánán belüli fejlesztésükről: például arról, hogyan teremtenek elő és használnak fel pénzeszközöket, hogyan nyernek meg és vezetnek munkatársakat.

Az egyházmegye és az esperesi kerület szintjei ily módon a „szolgáló létesítmény” jellegét öltik. Feladataik ellátásában a kis lelkipásztori egységek igényeihez igazodnak. Az egyházmegyei létesítmények regionális szinten a községek közelségét keresve nyújtják szolgáltatásaikat.

A szolidaritás elve: a kis lelkipásztori egységek saját felelősségre alkotnak hálózatot egymás között, és ily módon növelik hatékonyságukat. Az olyan feladatokat, melyeket több „lelkipásztori kisvállalkozás” csak együttesen képes egyáltalán elvégezni (mint például a képzési feladatokat), vagy pedig jobban lehet ellátni azokat (például a helyi politikai kezdeményezéseket) együttesen is kell megtervezni és végrehajtani. A szolidaritás például a lelkipásztorkodásban szerzett jó tapasztalatok kicserélését is jelenti, a közös továbbképzést stb. Az ilyenfajta együttes tevékenység nem csak az egyházon belüli hatékonyságot növeli, hanem a társadalmi jelenlétet is erősíti.

 

8. projekt. A lelkipásztorkodás struktúráinak továbbfejlesztése

Értékelés

Elsődlegesen a plébániák ama helyek, ahol püspökségünk hitéletét műveljük, s ahol az otthonra kell, hogy leljen. Ezért a plébániák – a püspökség segítségével – az egyre súlyosabb gazdasági és személyzeti helyzetre való tekintettel saját maguk tartják fenn életképességüket. Ezzel az egyházmegyére az a felelősség hárul, hogy úgy használja szolgáltatásait és eszközeit, hogy azok hatékonyan szolgálhassák a kisebb egységeket.

Az elérni kívánt célok

A plébániák „ellátottból” olyan, önmagukért mindinkább felelősséget vállaló egyházközségekké fejlődnek, melyek képesek rá, hogy kreatívan, helyben gondoskodjanak a szükséges erőkről és eszközökről. Különösen a kis plébániákat kell támogatni ebben, amelyeknek nincs helyi lelkipásztoruk, illetve amelyeket időben fel kell készíteni a fent leírt helyzetre. E támogatást, a szubszidiaritásnak megfelelően, személyek és létesítmények révén az esperesi kerülettől és az egyházmegyétől kapják meg, amelyeket magukat is tovább kell fejleszteni a szubszidiaritás alapelvének megfelelően. A szeretetszolgálat, valamint a lelkipásztorkodás és a Katolikus Akció struktúráit úgy kell kialakítani az egyházmegyében, hogy az együttműködés minden egyes szinten és minden egyes szint között is összehangoltan történjék.

Ezenkívül az elkövetkező években a beleszólási jog és a döntések meghozatalában való részvételi jog hatékony formáit fogjuk jogilag is rögzíteni. Minden szinten lehetővé tesszük a részesedést és a részvételt. Mindez a döntési folyamatok nyilvánossá tétele és valamennyi lényeges folyamat átláthatósága révén történik.

Intézkedések, melyek a fenti célok megvalósításához vezetnek

►    Plébánia-fejlesztés

>   Minden egyes egyházközségre igaz, hogy vagy megújul, vagy meghal. Ezért a plébániák kreatívan és módszeresen fogják előmozdítani saját fejlesztésüket: Egyházi vezetéssel és külső hozzáértők segítségével keresik a spirituális párbeszéd alapján azt, hogy mi is itt és napjainkban a Krisztus követése szerinti megbízatásuk. Az olyan átmeneti időszakok, mint a plébánosváltás, vagy a plébános nélküli időszakok a plébániától a helyzet alapos végiggondolását követelik meg, valamint azt, hogy saját maguk is elkötelezett részvétellel munkálkodjanak a jövőbe mutató új orientáción.

>   Az egyházmegye Lelkipásztori Munkatervével olyan plébánosi mintaképek és kis projektek jönnek létre, melyek lehetővé teszik a céltudatos és hosszan tartó lépések helyben való megtételét. Az egyházközségi tanács egyre inkább a plébánia fejlesztésének orgánumaként tevékenykedik.

>   A lelkipásztori helyek betöltésénél (plébános, főállású laikusok) szavatolni fogjuk a plébániáknak (egyházközségi tanács) a  jelölt meghallgatásának lehetőségét, valamint a megfelelő részvételt.

>   Azok a plébániák, melyeknek nincs plébánosuk, saját személyzeti kereteiken belül olyan vezetői hatásköröket dolgoznak ki a tiszteletbeli munkatársak számára, melyeket a papi közösség és a esperesi kerület is támogat.

>   A fiatalok helybeni pasztoralásáát megerősítjük azáltal, hogy támogatjuk a plébániákat a fiatalokkal végzett munkájukban. A szövetségek és egyesületek figyelemmel kísérik a fiatalokat és a fiatalok csoportjait a plébániákon, a fiatalokkal végzett munka más képviselőivel együtt, különösen ott, ahol lendületre és szakmai segítségre van szükség.

>   A egyházközségek felelősnek tekintik magukat a szeretetszolgálatért, amely az egyház egyik alappillére. Ezért felelősöket jelölnek ki a diakónusi feladatok betartásáért, akik a szeretetszolgálat  létesítményeivel (például az óvodák vagy a menedékhelyek) való kooperációért is felelősek.

>   Az egyházi felnőttképzés bázisát az egyházközségek, egyesületek és szövetségek alkotják. Ezek a képzésért felelős műhelyekkel együttműködve dolgozzák ki programjukat, helyi és regionális igények szerint.

►    Az esperesi kerület fejlesztése

A esperesi kerület a fő- és tiszteletbeli munkatársakkal együttesen (adott esetben külső segítséggel) kidolgozza a lelkipásztori együttműködés és feladatmegosztás kötelező formáit – azzal a céllal, hogy kiemelten támogassa a kicsiny és rosszul felszerelt plébániákat. Különösen az espereseket képezik ki magas szinten e feladatra. Az esperest egy vezetői csapat támogatja. Az egyházmegye vezetősége az esperes javaslatára hozzáértő munkatársakat szabadít fel a kerületből vagy az egyházmegyéből, akik a projektekért felelnek.

►    Egyházmegyei fejlesztés

>   Az egyházmegye a plébánia és a esperesi kerület fejlesztésére összpontosítja lelkipásztori szakszolgálatait. E célból, egyes projektekre vonatkozóan és korlátozott időtartamra, együttmködik egymással a lelkipásztori tanács, a Katolikus Akció és a karitász. E kapcsolattartást egy központi koordináció is segíti, amely a lelkipásztori tanács és az egyházmegye személyzeti fejlesztési részlege között tevékenykedik.

>   Egy, a nők támogatására irányuló terv segítségével utat nyitunk a nőknek a Püspökség vezető pozíciói felé is.

>   A fiatalok lelkészségével kapcsolatos létesítmények, állomások, személyek és szintek kapcsolatba lépnek egymással.

>   A püspökség egyes tanácsainak (például egyházközségi tanács, esperesi tanács, papi tanács) illetékességi köreit felülvizsgálják abból a szempontból, milyen mértékben képesek részt venni a döntésekben az egyházi jog hatékony kihasználása mellett. Tisztázzák az egyes illetékességi köröket is.

9. projekt. Jelenlétet a politikában és a kultúrában!

Értékelés

Az egyház nem olyan tűzhely, mely saját magát melegíti. Értelmét abból nyeri, hogy az egész társadalomnak meleget és energiát ad. Maga az egyház önmagában véve is a társadalom megváltoztatása. Azzal, hogy az evangéliumot „belekeveri” a kultúra és a politika alakulásába, az egyház a maga módján hozzájárul a társadalom „érték-es” voltához.

Az egyháznak és tagjainak ez a beavatkozása sokféleképpen történhet:

►    olyan személyek révén, kik közszereplőként, hivatásbeli és családi életükben meggyőződéses keresztényként cselekszenek;

►    azáltal, hogy az egyház részt vesz a következő nemzedék nevelésében az óvodákban, az iskolákban és a fiatalokat szolgáló létesítményekben;

►    azzal, hogy sokféle tanácsadó szolgálatával és a szeretetszolgálat létesítményein (például szociális állomásokon keresztül) nélkülözhetetlen szolgálatot tesz az egész társadalom számára;

►    a szövetségek, egyesületek és tanácsok tevékenysége, valamint az egyházi felnőttképzés révén;

►    valamint azáltal, hogy az egyház a médiák kerekasztalánál szakszerű módon szót kér.

A társadalmunkban tapasztalható pluralizmust, a világnézetek, kulturális megjelenési formák és életstílusok sokféleségét a szabadság egyenes következményének tartjuk. A passaui egyház egyik lényeges feladata, hogy orientációval szolgáljon a kereső és kérdező embernek, és segítséget nyújtson számára az életben; mert hiszen „az egyház útja az ember” (II. János Pál). Az egyháznak a kultúrában és a politikában való jelenléte a keresztény egyházakkal való összjátékban ökumenikus alakot ölt.

A célok, melyeket el kívánunk érni

A passaui egyház eredményesen vesz részt a társadalom történéseiben. Saját sorain belül és kifelé is gondoskodik a nyitott kommunikációs stílusról és széleskörű média-jelenlétről. Megnyerően és érvelő módon ad számot ama reménységről, amely minket, mint hívő embereket lelkesít. (vö. 1 Pét 3, 15). Az egyház beviszi az evangéliumot a kultúrába és a társadalomba. Ezért kardoskodik az egyház a jövő olyan témái mellett, mint a béke, az igazságosság és a teremtett világ megőrzése. Az egyház az igazságos társadalom- és családpolitika, valamint a munka világa emberhez méltó kialakításának szószólója. Egyetemes (katolikus) egyházként pártolja az egyetlen és közös világról való tudatot és az érte való szolidáris cselekvést.

Intézkedések, melyek elvezetnek minket e célokhoz

►    A vallásoktatás és az iskolai pasztoráció támogatást kap minden iskolatípusban, különösen a szakiskolákban és a középiskolákban (továbbtanulást célzó iskolákban).

►    Egyházmegyei szinten koncepciót dolgozunk ki az iskolai pasztoráció számára, hogy az iskolában, amely a tanulásnak és az életnek is színtere, a vallásoktatáson túlmenően a személyes tanácsadásra, az eszmélődésre és a fiatalok figyelemmel kísérésére is meglegyen a lehetőség.

►    Erősítjük az együttműködést a fiatalokkal való foglalkozás és az iskolák között. Különféle megelőző intézkedések révén egyebek között az erőszakhoz való viszonyulás és a konfliktusok megoldása területén, valamint a fiataloknak a szenvedélybetegségektől, a vallási és politikai fundamentalizmustól való védelme terén a fiatalok személyiségfejlődését segítjük.

►    Támogatást kapnak olyan szövetségek, egyesületek, csoportosulások és létesítmények, melyek az egyházi környezetből kiindulva hatnak a társadalomra és korszerű munkamódszereik, valamint struktúrák révén erre képesítve vannak. Ezek hidat képesek verni a közélethez és a politikához,  egyszersmind pedig az egyházon belül a társadalmi kérdések szószólói.

►    Az egyházi felnőttképzés a társadalom és az egyház metszéspontjában hoz létre nyitott tereket a találkozás és a párbeszéd számára (például falufejlesztés), amely a „globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni” alapelvéhez igazodik.

►    A teremtett világ megőrzésének etikája, valamint a természet- és környezetvédelem gyakorlati kérdései szilárd alkotórészét képezik a főállású és tiszteletbeli munkatársak alap-, tovább- és felsőbb képzésének.

►    A püspökség keresi az együttműködési lehetőségeket olyan egyéb társadalmi mozgalmakkal, szervezetekkel és intézményekkel, melyek fellépnek az emberi jogok, a béke, az igazságosság és a teremtett világ megőrzése érdekében.

►    Az egyházmegye együttműködik minden olyan társadalmi erővel (például a szakszervezetekkel), amelyek a munka világának igazságos, humánus és családbarát kialakításáért emelik fel szavukat.

►    Az egyház társadalmi feladatait – ahol csak lehetséges - ökumenikusan kell ellátni, különösen a diakónia és a közéleti tevékenység területén.

►    A püspökség kiáll az erről folytatott társadalmi vitában a vasárnap mellett, amelyet az Úr és a közösség napja gyanánt meg kell védelmezni.

A célkitűzések megvalósítása és a megvalósításban való részvétel

E projektek bármelyikének megvalósításához hatékony és konzekvens munkára van szükség. Ez elengedhetetlen annak érdekében, hogy a lelkipásztorkodás megújításához behatárolt időn belül összpontosítva és egyesített erővel fogjunk hozzá.

Az ilyen munkának az a célja, hogy a mindenkori projektet valamennyi résztvevővel együtt dolgozzuk ki, együtt határozzuk meg, ki mit, milyen keretek között, milyen eszközökkel, mely okokból, mily módon és milyen időben tesz, és miként, milyen ellenőrizhető ismérvek alapján lehet értékelni e tevékenységeket.

A Lelkipásztori Munkatervben foglalt előképeknek és céloknak megfelelően a püspök minden egyes projekt megvalósításának folyamán kijelöl egy csoportot, és gondoskodik arról, hogy megfelelő személyek és eszközök álljanak rendelkezésére.

Ugyanakkor, amennyire csak lehetséges, ama lelkipásztori kezdeményezések is támogatásra találnak, melyek a Lelkipásztori Fejlesztés során keletkeztek, és még keletkezni fognak. E kezdeményezések a helyi állapotok támasztotta kihívásokra fognak válaszolni, egyszersmind pedig gazdagítani fogják az egyházmegye projektjeit.

A projektekkel való munka összehangolására a püspök koordinációs csoportot hoz létre, mely közvetlenül neki van alárendelve.

A Lelkipásztori Munkaterv gyakorlatba való átültetése az „Isten titkában lakozni” és „A lelkipásztorkodás struktúráinak továbbfejlesztése” című projektekkel veszi kezdetét. Ezeket további projektek követik, oly sorrend szerint, mely a részt vevő csoportok fontosságából és a püspök döntéseiből adódik.

Ajánlás

Mi, a Passaui Egyházmegye Egyházmegyei Tanácsa és Papi Tanácsa és az egyházmegyei Caritas-szövetség elöljárósága, alapos megvitatás után és egyetértő döntésünk szerint egyhangúlag ajánljuk a Passaui Lelkipásztori Munkaterv 2000. évi hatályba léptetését.
Passau, 2000. május 6.

A Katolikusok Egyházmegyei Tanácsa nevében
Gerhard Spranger, az Egyházmegyei Tanács elnöke

A Papi Tanács nevében
Klaus Hoheisel, a Papi Tanács szóvivője

Az egyházmegyei Caritas-szövetség elöljárósága nevében
Kurt Lenz, a Caritas-szövetség 1. elnöke, Passaui Egyházmegye

Tekintettel az élő egyházra és a hároméves reményteli tanácskozási folyamatra, amelyet papok és hívek komoly együttműködése jellemzett, a Püspökség tanácsaival egyetértésben és egységben Isten egész népével örömmel és Isten iránti hálával, valamint azzal a határozott szándékkal, hogy lelkipásztorkodásunkat még jobban sikerül Urunk akaratával összhangba hozni, a Szentévvé nyilvánított 2000. év Szentlélek ünnepén hatályba léptetem e Lelkipásztori Munkatervet Passau Püspöksége számára,

2000 pünkösdjén

Dr. Franz X. Eder
Passau püspöke 

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.